Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2013. március 28., csütörtök

Békülés nem kevés hibával


Hatodik napja, hogy Erdoğan török miniszterelnök a török sajtó és a közvélemény jórészének kíséretével győzelmi trófeaként hordozza  körül Netanjáhu valószínűleg amerikai késztetéssel kimondott sajnálkozását a provokációs céllal küldött Mavi Marmara-féle flotta kilenc halálos áldozata felett.


A különféle indokokból kifejezett gesztust majdhogynem katonai győzelemként hirdetik nem csak a török lapok és elektronikus hírközlő eszközök, de hirdetőoszlopok és óriás molinók is, Erdoğan daliás képével.


Törökország a gesztust Izrael gyengeségének fogja fel, és keleti kereskedő módjára egyre feljebb srófolja a beígért normalizáció árát. Immár egymillió dollárt követel minden elhalálozott Mavi Marmara-terrorista családja számára. Izrael százezret ajánlott fel. 

Ám ezen lezseren túllépve a Gázai övezet blokádjának feloldását, mi több, magának a palesztin konfliktusnak a rendezését is feltételül követeli. Annak a konfliktusnak a rendezését – teljes területi lemondásokkal Izrael részéről, bizonyára néhány millió palesztin menekült betelepítésével is – amit 65 éve az összes baráti hatalom nem volt képes megvalósítani, és az összes ellenséges hatalom nem volt képes kikényszeríteni.


Az izraeli jobboldal – Netanjáhu saját pártja, a Likud több képviselője, és a vele választási egyezségben lévő Jiszráél Béjténu vezetője, Avigdor Lieberman súlyos taktikai hibának nevezte.


Legutóbb Naftali Bennett (Hábájit hájehudi) gazdaság- és kereskedelemügyi miniszter ítélte el Netanjáhu gesztusát, mondván, hogy a bocsánatkérés óta Erdoğan egyebet sem tesz, mint meggyőzi Izraelt ebbeli tévedéséről. “A legközelebbi hasonló provokáció a legutóbbinál sokkal súlyosabb következményekkel fog járni a provokátor számára” – nyilatkozott.


A héten Obama elnök is felkérte Erdoğant, hogy fogjon vissza a harci hévből és felkérte a török kormányt, hogy a Gázai-övezetnek szánt támogatást a diplomácia konvencionális módján fejezze ki. Az Egyesült Államok kormánya azt is a török kormány figyelmébe ajánlotta, hogy a Hamasz szervezetet és kormányzatát terrorista testületnek tekinti. 

2013. március 26., kedd

Fried András és Edit, nem felejtünk


Tizenegy éve történt … A natanjai Park szállóban, a pészáchi széderre készülve vetett véget életüknek Ámálék egyik utódja, egy palesztin robbanóöves terrorista 2002. március 27-én.

Kétszázötven vacsoravendég várt egy igazi „heimis”  pészáchi széder kezdetére 2002. március 27-én, amikor a natanjai Park szálló tágas éttermébe betoppant a palesztin terrorista és a testére erősített pokolgép felrobbantásával harminc embert megölt.

A halálos áldozatok között volt dr. Fried András fogorvos, felesége, Edit, édesanyja, Anna és annak férje, dr. Jakobovits György tel-avivi ügyvéd.

Valamennyien a Partiumból, Románia egykori magyar városaiból alijáztak, Friedék a hetvenes, dr. Jakobovits a hatvanas években.

Dr. Fried András két bevezetett, jól menő fogorvosi klinika tulajdonosa volt, és számos izraeli fiatal – zsidó és arab – számára szervezte meg magyarországi tanulmányaikat.

Dr. Jakobovits népszerű tel-avivi ügyvéd volt: Allenby utcai irodája közismert volt mind a magyar, mint a román ajkú jisuv számára.

A Fried-házaspár két gyereke, az akkor 21 éves Sirli és a 16 éves Tom elkéstek az élő ördög martalékává vált széderről; ennek köszönhetik életüket.

A palesztin terrorista a Natanjától alig 10 kilométerre fekvő Tulkarm város lakosa volt, és a Hamasz úgynevezett katonai szárnya, az Izaddin el-Kasszam tagja. Neve az elsők között szerepelt a letartóztatandó terroristák névsorában. Izrael védereje azonban ezúttal elkésett – és ez Friedék és a többi halálos áldozat életébe, több tucat ember élethossziglani megrokkanásába, családok örök gyászába került.


