Netanjáhu igyekszik, Herzog próbálkozik, Lieberman jelentkezik

A talány megfejtése: Netanjáhu miniszterelnök kétségbeesett igyekezete, hogy minimum-többséges (61 mandátum a 120-ból) kormányzatát kibővítse.

A kormány ugyanis nehéz idők elé néz, főként a megvitatandó költségvetés okán.

A Jiszráél Hájom ingyenújság, amelyet a miniszterelnök iránti lojalitása miatt "Bibiton"-nak becéznek (Bibi a miniszterelnök beceneve, iton pedig újság héberül), úgy tudja, hogy már hetek óta folyik a titkos tárgyalás Netanjáhu és Jicchák "Buzsi" Herzog, a legjelentősebb ellenzéki Mácháné hácioni, vagyis Cionista tábor között egy nemzeti egységkormány lehetőségéről, amely hetven-egynéhány képviselő támogatásával továbbra is Netanjáhu vezetése alatt állana.

A hírt ma már a többi lap is tárgyalja. Arról, hogy milyen minisztériumokat kapna a Mácháne a csatlakozás fejében, csak találgatások vannak forgalomban. 

Netanjáhu a hírek szerint nem hajlandó a csatlakozás fejében leállítani a "Területeken" megkezdett építkezéseket, ami azért valamelyest szalonképessé tenné a balközép, elvben szociáldemokrata, a palesztinok irányában rugalmasabb Mácháne csatlakozását a hangsúlyosan jobboldali koalícióhoz. Herzog hírek szerint követeli, hogy Jeruzsálem arab lakosságú kerületei fölött a Palesztin Autonómia gyakorolja az adminisztrációt. 

Az mindenesetre bizonyos, hogy a balközép párt többi vezetője és szavazóinak zöme zsigerből utasítja el a koalíciós csatlakozást, és "Buzsi" holdvilágnál sápadtabb politikai szereplésére immár az árulás ódiuma is rávetül.

A polgári-liberális Háárec napilap értesülése szerint a párt 24 képviselőjéből 11 határozottan ellenzi az ötletet, köztük a volt főtitkár-asszony, a harcos tényfeltáró újságíróból lett karizmatikus politikus, Seli Jechimovics.

A Mácháne a Munkapárt (Ávodá) és a Hátnuá párt választási fúziójából keletkezett 2014. végén, és az utóbbi vezetője, Cipi Livni máris kijelentette: a Hátnuá azonnal felmondja a fúziót, amint a Mácháne részt vállal a kormány-koalícióban.

A Hátnuá kilépése és a Munkapárt-frakció majd' felének ellenkezése, esetleg távozása révén a párt közel kerülne a széteséshez.

A Háárec legújabb híre: az ellenzékben lévő jobboldali Jiszráél béjténu párt vezetője, Avigdor Lieberman szerdán bejelentette csatlakozási hajlandóságát a koalícióhoz, amennyiben fő követelései – honvédelmi miniszteri tárca és halálbüntetés kiszabása a terroristákra – teljesülnek. A pártnak hat képviselője van a Kneszetben.

Lieberman azt is közölte, hogy mindeddig nem kapott csatalkozási ajánlatot Netanjáhu részéről. 

Szerda esti jelentés: Herzog bejelentette, hogy amennyiben Netanjáhu folytatódja a koalíciós megbeszéléseket Liebermannal, ő a maga és pártja részéről semmisnek tekinti a csatlakozási ajánlatot. ◙

Nakba: egy jeles nap hosszú árnyéka ♦ Akik katasztrófát ünnepelnek

Izrael népe és barátai a minap ünnepelték az újkori zsidó állam fennállásának a 68. évfordulóját.

A Függetlenségi Nap, vagy ahogy héber nyelven nevezik: a Jom Háácmáut, a zsidó naptár szerinti Ijjár hónap 5. napja.

Így van ez minden zsidó ünneppel: az ősi héber időszámítás szerint ülik meg őket, amely újholdanként írja le első napját, eltérően a Gergely naptártól, amely a Föld Nap körüli pályája alapján számítja az éveket és a hónapokat. Ennélfogva a zsidó ünnepek az Izraelben is általánosan használt Gergely-naptárnak mindig más és más napjára esnek.

Miért éppen Ijjár hónap ötödike? Azért, mert az Állam kikiáltásának a napja, 1948. május hó 14-e a zsidó időszámítás szerint erre a napra esett. Eddig tartott Nagy-Britannia mandátuma, amelyet még az ENSZ elődje, a Népszövetség osztott ki Palesztina kormányzására az első világháború után.

A zsidó állam kikiáltását azonnyomban véres háború követte. Az itt élő arab lakosság fegyveres alakulatai és a szomszédos arab államok, sőt, egy távolabbi (Irak) hadseregei azonnal megtámadták az éppen megszületett államot.  

Az arab haderők a fél évig tartó háborúban vereséget szenvedtek. Az 1949-ben aláírt fegyverszüneti egyezmény az ENSZ felosztási tervénél nagyobb területet biztosított az új zsidó államnak.

Izrael Állam a Függetlenségi Háború végén 20,700 km² területet birtokolt a brit-Palesztina 26,625 km² területéből. A fennmaradt terület jórészét Transzjordánia szállta meg, amely ezáltal a Jordán folyó nyugati partjára, “Ciszjordániára” is kiterjesztette szuverenitását (ekkor változtatta a nevét Jordániára). Kisebb részét, a Gáza város és az egyiptomi határ közötti területet Egyiptom csatolta magához. Ez a helyzet 1967. júniusáig, a Hatnapos Háborúig fennállt.

Az 1948-as háború következtében az akkori, valamivel több, mint egymilliós palesztinai arabságból 650-700 ezren menekültek a szomszédos arab területekre. Az arab államok nem fogadták be palesztinai testvéreiket, hanem táborokban helyezték el őket. A legtöbb tábor 68 év után még áll!

A mesterségesen fenntartott “menekültkérdést” az arab államok és iszlám szövetségeseik két nemzedék óta napirenden tartják. Izrael Függetlenségi Napját pedig így nevezik: Nakba. Katasztrófa.

A nagy összegekkel megtámogatott gyászünnepségeket a zsidó állam kikiáltásának a Gergely-naptár szerinti évfordulóján, május 14-én és az azt követő napokban tartják. Az arab- és iszlám világban – és az iszlamizálódó Európában – ilyenkor megjelenő fényképes-filmes beszámolókon előkerülnek az egykori arab házak kulcsai, az 1948-as országutakat elöntő menekültáradat szomorú karavánjai, a síró asszonyok és gyerekek képei. Az utóbbi években az Izraelben élő, milliós arab lakosság soraiból is sokan csatlakoznak a propaganda-fesztiválhoz. 

A két nemzedék alatt otthont talált más nemzetekről nem esik szó. Emberek tízmilliói: németek, lengyelek, magyarok, finnek, észtek, csecsenek, tatárok, és ki tudja még, milyen tömegek voltak kénytelenek hazát cserélni a második világháborút követő években.

Az arab államokból kiüldözött zsidókról sem szól ilyenkor a fáma. Irak, Szíria, Libanon, Egyiptom gazdag, polgárosult, nyugatias zsidósága és az egyszerű, szegény, de dolgos jemeni zsidó lakosság, majd Marokkó, Tunézia szinte teljes zsidósága – összességükben éppen annyian, mint a szentföldi arabok, 650-700 ezren – kényszerültek hátrahagyni házaikat, üzleteiket és kezdték újra, többségük Izraelben, a semmiből. 

Utódaik régen elfelejtették nagy- és dédszüleik szülőföldjét, csak konyhájukat, zenéjüket őrzik itt-ott.

Velük ellentétben a Palesztinából elmenekült arabság nagy része koldusszegény, iskolázatlan tömeg volt. Kevesen tudják, hogy jelentős százalékuk ősei csak a huszadik század huszas-harmincas éveiben települtek a brit mandátumi Palesztinába – Szíriából. A zsidó gazdaságok munkalehetőségei csábították őket.

A soha nem létezett “palesztin arab nép” képzete a hatvanas években jött létre.

Nakba. Katasztrófa. Minden évben eljátsszák, május 14-15 körül.

*

Minden kultúra bölcselete hisz a kimondott szó erejében. A zsidó hagyomány tiltja, hogy akár tréfából is ilyesmit mondjunk: “Jaj, milyen sok a munka, belehalok”, vagy “belebetegszem a vizsgákba” – mert a kimondott szó életre kelhet.

Az arab hadseregek számos csatát vesztettek Izrael ellenében, de az arab képzelet makacsul hiszi, hogy a háborút még megnyerik. A magukat palesztinnak nevező arabok vezetői nem mondtak le egy végső leszámolásról Izraellel.

Ám aki folyton katasztrófáról beszél – azt könnyen elérheti. ◙

Fedezd fel a héber nyelvet ♦ Mit jelent a „goj”?

Volt kolléganőm hívott fel a napokban, akivel bő évtizedet töltöttünk együtt az Új Kelet szerkesztőségében.

Mondd, Sámson – szólított meg a vonal másik végéről, úgy, ahogy néhai főszerkesztőm, Dán Ofry szokása volt – mit jelent tulajdonképpen az, hogy „goj”, vagy „gaj”? Magyarországon inkább így hallottam ejteni ezt a szót, amely számomra valahogy soha nem volt rokonszenves.

A goj szó valóban hordoz feszültséget bizonyos hangulati környezetben vagy szöveg-összefüggésben. 

A Magyarországon is használt askenázi kiejtés a „gaj” változatot használta, ahogy például a világot jelentő olám (עוֹלָם) helyett ajlom-ot mondott, a Mózes héber megfelelője, a Mose (מֹשֶׁה) helyett Mojse-t, és így tovább.

A „goj” (גּוֹי) szótári jelentése: nép. Nagyjából ugyenezt jelenti az ám (עַם) szó is. De míg a mindennapi beszédben az „ám” általában népet jelent, a „goj” szót a zsidó beszélő általában a nem-zsidó emberekre és népekre vonatkoztatja. 

Izrael népére az „ám Jiszráél” (עַם יִשְֹרָאֵל) kifejezést használja a héber, míg a többi népre általában a többesszámú „gojim” (גויים) szót, akár érzelmileg semleges, akár valamilyen történelmi eseményből kifolyólag elítélő hangsúllyal.

A szó mai, egyértelmű jelentése: nem zsidó. Van bizonyos pejoratív felhangja. A zsidó néppel vagy vallással szemben kritikával, netán ellenszenvvel viseltető nem-zsidók e szóval, mint célzással a zsidók belülről jövő elkülönülését hangsúlyozzák. Ilyen például Magyarországon a „Gój motorosok” egyesület.

Akadtak, akik a fogalom humoros oldalát ragadták meg. A két világháború között Magyarországon megjelenő „AZ OJSÁG” című zsidó vicclap így hirdette magát: „Zsidóság és gojság öröme az Ojság. Gójoknak félpengő, zsidóknak csak 50 fillér”.

A régi zsidó köznyelv sábeszgójnak hívta a nem-zsidó segítőt, aki szombatnapon („sábeszkor”) elvégzett a zsidó háztartásban olyan munkát – akár egy villanykapcsoló fel- vagy lekapcsolását – amely egy ortodox zsidónak tiltott ezen a napon.

További rokonértelmű szó: az izraeli személyi igazolványokban régebben szereplő „zsidó” (יְהוּדִי) adat nem vallás, hanem nemzetiség, héberül „leom” (לְאוֹם). Ebből ered olyan ismert intézmények elnevezése, mint a Bituách Leumi (ביטוח לאומי), az Állami (vagy Nemzeti) Biztosító, vagy a Bank Leumi (בנק לאומי).

A „goj” kifejezést a Biblia Izrael népére is alkalmazza, Mózes öt könyvében is, a Próféták könyveiben is. Ábrahám ősatyánknak (akkor még Ábrámnak) Isten így adja szavát Mózes 1. könyvében, a 12. fejezet elején: „vöeeszchá lögoj gádol” (וְאֶעֶשְׂךָ לְגוֹי גָּדוֹל), azaz „és nagy néppé teszlek”. Izrael néppé válása után ez a szó egyre inkább a környező népekre utal, legtöbbször elítélő hangsúllyal, azok bálványimádó szokásai miatt.

A kifejezés legismertebb és leginkább szerethető előfordulása Ézsajás könyvében található, a 2. fejezet 4. versében: „Nép népre kardot nem emel, háborút többé nem tanul”, az eredeti héber nyelven: „Lo jiszá goj el goj cherev, völo jilmödu od milchámá” 

(לֹא-יִשָּׂא גוֹי אֶל-גּוֹי חֶרֶב, וְלֹא-יִלְמְדוּ עוֹד מִלְחָמָה) – amely jóslat beteljesülését már nagyon várjuk. ◙

HÉBER NYELVTANÍTÁS:

Halmos László

052-3260834

izraelihirlevel@gmail.com

SKYPE-on is