Kneszet-választások, 2013: Finish

JAIR LAPID, CIPI LIVNI, SELI JECHIMOVICS

Két héttel a Kneszet-választások előtt a felmérések, amelyek eredményeit a napilapokban vagy a televízió képernyőjén láthatjuk, bizonyosra prognosztizálják a Likud-Jiszráél Béjténu győzelmét, ezzel Binjámin Netanjáhu harmadik kormányfőségét. A bizonytalanság csak az arányokban van. Azoktól azonban sok minden függ.

Látványosan kapott erőre a politikai jobbszélen elhelyezkedő nemzeti-vallásos “Hábájit hájehudi” (“Zsidó otthon”) nevű párt, amelynek  élén a negyven éves, haifai születésű, amerikai hátterű Naftali Bennett üzletember-politikus áll. A kommandós alakulatban szolgált tartalékos százados Júdea és Somron – a Nyugati Part, azaz Ciszjordánia – teljes bekebelezésében látja a biztonsági problémák megoldásának a kulcsát. Bennett egy megszólalását a telepes “őrhelyek” katonaság általi kiürítéséről úgy értékelték, hogy az parancsmegtagadásra szólított fel. Akárhogy is mondta, a pártnak ma már a 18 mandátum elérése is lehetséges, amellyel – ha ez “bejön” – megelőzheti az Ávodát (Munkapárt) is a következő Kneszetben.

A Likud-Béjténu a Likud és a Jiszráél Béjténu nagy reményekkel kísért szövetségkötése után még 40 közelében képzelte el leendő mandátumai számát. Ma már valamivel 30 fölöttire becsülik a felmérések. Könnyen elképzelhető, hogy a különbözet jórésze Bennettékhez vándorolt, vagyis a zsidó lakosság egyre nagyobb hányada nem a vezető kormánypártban, hanem a ’67-es “zöld vonalon” kívül őrködő telepek védőiben és szószólóiban vélik a zsidó állam biztonságának a kulcsát.

A másik feltörő erő az újságíróból lett politikus, Jáir Lapid, az általa alapított Jés Atid (“Van jövő”) centrista párt a világi – és zömmel európai – tanult középosztályt szólítja meg, akárcsak néhai édesapja, Tommy Lapid “Sinuj” pártja.

A héten az Ávodá főtitkára, Seli Jechimovics tett egy sarkos kijelentést, amelynek az élét azóta már igyekezett tompítani. A kijelentés úgy hangzott: “Vagy a kormány, vagy az ellenzék élén fogok állni. A Likud-Béjténu párttal az Ávodá nem lép koalícióba”.

A Likud-Béjténu párt jobbratolódása egyértelmű. Jelképszerű a Likud egyik vezető egyénisége, a “zöld vonalon” túl, Kárnéj Somron településen élő Mose Feiglin, a nemzeti-vallásos “heszdér-jesivák” neveltje. Feiglin a hajthatatlanul település-párti “Zu árcénu” párttal csatlakozott a Likud párthoz 2000-ben, és lett annak jobbszárnya. A Likud-Béjténu, Feiglin és Lieberman elektori súlyával immár nem tekinthető középutas pártnak.

A baloldal és a valóban középutas pártok maradék erejükkel megpróbálnak egyfajta ellensúlyt, fékező erőt kialakítani a “szélsőjobb bulldózerrel” szemben. Ezt a tömbösödést, vagyis a szociáldemokrata – polgári liberális szövetséget  a héber politikai argó “gus choszém”-nek, “akadálytömbnek” nevezi.

A héten ilyen céllal ült asztalhoz Seli Jechimovics, az Ávodá főtitkára, Cipi Livni, az Ávodától balra álló “Hátnuá” középpárt feje, és Jáir Lapid. A megbeszélés eredményéről nem tettek közzé részleteket. Annyi azonban bizonyos, hogy a Likud-Béjténu csak a Hábájit hájehudi párttal (Bennett), a Jáhádut háTorá ortodox vallásos párttal és a keleti ortodox SASZ párttal alakíthat kormányképes koalíciót. A világi szemléletű középosztály egy jobboldali, nacionalista és vallási szélsőségek felé hajló kormányzatot vizionál 2013. január 22 után. Ettől pedig – szerintük – éppen a “gus choszém”, az “akadálytömb” menthetné meg az országot, ha az ortodox- és nemzeti-vallásos tömb helyett a szociáldemokrata – polgári liberális tömb lenne Netanjáhu koalíciós partnere. ◙