Vasárnap napnyugtával kezdetét vette a zsidó időszámítás szerinti 5776. év, amelyet a héber
TÁV-SIN-ÁJIN-VÁV (תשע"ו) betűkkel jelölünk.
Izraelben a mindennapok beosztása jórészt a Gergely-naptár szerint
bonyolódik. Csak a vallási ünnepeket és a jeles évfordulókat – mint a
Függetlenségi Nap, Jeruzsálem Napja – tartják a zsidó naptár szerint. Mindezek
mozgó ünnepek, az itt polgári naptárnak (luách ezráchi) nevezett Gergely
naptárban minden évben más és más napra esnek.
*
Honnan és mitől számítják a zsidó naptárt?
A zsidó év ősztől őszig, a zsidó hónap újholdtól újholdig tart.
Amikor héberül említik a zsidó időszámítás évszámát, hozzáteszik:
l’jecirá. Az Alkotástól. Nem a Teremtéstől: az Alkotástól.
Ezt a kifejezést – jecirá (יצירה) – a héber hagyomány nem a világ teremtésére, ami héberül bri’á (בריאה), hanem mindig is Ádám,
az Ember alkotására tartotta fenn. A teremtés utolsó aktusára, amikor Isten, a
Tér és az Idő teremtője Önmaga mására alkotta meg minden teremténye közül az
egyedüli értelmes lényt.
Hogy mikor volt és meddig tartott az a „hatodik nap”, és merre volt
az Édenkert? Hiszünk benne, hogy mindez létezett, de azt is tudjuk, hogy a
Biblia gyakran él allegóriával, képes beszéddel.
A holdhónap 29 és fél napos: ennyi idő alatt kerüli meg a Hold a
Földet. Miután fél nap nincs a kalendáriumban, a csillagászati „pontatlanságot”
a zsidó naptár szerkesztői úgy hidalták át, hogy a páros számú hónapok 29, a
páratlan számúak 30 naposak, kivéve Chesván és Kiszlév hónapokat: ezek lehetnek
29 vagy 30 naposak.
A zsidó naptár éve így 354, 355 vagy 356 napos, ami átlagosan
tíz nappal elmarad a Gergely-naptár 365 – szökőévben 366 – napos évétől.
(A Gergely-naptár a Földnek a Nap körüli keringésén alapszik.) Ez az évente
körülbelül tíz napos elmaradás három év alatt már egy egész hónapot tesz ki.
Avégből, hogy a jeles napok nagyjából ugyanarra az évszakra essenek
– például a Pészách tavaszra, a Szukot őszre – a tíz napos különbözetet szökőhónappal,
egy tizenharmadik hónappal korrigálják, amit 19 évben hétszer iktatnak be.
Ilyenkor két Ádár hónap van: Ádár Alef és Ádár Bét (vagy Ádár seni).
Az előttünk álló 5776. év ilyen szökőév lesz, tavasszal két Ádár
hónappal. Pészách 2016. április 22-én,
este kezdődik, a Jom Háácmáut, a Függetlenségi Nap, Izrael Állam 68.
születésnapja május 12-én lesz. A következő, 5777-ös év október 2-án este
kezdődik.
*
Tavasszal megalakult az állam harmincnegyedik, Binjamin Netanjáhu
negyedik kormánya.
Bécsben éveken át tartó „perzsavásári” alkudozások eredményeképpen
egy júliusi napon bejelentették a megállapodást Irán atomprogramjáról. A
„hatok” – az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Nagy Britannia, Franciaország
és Németország – egyezségre jutottak az Iráni Iszlám Köztársaság képviselőivel
az Iránban folyó nukleáris program korlátozásáról és nemzetközi ellenőrzéséről.
Izrael egyedül maradt: az ipari államok üzemanyag-szomja fontosabbnak
bizonyult, mint Izrael elemi létérdeke.
Binjámin Netanjáhu miniszterelnök történelmi léptékű hibának
nevezte a létrejött alkut, amelyet szinte bizonyosan véglegesítenek – immár az
5776-os évben.
Az Izrael és a zsidó jelenlét ellen küzdő „palesztin”-arab felkelés
néha hetente, néha naponta hajt végre támadást: hol késsel, hol katonák közé
hajtó autóval. Izrael sikerrel veszi fel a harcot a belföldi terrorizmussal. A
sok vitát és kritikát kiváltó biztonsági fallal, ellenőrző pontokkal, párját
ritkító hatékonyságú hírszerzéssel – és bizony nem ritkán a fegyveres
ellenséggel vívott tűzharccal Jeruzsálemben, Hebronban, Dzseninben.
Az egykor dicsőséges arab-perzsa iszlám kultúrával, amely az
algebrát, az orvostudomány, az építészet tekintélyes hányadát adta, mára a
világ boldogabbik része a hol turbános, hol álarcos fenyegetődzést, a
dzsihádot, az önkényt, a robbanóöves terroristákat, asszonyaikkal való
gyalázatos bánásmódot, foglyaikat-túszaikat lefejező – keresztre feszítő
rémeket, az európai nagyvárosok bevándorló gettóit asszociálja.
A Gázai-övezetet uraló Hamasz nehéz helyzetbe került. Mióta
al-Sziszi 2013-ban átvette Egyiptom irányítását a Muzulmán Testvériség
emberétől, Murszitól, a Hamasz, amely a Testvériségből ágazott ki, rossz
viszonyba került a nagy déli szomszéddal. Egyiptom súlyos áldozatok árán
igyekszik letörni a Szináj-félszigeten garázdálkodó, az ISIS „kalifátusához”
csatlakozott beduin terrorbandák uralmát, és mindent elkövet a Hamasz
fékentartására is, egyebek között az egyiptomi területre vezető
csempész-alagutak megsemmisítésével. A tavaly nyári „Szilárd sziklaszirt”
hadművelet óta lényegesen kevesebb rakétát lőttek ki a Gázai-övezetből, és azok
zömét is az övezetet fokozatosan dominanciája alá vonó szalafista terroristák.
A libanoni Hezbollah súlyos veszteségeket szenvedett Szíriában,
ahol fegyveresei a vesztésre álló Asszad elnök oldalán harcolnak, ám a masszív
iráni támogatás, és a kezükben lévő messzehordó rakéták ezrei komoly
fenyegetést jelentenek Izrael számára. A légierő valószínűleg továbbra is aktív
lesz a terrorszervezetnek címzett rakétaszállítmányok ellen.
Itt kell megemlékezni a 21. században debütált új harci eszközről,
a drónról. A kisebb-nagyobb, izraeli fejlesztésű pilótanélküli automata
repülőgépek kitűnőre vizsgáztak mind a Hezbollah, mind a Hamasz célpontjai
ellen, mi több, állítólag még Szudán területén is ilyen légi eszközök támadták az
iráni kikötőből indított és a Gázai-övezetbe tartó fegyverszállító konvojt. (A
dél-negevi légitámaszponttól Karthumig 1500 kilométer…)
A legutóbbi napok híre: az Iszlám Kalifátus fegyveresei néhányszor
tíz kilométerre harcolnak északi határainktól. Egy nemrégiben név nélkül
nyilatkozó elhárító tiszt szavai: „Azt még tudjuk, hogy most ki ki ellen
harcol, de hogy holnap ki ki ellen fog, azt nem, mert azt ők maguk sem tudják”.
Nem bíztató, hogy újabban Oroszország légiereje is beleavatkozik a
határainkhoz oly közeli szíriai polgárháborúba.
*
Ha innen, Izraelből, a nyugati civilizáció stabil szigetéről
körülnézünk az arab világban, legnagyobb részt szétzilált, polgárháború
sújtotta országokat látunk: Tunézia, Líbia, Szudán, Szíria, Libanon, Irak.
Az utóbbi hetek szó szoros értelmében világrengető eseménye Szíria,
Irak, Afganisztán – ismét a szó szoros értelmében – földönfutó millióinak
erőszakos honfoglalása Európában.
Legvágyottabb céljuk – Németország. Hivatalos német adatok szerint
tavaly 200 ezer migráns (menedékkérő) érkezett az Európa gazdasági motorjának
tekintett országba, az idén viszont 800 ezer az előrejelzés. És mivel oda is,
és más nyugat- és észak-európai országba is nagy százalékban fiatal,
egyedülálló férfiak érkeznek, feltételezhető, hogy később a család is
megérkezik, tehát végső soron nem százezres, hanem bőven milliós nagyságrendű
afroázsiai tömegek lepik el Európát, amelynek nem egy országában már most is az
újszülött fiúknak leggyakrabban adott név – a Mohamed.
Mit szóljunk ehhez mi, Izrael népe, hetven évvel a Németország
által kezdeményezett és nagrészben sikerrel végrehajtott népirtás után,
amelynek első számú célpontja és áldozata mi voltunk?
Mit szóljuk ahhoz, hogy a mai németek nagyszülei a kiküszöbölendő,
ellenembernek (Gegenmensch) tartott semita „szír fajtól” óvták az „árja fajt”?
(Wilhelm Schlegel amatőr nyelvész az első europoid civilizációt nevezte el így,
kétszáz évvel ezelőtt. Maga az „árja”elnevezés szabad iránit, perzsa nemest
jelent.)
Nos, a várható tömeges szír „fajgyalázás” (Rassenschande)
alapjaiban fogja megváltoztatni Európa arculatát – a szó szoros értelmében.
És mi mit várhatunk a jövő Európájától, amikor már ma bojkottálják
áruinkat, akadémikusainkat, és bírósággal fenyegetik politikusainkat?
Hatmillió zsidó helyébe hatvan millió muzulmán?
Igaz lenne, hogy Isten nem ver bottal?
*
Izraelnek nem csak technikáját, hadseregét, hanem társadalmát is a
legfejlettebbé kell tennie, ha meg akar maradni ezen a földön. Az élő test
egészsége az azt alkotó sejtek egészségétől függ. Ugyanígy egy társadalom
hosszútávú életképessége is az őt alkotó emberek életlehetőségének, jólétének,
elégedettségének a függvénye.
Jó lenne, ha az izraeli gazdaság egyre nagyobb hányadát markukban
tartó oligarcha-családok önzést bátorító globál-kapitalizmusa helyébe a
„jisuvnak”, az ország lakosságának összetartó, egymást kölcsönösen segítő
közössége lépne. Ha egyetlen nagy kibuccá kovácsolódna, hogy a jövő
konfliktusait minél kisebb veszteségekkel tudjuk átélni.
Adjon a Jó Isten békét, biztonságot, egészséget, jólétet, időben
lehulló esőket, a vezetőknek józan belátást.
Jó évre jegyeztessetek és pecsételtessetek be!
לשנה טובה תכתבו ותחתמו
.. vezetőknek józan észt .
VálaszTörlés