Ez a világrend a második világháború utáni évtizedekben szilárdult
meg, és tartott ki évtizedekig. A "három világ" rendje: a Nyugat – az
Egyesült Államok gazdasági (dollár) és katonai (NATO) vezetésével, a
"szocialista" országok – a Szovjetunió, eleinte Kína és az általuk
katonailag uralt államok, valamint a "harmadik világ", vagyis a
gyarmati kormányzatok alól felszabadult "fejlődő" (visszamaradt) gazdaságú és társadalmú afrikai, ázsiai és dél-amerikai országok.
Ebben a közegben Izrael a Nyugat előretolt állása lett, előbb európai (francia,
brit, nyugat-német), majd amerikai katonai-gazdasági szövetségben.
A 21. század második évtizedéig minden megváltozott. A Szovjetunió "népgazdasága" nem állta a
versenyt a kapitalista rendszerrel. Felbomlása után kényszerű szövetségesei
villámgyorsan leváltak járszalagjáról, és igyekeztek a Nyugathoz csatlakozni
– több, de inkább kevesebb sikerrel.
Az arab világban az Egyesült
Államok-sugallta "Arab tavasz" csúfosan megbukott. Libia,
Szíria, Irak részeire esett. Libanon, Szudán, Jemen törzsi és vallási
polgárháborúk szintere. Marokkó, Egyiptom, Jordánia, Szaud-Arábia és az
öböl-államok még kitartanak erős központi irányítás alatt.
Törökország erős embere
kemény diktatúrát gyakorol. A hetvenes évek végén megalakult Iráni Iszlám Köztársaság kőolajkincse révén kialakított katonai és technológiai hatalmával egyre inkább meghatározó körzeti tényezővé válik.
A terror 2001. szeptember 11-én új
dimenziókat kapott. Az amerikai kontinens katonai sérthetetlensége már a múlté.
Az ezredfordulón ötszáz év után újra megjelent az Iszlám kardja. A
vallási hagyományból előlépett világterror El Kaida, majd Iszlám Állam néven
vált ismertté – és rettegetté.
A "harmadik világ"
százmillióit sújtó, és lassanként katasztrofálissá váló sivatagosodás,
vízhiány, és ezek tetejébe a polgárháborúk néger és arab tömegeket sodornak át
Európába, amelynek kormányai és hadseregei tehetetlennek mutatkoznak a
népvándorlás feltartóztatására.
A Földközi-tengeren átözönlő, zömmel képzetlen,
az európai kultúrát hírből sem ismerő nyomor-tömegek megoldhatatlan társadalmi,
biztonsági és gazdasági problémákat zúdítanak az "öreg kontinensre".
A huszadik század ötvenes éveitől
a kilencvenes évekig tartó erőegyensúly felbomlott. Mind gazdasági, mind
katonai értelemben.
A dollár egyeduralma még fennáll,
annak köszönhetően, hogy a Földkerekség ipari civilizációját éltető kőolajjal
és földgázzal jobbára csak dollárban lehet kereskedni. A klasszikus Nyugattal
kulturálisan és érzelmileg szembenálló Kelet azonban egyre határozottabban
próbálja az évszázados amerikai dollár-hegemóniát áttörni.
Egy küszöbön álló orosz-kínai-török-iráni megállapodás
egyfajta eurázsiai gazdasági tömböt próbál létrehozni, amely az
energiahordozó-kereskedelmet nem dollárban, hanem saját devizában számolja el.
Ez pedig, ha sikeres lesz és követőkre talál, szétzilálhatja a csillagászati
küladósságokkal terhelt észak-amerikai gazdaságot. Ez az Egyesült Államok
katonai dominanciáját is megtépázhatja, bár technológiai felsőbbsége még
évtizedekig behozhatatlan.
Izrael Állama a
"Nyugat", az "első világ" parányi szigete Keleten,
körbevéve az irigykedő, gyűlölködő, halálosan ellenséges "harmadik
világgal". Egy ilyen szituációban keresi helyét és biztonságát egy iszonyatos sebességgel változó Földkerekségen.
Az Egyesült Államok megválasztott
elnöke, a milliárdos Donald Trump igyekszik megtörni a világra terpeszkedő
globálkapitalizmus egyik alapvető doktrináját: a vállalkozások
szabad helyválasztását, a gyártás kiszervezésének a lehetőségét. Trump vissza
akarja hozni Amerikába a munkahelyeket. Ezt pedig Kína nem fogja szeretni.
Izrael nyilvánvalóan megmarad az
Egyesült Államok szövetségében, ugyanakkor lázasan keresi az együttműködés
lehetőségeit Oroszországgal, Kínával, és Törökországgal is. Suba alatt még
Szaudiával és az Öböl-államokkal is alakulnak csendes kapcsolatok, a közös
ellenség, Irán fenyegetése ellen.
Remények, rejtélyek, aggodalmak szövevénye előtt állunk. ◙
...van probléma bőven .
VálaszTörlésLaci! Jól megírt cikk. Benne van minden ami miatt jogos az idegesség. Én pont attól félek, hogy az új amerikai elnök messzire elfogja hajítani a súlykot ami nem fog tetszeni sem a tuszkiknak sem Kinának. Az arabokrúl meg nem érdemes beszélni mert csak az alkalomra várnak hogy berobbantsanak Európában egy újabb terrorhullámot
VálaszTörlés