Első olvasatban megszavazták a hárédi fiatalok besorozását ✲ Kormányválság várható? ✲ Éles tiltakozás az ultravallásos képviselők körében

LITZMANN ÉS NETANJÁHU. VÉGLEGES KENYÉRTÖRÉS?

Keddre virradóra, éjszakába nyúló ülésen a Kneszet 63:39 arányban első olvasatban megszavazta az ultraortodox (hárédi) fiatalok kötelező katonai szolgálatára vonatkozó törvényjavaslatot.

A javaslat törvényerőre emelkedéséhez annak második és harmadik olvasatban történő elfogadására is szükség van. A haszid ultraortodox Egyesült Tórahű Zsidóság párt képviselője, Jákov Litzmann rabbi és pártja, valamint a szefárd ortodox SASZ párt több képviselője is kilátásba helyezte, hogy amennyiben második és harmadik olvasatban is elfogadják a törvényjavaslatot, kilépnek a koalícióból, amely így elvesztené kormányképességét és rendkívüli parlamenti választásokat tenne szükségessé.

A törvényjavaslat megvonná az ultraortodox jesivák (Tóra- és Talmud-kollégiumok) állami támogatását, amennyiben nem jelentkezik megfelelő számú növendék katonai szolgálatra.

Jiszráél Eichler, a Tórahű párt elismerten bölcs és megfontolt képviselője feltette a kérdést a plénum előtt: „Ti valóban akartok hárédi katonákat a hadseregben?!” Eichler javasolta a Cáhál, az Izraeli Védelmi Hadsereg átalakítását professzionális hadsereggé, amelyben önkéntes, tisztességesen megfizetett katonák töltik be a valóban szükséges harci feladatokat.

Avigdor Lieberman honvédelmi miniszter Twitter-oldalán így nyilatkozott: „A Kneszetben a jogállamiság legyőzte a média csavarjait és a megosztottságot”.

✲

A hárédi fiatalok sorozását törvénybe iktatni szándékozó tervezet – öngól. Nem csak a vallásos közönség véleménye szerint.

A hadsereg világa és az ultraortodox jesivák világa között kiegyenlíthetetlen ellentét áll fenn.

Sok tízezer, teljesen fölösleges újonc behívását erőltetné, akiknek a tartása átlagosan havi 5000 sékelébe kerülne az adófizető polgárnak. A megengedett halasztás miatt már huszonéves, nős hárédi katonák igényeinek kielégítése – szigorúbb kóserság, imaidők tiszteletben tartása, a katonalányok látásának az elkerülése stb. – szinte megoldhatatlan feladatok elé állítaná a felelős elöljárókat.

E sorok írója elég öreg ahhoz, hogy emlékezzék a Cáhál egyik legkiválóbb katonájára, Ráfáél Éjtán (Raful) vezérkari főnökre. Amikor a jellegzetesen szűkszavú tábornokot egy riporter valamikor a nyolcvanas évek elején a hárédi ifjúság besorozásáról kérdezte, a válasz két szóból állt: „Chász vöhálilá”.  Isten őrizzen!

Ráful tudta, mit beszél.

Nagyot változott a világ, és benne a hadviselés technikája. A kétezres évek elején  a Cáhál 100 katonát igényelt a „kiber”- (számítástechnikai) egységekbe, addig ma sorozásonként 1000 főre lenne szükség. 

Ezeket a feladatokat megfelelően képzett hárédi katonák is el tudnák látni – feltéve, hogy hajlandóak ilyen irányú képzésre. Intellektuális képességeikkel nincs semmi baj!

Ha nem a Kneszet, hanem a hadsereg választhatna tisztán szakmai megfontolások mentén, nyilvánvaló, hogy sokkal kevesebb ultraortodoxot sorozna be, mint amennyit a különböző bizottságok követelnek. Végül is az a hadsereg és a társadalom érdeke, hogy a sor alá kerülő fiatalok olyan egységekbe kerüljenek, ahol valós szükség van rájuk, és szolgálatuk fontos legyen mind a hadseregnek, mind a társadalomnak. ◙

FORRÁS: A Kán Kol Jiszráél és a Jediot Aharonot internetes portáljai

Mily szépek a te sátraid, Jákob ... Bizarr történet egy gonosz varázslóról és egy beszélő szamárról

Ebben a Tóra-szakaszban szerepel „Bálám szamara”. 

A mezopotámiai varázsló, aki nem Bálám, hanem Bil´ám vagy Bileám (בִּלְעָם) és szamara, „aki” nem egyszerű chámor (חמור), hanem áton (אָתוֹן), vagyis nőstény-szamár.

