Tizenkét nap óta pénteken az első nyugodt napot töltjük szirénák és a
Vaskupola ellenrakétái találatának a messzehangzó puffanása nélkül.
A híreket már nem szakítja félbe a Ceva Ádom (légiriadó), a Pikud Háóref (kb.
Polgári Védelem) nem küldi az éppen támadott körzet lakosságát a védett
szobába, az óvóhelyre, vagy jobb híján a folyosóra.
Az általam
legmegbízhatóbbnak tartott hírforrás, a KAN Reset Bét rádióállomás és a
TV11 csatorna hírportálja ezen a címen tette közzé összefoglalóját:
"Itt nem volt nagy győzelem, és nem volt nagy vereség".
A hírközlés
könyvelés-szerűen tájékoztat arról, hogy a 11 nap alatt hány vezető terroristát
sikerült ártalmatlanná tenni, hány toronyház omlott össze, amelyek
terror-kiszolgáló központként szolgáltak, és a Somér háchomot ("Falak
őrzője") hadművelet slágere, a "Gázai metró", az évtizedek óta
ásott, folyamatosan bővített fegyverraktár és terrorista-búvóhelyként szolgáló
alagútrendszerből hány kilométert sikerült bedönteni.
A Hamasz
hírközlése győzelemről szól. Mutatják az alagutak épen maradt szakaszait, az
előbújó katonai és politikai vezetőket, de a tűzszünet korábbi feltételeiről
már hallgatnak. Jelszóként fel-felemlítik Jeruzsálemet és Sejk Dzsarrach
negyedet, mely a legutóbbi konfliktus kirobbantásának az ürügyéül szolgált, de
arról kevesebb szó esik, hogy az Egyiptom-közvetítette tűzszünetet már anélkül
fogadták el, hogy beleszólást követeltek volna a Templomhegyen, vagy a
kelet-jeruzsálemi negyedekben hozott izraeli biztonsági intézkedésekbe.
Az
izraeli-palesztin problémakör megoldhatatlan. Az európai zsidóság által
létrehozott katonai és technológiai siker-állam a harmadik világ, az afroázsiai
iszlám tenger kellős közepén egyszerre jelent kihívást és zavaró irritációt a
300 milliós arabságnak és a másfél milliárd hívőt számláló muzulmán világnak.
És ezt jól
tudják Ramallában is, Gázában is. Kevesen mellettünk, sokan ellenünk. A Fatach
és a Hamasz között taktikai különbség van, nem stratégiai. Utóbbi
leghitelesebben a Hamasz alkotmányában tükröződik: "Addig folytatjuk a
harcot, ameddig az Iszlám el nem törli Izraelt, ahogyan a múltban másokat is
eltörölt".
Új, minden
eddiginél súlyosabb probléma az izraeli arabság nagyrészének legutóbbi
lázadása. Tudatában vannak a dinamikus szaporodás általi erejüknek: Izraelnek a
6.5 millió zsidó polgár mellett 2 millió, jórészt muzulmán arab polgára van. (A
mintegy félmillió, se ide, de oda nem tartozó állampolgár jórészt hozzánk
tartozó európai keresztény.)
A zsidó
államnak társadalmi és gazdasági problémákkal is szembe kell néznie. És ha
előre tekintünk 20-30 évre, a legnagyobb szövetséges, az Egyesült Államok
befolyásának gyengülését, fokozatos visszavonulását és a nagy ismeretlen, Kína
dinamikus előretörését kell prognosztizálnunk. A hajdani biztos szövetséges, de legalábbis barát Nyugat-Európa a tömeges afroázsiai bevándorlás révén rohamosan elveszíti korábbi arculatát (a szó szoros
értelmében is). Oroszország a szovjet idők legnagyobb részében ellenség volt, és ma sem barát.
A "Falak őrzője" hadművelet nem sokban változtatott a sakktábla állásán, amelyet az egész Földkerekség
érdeklődéssel figyel. Nagyon kell vigyáznunk a magunk tisztjeire és
gyalogosainkra.
Hosszútávon
csak a Királyban, azaz a Jóistenben, Izrael Őrzőjében bízhatunk. ◙
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése