Fried András és Edit, nem felejtünk

Tizenegy éve történt … A natanjai Park szállóban, a pészáchi széderre készülve vetett véget életüknek Ámálék egyik utódja, egy palesztin robbanóöves terrorista 2002. március 27-én.

Kétszázötven vacsoravendég várt egy igazi „heimis”  pészáchi széder kezdetére 2002. március 27-én, amikor a natanjai Park szálló tágas éttermébe betoppant a palesztin terrorista és a testére erősített pokolgép felrobbantásával harminc embert megölt.

A halálos áldozatok között volt dr. Fried András fogorvos, felesége, Edit, édesanyja, Anna és annak férje, dr. Jakobovits György tel-avivi ügyvéd.

Valamennyien a Partiumból, Románia egykori magyar városaiból alijáztak, Friedék a hetvenes, dr. Jakobovits a hatvanas években.

Dr. Fried András két bevezetett, jól menő fogorvosi klinika tulajdonosa volt, és számos izraeli fiatal – zsidó és arab – számára szervezte meg magyarországi tanulmányaikat.

Dr. Jakobovits népszerű tel-avivi ügyvéd volt: Allenby utcai irodája közismert volt mind a magyar, mint a román ajkú jisuv számára.

A Fried-házaspár két gyereke, az akkor 21 éves Sirli és a 16 éves Tom elkéstek az élő ördög martalékává vált széderről; ennek köszönhetik életüket.

A palesztin terrorista a Natanjától alig 10 kilométerre fekvő Tulkarm város lakosa volt, és a Hamasz úgynevezett katonai szárnya, az Izaddin el-Kasszam tagja. Neve az elsők között szerepelt a letartóztatandó terroristák névsorában. Izrael védereje azonban ezúttal elkésett – és ez Friedék és a többi halálos áldozat életébe, több tucat ember élethossziglani megrokkanásába, családok örök gyászába került.

♦

A Park szálló szakácsa, Arkadij Widelmann oroszországi olé méterekre állott a robbanástól, de egy oszlop megóvta az életét. Remegő kézzel hívta mobiltelefonján családját és elfúló hangon, oroszul közölte: „Csoda történt, megmenekültem!”

A szakács ezután férfihoz méltó módon segített a vérző, síró, de szállítható állapotban lévő sebesülteknek.

A csoda azonban nem ismétlődött meg. Májusban a natanjai piacon, bevásárlás közben egy másik palesztin robbantó bombája őt is megölte. Szülők, fiatal feleség és két gyerekkorú kislány maradt utána.

Ez a palesztin is Tulkarmból jött Natanjára. A Sin-Bét tudta, hogy útban van, de a terrorista taxival jött, megelőzve a készenlétbe helyezett rendőrséget.

♦

Azóta megépült az elválasztó védelmi betonfal. Majd’ az egész világ elítéli miatta Izraelt. Nem örömből épült, de nem volt más választás. Chádéra, Natanja, Jeruzsálem, Tel Aviv, a Dolfinárium, piacokon, éttermekben, autóbuszokban és megállókban robbanó öngyilkos tömeggyilkosok… és a palesztin városok ünnepeltek: cukorkát dobáltak a gyerekeknek, a győzelem V-betűjét formálták a kezek…

Amióta megépült a kétféle, minden jel szerint kibékíthetetlen lakosságot különválasztó biztonsági fal, a terrormerényletek egy csapásra megszűntek. A terror már csak a biztonsági faltól keletre fekvő zsidó lakosságú falvakat, városokat sújtja időnként.

♦

Emlékezz, mit tett veled Ámálék útközben, amikor kijöttetek Egyiptomból, amikor találkozott veled útközben, és levágta azokat, akik elgyengülve hátramaradtak… Az pedig nem félt az Istentől.

Ha pedig megadja neked Istened, az Örökkévaló, hogy nyugodtan élhetsz a körülötted lévő összes ellenségedtől azon a földön, amelyet Istened, az Örökkévaló ad neked örök birtokul, akkor töröld el Ámálék emlékét az ég alól.

El ne felejtsd! 
(Mózes 5. könyve, 25:17-19) ◙