A varázslót Bálák, Moáv királya arra bérelte fel, hogy átkozza meg Izrael népét, amely már a Holt-tenger keleti partján táborozott, útban Erec-Jiszráél felé. 

Bileám nem veszi észre Isten angyalát, a csacsi azonban igen, és megáll. A gonosz ember üti-veri az állatot, mire az megszólal: Nemde a szamarad vagyok, akin közlekedsz, mióta megvagy… 

És Bileám nem döbben meg azon, hogy az oktalan állat beszél, hanem válaszra is méltatja: „Bizony, ha kardom volna, most meg is ölnélek!”  És ekkor Isten megnyitja a varázsló szemét, és ő is meglátja az angyalt. 

Majd átok helyett, megpillantva Izrael sátortáborát, ezt mondja: Mily szépek a te sátraid, Jákob, hajlékaid, Izrael! Má tovu oháléchá, Jákov, miskenotechá, Jiszráél (מה טובו אוהליך יעקב משכנותך ישראל)

Ezt a mondatot mondjuk azóta is, amikor Isten templomába lépünk. 

Érdemes elolvasni az egész történetet, Mózes 4. könyvéből, a 22. fejezetben. ◙

Fedezd fel a héber nyelvet! ✲ Könyvekről és számokról

KÖLCSÖNKÖNYVTÁR A VASÚTÁLLOMÁSON

A SZÁMECH – PÉ/FÉ – RÉS gyökből képez a héber nyelv egy sereg, a kultúra alapjait jelentő kifejezést.

Izrael népét a Könyv Népének hívják: ám hászéfer (עם הספר), ahol az ám (עם) a nép, a széfer (ספר) a könyv vagy irattekercs.

Az iskola héberül bét széfer (בית ספר), vagyis „a könyv háza”.

Mózes tanítónk, vagy ahogy héberül tiszteljük, Mose rábénu (משה רבנו) a Szináj hegyről – Hár Szináj (הר סיני) – hozta le a Tíz Igét, és mindmáig a Tóramásoló, a szofér (סופר) feladata az ősi szövegek hű, betűszerinti leírása, éspedig hagyományos pergamenre, hagyományos tintával, két és fél ezer év óta változatlan formájú betűkkel.

Szoférnek nevezik az Írás-tudókat is. A legelső Ezra volt, akit Ezra hászofér (עזרא הסופר) névvel is illetnek. Ő volt a hetven évig tartó babilóniai száműzetésből a Szentföldre visszatért zsidók szellemi vezetője. Neki tulajdonítják a Tórának, vagyis Mózes öt könyvének – Széfer Torá (ספר תורה) – a szerkesztését, fejezetekre tagolását, sőt, a ma használt „szögletes” héber írásmód bevezetését. A Biblia egyik prófétai könyve is az ő nevét viseli (a magyar Bibliákban Ezsdrás a neve.)

A Biblia tiszteletteljes elnevezése: a Könyvek Könyve, héberül Széfer hászfárim (ספר הספרים).

A modern héber nyelvben az író is szofér, az írónő pedig szoferet (סופרת). Az irodalom szifrut (ספרות), a könyvtár pedig szifrijá (ספריה). A könyvtáros az száfrán (ספרן), a könyvtárosnő száfránit (ספרנית).

A mese, történet héberül szipur (סיפור). Aki történeteket mesél, az möszápér szipurim (מספר סיפורים); így nevezik a nagyot mondó embereket is.

Különös vonása a héber nyelvnek a Könyv és a Szám rokonítása. A szám ugyanis héberül miszpár (מספר), ami a fenti gyökből származik. Számolás és olvasás nem esik messze egymástól: a magyar is „megolvassa” a kapott pénzt.

A szifrá (סיפרה) – számjegy. A szifrur (ספרור) megszámozást, lapszámozást jelent.

Ugyanez a hárombetűs gyök szolgál a fodrászathoz kapcsolódó fogalmakra is. A szápár (ספר) fodrászt, borbélyt jelent, illetve, ha hölgy az illető, akkor szápárit (ספרית). A fodrászat héberül mászpérá (מספרה), a frizura tiszpóret (תספורת).

A széfer és a szápár – könyv, illetve fodrász – szavakat ugyanazokkal a betűkkel írjuk le (ספר), akárcsak a möszápér – elbeszél, elmesél – illetve a miszpár – szám – szavakat (מספר). A szifrut – irodalom – illetve a szápárut – fodrászat – szavakat ugyancsak (ספרות). Élő beszédben nyilvánvaló a különbség, de a pontozatlan héber írásban a magánhangzók nem-jelölése miatt csak a teljes mondat értelme nyújt eligazítást. ◙

HÉBER NYELVOKTATÁS:

Halmos László

052-3260834

izraelihirlevel@gmail.com