LITZMANN ÉS NETANJÁHU. VÉGLEGES KENYÉRTÖRÉS?
Keddre
virradóra, éjszakába nyúló ülésen a Kneszet 63:39 arányban első olvasatban
megszavazta az ultraortodox (hárédi) fiatalok kötelező katonai szolgálatára
vonatkozó törvényjavaslatot.
A javaslat
törvényerőre emelkedéséhez annak második és harmadik olvasatban történő
elfogadására is szükség van. A haszid ultraortodox Egyesült Tórahű Zsidóság
párt képviselője, Jákov Litzmann rabbi és pártja, valamint a szefárd ortodox
SASZ párt több képviselője is kilátásba helyezte, hogy amennyiben második és
harmadik olvasatban is elfogadják a törvényjavaslatot, kilépnek a koalícióból,
amely így elvesztené kormányképességét és rendkívüli parlamenti választásokat tenne
szükségessé.
A
törvényjavaslat megvonná az ultraortodox jesivák (Tóra- és Talmud-kollégiumok) állami
támogatását, amennyiben nem jelentkezik megfelelő számú növendék katonai
szolgálatra.
Jiszráél
Eichler, a Tórahű párt elismerten bölcs és megfontolt képviselője feltette a kérdést
a plénum előtt: „Ti valóban akartok hárédi katonákat a hadseregben?!” Eichler javasolta
a Cáhál, az Izraeli Védelmi Hadsereg átalakítását professzionális hadsereggé,
amelyben önkéntes, tisztességesen megfizetett katonák töltik be a valóban szükséges
harci feladatokat.
Avigdor
Lieberman honvédelmi miniszter Twitter-oldalán így nyilatkozott: „A Kneszetben a
jogállamiság legyőzte a média csavarjait és a megosztottságot”.
✲
A hárédi
fiatalok sorozását törvénybe iktatni szándékozó tervezet – öngól. Nem csak a
vallásos közönség véleménye szerint.
A hadsereg
világa és az ultraortodox jesivák világa között kiegyenlíthetetlen ellentét áll
fenn.
Sok tízezer,
teljesen fölösleges újonc behívását erőltetné, akiknek a tartása átlagosan havi
5000 sékelébe kerülne az adófizető polgárnak. A megengedett halasztás miatt már
huszonéves, nős hárédi katonák igényeinek kielégítése – szigorúbb kóserság,
imaidők tiszteletben tartása, a katonalányok látásának az elkerülése stb. –
szinte megoldhatatlan feladatok elé állítaná a felelős elöljárókat.
E sorok írója
elég öreg ahhoz, hogy emlékezzék a Cáhál egyik legkiválóbb katonájára, Ráfáél
Éjtán (Raful) vezérkari főnökre. Amikor a jellegzetesen szűkszavú tábornokot
egy riporter valamikor a nyolcvanas évek elején a hárédi ifjúság besorozásáról kérdezte, a válasz két szóból állt: „Chász vöhálilá”. Isten
őrizzen!
Ráful tudta,
mit beszél.
Nagyot
változott a világ, és benne a hadviselés technikája. A kétezres évek elején a Cáhál 100 katonát igényelt a „kiber”-
(számítástechnikai) egységekbe, addig ma sorozásonként 1000 főre lenne szükség.
Ezeket a
feladatokat megfelelően képzett hárédi katonák is el tudnák látni – feltéve,
hogy hajlandóak ilyen irányú képzésre. Intellektuális képességeikkel nincs
semmi baj!
Ha nem a
Kneszet, hanem a hadsereg választhatna tisztán szakmai megfontolások mentén,
nyilvánvaló, hogy sokkal kevesebb ultraortodoxot sorozna be, mint amennyit a különböző
bizottságok követelnek. Végül is az a hadsereg és a társadalom érdeke, hogy a
sor alá kerülő fiatalok olyan egységekbe kerüljenek, ahol valós szükség van
rájuk, és szolgálatuk fontos legyen mind a hadseregnek, mind a társadalomnak. ◙
FORRÁS: A Kán Kol Jiszráél és a Jediot Aharonot internetes portáljai