Angolul és franciául
migrants, németül Migranten, magyarul – újabban – migránsok. Héberül
misztanenim (beszivárgók). Minden nyelven többes számban, mert többen vannak,
sőt, sokan. Nagyon sokan. És egyre többen lesznek.
Európa minden újságja,
rádiója, televíziója foglalkozik velük. Sőt, velük foglalkoznak a legtöbbet.
Hálás téma, mindenkit érdekel. Nem annyira Afrika és Közel-Kelet bukott
civilizációi, nem is a sok ezer kilométeres utakat megtett vándorok, a „világ
legújabb proletárjai” sorsa, sokkal inkább saját sorsuk, sőt, gyerekeik,
unokáik sorsa. Amit az új népvándorlás nagyban fog befolyásolni.
Rejtőznek közöttük az
Iszlám Dzsihád leendő terrorlegényei? A jövő titka. De Európa arculatát (a szó
szoros értelmében) máris megváltoztatják. Egyelőre a parkok, pályaudvarok
környékén, aztán a lepukkant negyedekben, ahol rokonaik már ott élnek egy-két
nemzedék óta.
A boldogtalanok két
irányból tolulnak Európa boldogabbik végei felé. Közép-Ázsiából (Afganisztán)
és a Közel-Keletről (Szíria, Irak) Törökországon, a Balkánon és Magyarországon
át vezet az út. Kosz szigete és a görög szigetvilág hívatlan vendégek ezreit
kénytelen elviselni.
Fekete-Afrika menekülő
tömegei a líbiai partokról indulnak, és az olaszországi Lampedusa szigete az
első európai föld, amelybe beleütköznek.
Egyetlen ország létezik,
amely európai(as) civilizációval, munkalehetőséggel, élhető élettel kecsegtet,
és amelyhez nem kell tengeren, lélekvesztőkön átkelni. Egyetlen ország van,
amelyet Afrikából szárazföldön lehet elérni.
És ez Izrael.
Afrika tucatnyi
országából, de legfőképpen Szudánból és Eritreából érkeznek Egyiptomon és a
Szináj-félszigeten keresztül Izrael déli határához. Az elmúlt évekig
semmiféle határkerítés nem állta útjukat. Akiket a szináji beduinok nem öltek
meg és nem raboltak ki, a hosszú gyalogút után Izraelben találták magukat. Dél-Tel Avivban tízezrek élnek emberhez méltatlan körülmények között, téli
felhőszakadásban, nyári kánikulában, alkalmi munkákból tengődve. Beér Séva, Árád, Eilat városképéhez is hozzátartoznak, bár jóval szerényebb létszámmal.
A hatóságok későn
ébredtek fel. Tavaly többé-kevésbé már készen állt az
egyiptomi-izraeli határkerítés a Szináj félsziget és a Negev között. Ám addig
tízezrével csempészték a beduinok Izrael városaiba a munkakereső feketéket,
akiket itt misztanenim (מסתננים), vagyis beszivárgók néven illetnek.
Mint Európában, úgy itt
is a legsúlyosabb szanitáris és közrendi problémák merültek fel. A szakadozó
izraeli szociális háló őket ellátni nem tudja, a társadalom befogadni nem
akarja, visszatoloncolni őket Afrikába humanitárius és nemzetközi jogi problémákat vet
fel.
Zömük muzulmán, így a
biztonsági problémák sem hiányoznak. A dél-szudáni menekültek viszont
keresztények. (Érdekes etno-kulturális jelenség: sok afrikai migráns feltűnően
nagy keresztet visel a nyakában. Nem holmi vallási buzgóságból: mindössze azt
igyekszik bizonyítani az izraelieknek, hogy ő nem muzulmán, nem kell tartani
tőle...)
Görögországtól,
Szerbiától, Magyarországtól eltérően, innen tovább menni nem lehet. Nincs hová.
Itt maradni, vagy hazatérni. Más lehetőség nincs.
Izraelben megpróbálkoztak a
mézesmadzaggal: minden Afrikába visszatérő néhány ezer dollárt kapott. A
dollármadzagra kevesen haraptak rá. [Kommentelőm kiigazított: két év alatt 10 ezren hagyták el az országot.]
Több, mint ezer
illegális behatolót 2013-ban a Negev déli, legbarátságtalanabb éghajlatú
részén, egy Száháron nevű telepen helyeztek el, amelyet akár fegyenctelepnek is nevezhetnénk. Később ugyanitt egy Holot nevű tábort is
létesítettek.
Az illegális afrikaiak
számát 60-70 ezerre becsülik, de van, aki ennek kétszereséről tud. [Kommentelőm itt is kiigazított: 2015 közepén 45 ezren vannak. A Wikipedia héber kiadása 55 ezret említ.]
Létszámuk
gyorsan növekszik, minthogy gyakran egész családok lépték át a határt és
érkeztek Izrael városaiba. Itt született gyerekekeik tankötelesek, izraeli
iskolákba járnak. Problémás szociális helyzetük a tanulásban is hátrányt
jelent, bár az itt született afrikai gyerekeknek már héber is anyanyelvük.
Augusztus 11-én a
Legfelsőbb Bíróság kilenctagú bírói tanácsa olyan faramuci határozatot hozott,
hogy ugyan nincs ok eltörölni a Kneszet – az állam törvényhozói
intézménye – korábbi, a beszivárgás megakadályozására, illetve
megnehezítésére megszavazott törvényét, viszont a beszivárgóknak a
Holot-táborban való kényszerű tartózkodását egy éves időtartamra maximálta.
Ez azt jelenti, hogy a
bírói döntéstől számított 15 nap múlva, vagyis a jövő héten újabb 1200 afrikai
jelenik meg Dél-Tel Aviv szutykos, lelakott lakótömbjeiben és parkjaiban.
Dél-Tel Avivban lassan,
de biztosan többséggé lesznek. „Ez a mi városunk!” – áll héberül (!) az egyik
tüntetésen magasba emelt transzparensükön.
Jó megoldás nincs. Sem
itt, sem Európában. ◙