A Park szálló szakácsa, Arkadij Widelmann oroszországi olé méterekre állott a robbanástól, de egy oszlop megóvta az életét. Remegő kézzel hívta mobiltelefonján családját és elfúló hangon, oroszul közölte: „Csoda történt, megmenekültem!”

A szakács ezután férfihoz méltó módon segített a vérző, síró, de szállítható állapotban lévő sebesülteknek.

A csoda azonban nem ismétlődött meg. Májusban a natanjai piacon, bevásárlás közben egy másik palesztin robbantó bombája őt is megölte. Szülők, fiatal feleség és két gyerekkorú kislány maradt utána.

Ez a palesztin is Tulkarmból jött Natanjára. A Sin-Bét tudta, hogy útban van, de a terrorista taxival jött, megelőzve a készenlétbe helyezett rendőrséget.


Azóta megépült az elválasztó védelmi betonfal. Majd’ az egész világ elítéli miatta Izraelt. Nem örömből épült, de nem volt más választás. Chádéra, Natanja, Jeruzsálem, Tel Aviv, a Dolfinárium, piacokon, éttermekben, autóbuszokban és megállókban robbanó öngyilkos tömeggyilkosok… és a palesztin városok ünnepeltek: cukorkát dobáltak a gyerekeknek, a győzelem V-betűjét formálták a kezek…

Amióta megépült a kétféle, minden jel szerint kibékíthetetlen lakosságot különválasztó biztonsági fal, a terrormerényletek egy csapásra megszűntek. A terror már csak a biztonsági faltól keletre fekvő zsidó lakosságú falvakat, városokat sújtja időnként.


Emlékezz, mit tett veled Ámálék útközben, amikor kijöttetek Egyiptomból, amikor találkozott veled útközben, és levágta azokat, akik elgyengülve hátramaradtak… Az pedig nem félt az Istentől.
Ha pedig megadja neked Istened, az Örökkévaló, hogy nyugodtan élhetsz a körülötted lévő összes ellenségedtől azon a földön, amelyet Istened, az Örökkévaló ad neked örök birtokul, akkor töröld el Ámálék emlékét az ég alól.
El ne felejtsd! 
(Mózes 5. könyve, 25:17-19) ◙

2013. március 25., hétfő

Pészách 5773 – Kivonulás ünnepe, 2013


Izrael népe, amelyet a legtöbben "zsidó" (azaz júdeai) népként ismernek, ma, hétfőn este üli meg a 3300 évvel ezelőtt lejátszódott Pészách, azaz az egyiptomi kivonulás ünnepét a szolgaságból a szabadságba, amint az írva van Mózes 2. könyvének 5. fejezetétől az 5. könyv végéig.

Maga a pészách szó elkerülést, átlépést jelent, annak az emlékére, hogy Izrael fiait elkerülte, átlépte az egyiptomiakat sújtó tíz csapás.

A Föld kerekségén 13 millió és 14 millió közé teszik a zsidó nép létszámát. Izraelben szinte minden zsidó lakos körülüli a széder-asztalt (széder = rend, az ünnep rendje, mintegy dramaturgiája), a kevésbé, sőt, kevéssé vallásos életvitelűek is; Izraelen kívül jóval kisebb arányban.

Az asztalon ott a négy pohár bor (személyenként), a kovásztalan kenyér (magyarul pászka, héberül mácá, többesszámban mácot, a kelet-európai jiddis nyelv torzításában macesz), a keserű fű, a sós vizes pohár és a keménytojás, valamint az almareszelék – mindnek szimbolikus jelentősége van, amint az asztalnál felolvasott "Hágádá" (legenda, monda) szövegének is.

A Hágádá csodákról szól. Többek között arról, hogy bár "minden nemzedékben felkelnek ellenünk, hogy elveszejtsenek bennünket", de az isteni kegyelem folytán immár vagy 34 évszázada itt vagyunk, és elmondjuk a pészáchi Hágádát, nyolc napig nem eszünk-iszunk kovászos ételt és italt, és az ünnep első és utolsó napján munkaszünet is van. 

A közbeeső félünnepnapok általában munkanapok, kivéve természetesen a szombatnapot. Izraelen kívül az első két nap teljes ünnep, és a Pészách egy nappal tovább tart, mint Izraelben.

Örömteli Pészách ünnepet • Chág Pészách száméách
חג פסח שמח