A Szukot
közismert magyar megfelelője a Sátoros ünnep. Mózes ötödik könyvében (16:13)
van írva: „Hét napon át tartsd
a Sátrak ünnepét, amikor már betakarítottad a termésedet a szérűdből és
présházadból”.
Ez tehát a termés betakarításának az örömünnepe is: „Chág háászif” (חג האסיף) neve is van. Az ászif begyűjtést jelent, de napjainkban inkább „beugrik” az ászéfá (אסיפה) szó, ami gyűlést, például lakógyülést – ászéfát dájárim (אסיפת דיירים) – jelent.
Ez tehát a termés betakarításának az örömünnepe is: „Chág háászif” (חג האסיף) neve is van. Az ászif begyűjtést jelent, de napjainkban inkább „beugrik” az ászéfá (אסיפה) szó, ami gyűlést, például lakógyülést – ászéfát dájárim (אסיפת דיירים) – jelent.
Az ünnep
névadó szava a magyarul kissé murisan hangzó szuká (סוכה),
ami lombokkal vagy faágakal befedett bódéféleséget, pavilont jelent: ilyenekkel
vándoroltak őseink a sivatagban, Egyiptomból jövet.
Az „igazi” sátor neve héberül ohel (אוהל). A szuká, ellentétben az ohellel, stabil építmény, amelyet szél nem fújhat el és három fala van. A Tóra utasítása szerint hét napon át benne is kell lakni, vagyis enni-inni-aludni, hacsak nincs kibírhatatlanul nagy meleg vagy heves vihar.
Az „igazi” sátor neve héberül ohel (אוהל). A szuká, ellentétben az ohellel, stabil építmény, amelyet szél nem fújhat el és három fala van. A Tóra utasítása szerint hét napon át benne is kell lakni, vagyis enni-inni-aludni, hacsak nincs kibírhatatlanul nagy meleg vagy heves vihar.
A hagyomány
előírja a „vendégek” fogadását, ami már a Talmud korszakából származik, ezért
az arameus „uspizin” (אושפיזין) szót használják rá. Sátrainkban hét vendég van jelen, ha nem
is testi valójukban: Ábrahám, Izsák, Jákob ősatyáink, továbbá József, Mózes,
Áron és Dávid, akiknek életében bőven kijutott a vándorlásból és a sátorban
lakásból.
A Szukot
ünnephez tartozik a „Négyféle”, az árbáát háminim (ארבעת המינים),
amint az Mózes harmadik könyvében (23:40) áll: „És vegyetek magatokhoz az első
napon díszfának gyümölcsét, pálmaágakat és sűrű lombú fának és fűzfának a
gallyát, és vígadjatok az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt hét napon
át".
A díszfa
gyümölcse az etrog (אתרוג), a pálmaág a luláv (לולב),
amit Magyarországon lülefnek ejtettek, a hádász (הדס),
ez a sűrűlombú fa ága, ami mirtuszág – a Hádász női név is –, végül a fűzfavessző, az árává (ערבה).
Hét napon át a „Négyfélét”
egybefogva jelennek meg a férfiak a zsinagógában. A nyolcadik napon tartják Szimchát Tórá örömtánccal
egybekötött körmenetét, amelynek a neve hákáfot (הקפות).
Legyen hát ez
az ünnep különös áldással, amint írva van a Tóra három helyén is, Szukottal
kapcsolatban: vöszámáchtá böchágéchá, vöhájitá ách száméách (ושמחת בחגך והיית אך שמח) –
vagyis örvendezzél az ünnepeden és boldog legyél.
Ezt persze
könnyű mondani, de azért valamennyit tehetünk is érte, főleg, ha Fentről is
kérünk és kapunk hozzá egy kis segítséget... ◙
Szimchat torakor már nem fogják az arbaa minimot.
VálaszTörlésKöszönöm, rosszul fogalmaztam, javítottam.
TörlésJobb lenne, ha a FŰZFAVESSZŐ szót használnánk az arava fordítására.
VálaszTörlés