Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2020. szeptember 18., péntek

Ros hásáná 5781 – ראש השנה תשפ"א ❋ Jó csillagzat alatt teljen ez az év!

 

Ros hásáná, szó szerint: az év feje. A magyar beszédben a zsidó újév. Kétnapos ünnep: a zsidó naptárban Tisri hónap 1. és 2. napja. A Gergely naptárban a legkorábban szeptember 6-ára, a legkésőbben október 5-re eshet. Első napja hétfő, kedd, csütörtök vagy szombat lehet.

Tisri nem az első hónap: az a Niszán. Tisri a hetedik hónap, amelynek elsején, amit ma Ros hásáná-ként ünneplünk, „minden világra jött lélek elvonul az Örökkévaló előtt, mint a sorozásra váró katonák”. 

Az idén szeptember 18, péntek estétől (az ünnep előestéje) szeptember 20, vasárnap estéig tart.

Ez az év az Alkotás szerinti 5781. év, héber betűkkel leírva: תשפ"א (TÁV-SIN-PÉ-ÁLEF).

Nem Teremtés, hanem Alkotás: a Teremtés hatodik napja. De miféle Alkotás a kezdet, amelytől számoljuk az éveket?

Alkotás (héberül jecirá, יצירה) alatt Ádám megalkotását érti a hagyomány.

Hogy Ádám, vagyis az Ember – héberül ezt jelenti – kevesebb, mint hatezer éve jelent volna meg a Földön? Meddig tartott a hatodik nap? És az előtte való napok? Rejtélyek a sok-sok metafórával megtűzdelt héber Szentírásban.

Az evolúciós elmélettel szembemenő kreácionista, vagyis a Tóra szövegét szó szerint értelmezők olyan számításokat végeztek, amelyek szerint a Földön ma élő közel 8 milliárd ember igen kevés ősre vezethető vissza, és azok nem több százezer, hanem csak néhány ezer évvel ezelőtt élhettek.

Mások a ma élő emberiséget egyfajta mutációnak tekintik, amelyet egy fölöttünk létező dimenzió lényei – angyalok? – klónoztak, vagyis programozták sejtjei örökítő anyagát.

A Tórában ez áll: „Alkossunk embert a képmásunkra, hasonlatosságunkra” – Náásze ádám becálménu kidmuténu –  וַיֹּאמֶר אֱלֹהִים, נַעֲשֶׂה אָדָם בְּצַלְמֵנוּ כִּדְמוּתֵנוּ (Mózes 1., 1:26).

Így, többesszámban!

Két néven említi a Tóra ezt az ünnepet: emlékezés napja és sófárfúvás napja. Micvá, vallási kötelezettség a sófár, a kos-szarv hangját hallani. Ez Ábrahám (Ávráhám) ősapánk hajlandóságára emlékeztet, aki fiát, Izsákot (Jichák) isteni parancsra feláldozta volna Morijá hegyén, de az Isten egy kost küldött áldozatul Izsák helyett. (Mózes I., 22.) 

Rossz ómennel kezdjük ezt az évet Izraelben egy világjárvány kellős közepén, kapkodó, tétovázó politikusokkal, és vezetőihez zömmel bizalmatlan néppel. Ilyen őszintén talán még soha nem kívántuk:

Jó évre legyünk felírva és bepecsételve!

Lesáná tová tikátévu vetéhátému
לְשָׁנָה טוֹבָה תִּכָּתֵבוּ וְתֵחָתֵמוּ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése