Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2016. augusztus 24., szerda

Tengeralatti földgázkitermelés: növekvő nyereségek


Izrael energetikai függetlenségének bíztató jelei: a "Delek kiduhim" és az "Ávnér" (Delek Drilling and Avner Oil & Gas Exploration) kereskedelmi konglomerátum folyó év második negyedévi tiszta nyeresége 64 millió sékel, ami 30 százalékos növekedést jelent a tavalyi hasonló időszak nyereségéhez képest.

A tőkéscsoportot vezető Joszi Abu ezt kommentálta, hogy a nyereség növekedése a kereslet növekedésével van összefüggésben.

Ez a legtermészetesebb közgazdasági jelenség. Ám azt is tekintetbe kell venni, hogy az izraeli partok előtt meglehetős távolságokban fekvő lelőhelyek stratégiai védelemre szorulnak, tekintve a libanoni partok közelségére, és a térség instabilitására.

A lelőhelyeket, amelyekre Libanon is bejelentette igényét, sajtójelentések szerint Izrael egyfajta "tengeri Vaskupolával" védi  rakéta- és tengeri aknatámadások ellen. Északi szomszédunkban, mint ismeretes, a Hezbollah siita terrorszervezet nemcsak rakétákkal, de jelentős politikai befolyással is rendelkezik. ◙

2016. augusztus 23., kedd

Fedezd fel a héber nyelvet ♦ Angyalok, királyok, tengerészek

A héber nyelvet tanulók gyakori gondja a hasonlóan hangzó, de egészen mást jelentő, és így másképpen írandó szavak közötti különbség felfedezése és megtanulása. A magyar nyelvben ilyen a kor, a kór és a kör szavak kiejtési hasonlósága és ezek megkülönböztetése, ami csak a magyar anyanyelvűek számára természetes.

• Az angyal héberül mál'ách (מַלְאָךְ), ahol az ALEF nem teljesen hangtalan: az 'l' hang után alig észrevehető szünetet tart, és a második 'á' hangot hangsúlyozza a helyesen beszélő. A szót általában küldöttként értelmezik, mégis összefüggésben lehet a m'láchá (מְלָאכָה) szóval, ami munkát jelent. 

A lehetséges fogalmi kapcsolat: Isten, aki abszolút szellemi lény, a teremtés körüli "fizikai" munkát talán az angyalokra bízta. (A zsidó vallás13 hitelve közül a harmadik: Hiszem teljes hittel, hogy a Teremtő, áldott legyen a neve, nem test, nem határozható meg semmilyen fizikai fogalommal, és semmihez sem hasonlítható.)

Kis Tel-Aviv egyik hangulatos utcája a King George-ból nyíló rechov Bááléj hám'láchá, a Kézművesek utcája. A két szó, a mál'ách és a m'láchá egyaránt a MEM-LÁMED-ALEF-CHAF (מ-ל-א-כ) héberben ritka négytagú gyökön alapszik.

• A melech (מֶלֶךְ) – az első szótagot hangsúlyozva, mint minden szónál, ahol mindkét szótagban 'e' a magánhangzó – királyt jelent, a királynő pedig málká (מַלְכָּה), a sakkban is, és egyes konzervatív államok élén is. A mámláchá (מַמְלָכָה) királyságot, a majdnem ugyanazt jelentő möluchá (מְלוּכָה) monarchiát. Mindezek a szavak a MEM-LÁMED-CHÁF/KÁF (מ-ל-כ) gyökből épülnek.

• A málách (מַלָּח) – tengerész. A MEM-LÁMED-CHET (מ-ל-ח) gyökből tevődik össze, akárcsak a melách (מֶלַח) szó, ami viszont sót jelent. Némi fantáziával itt is találhatunk összefüggést: tengerész ↔ sós vizű tenger. 

A magyar nyelvben Holttengerként ismert tó héberül Sós tenger, szó szerint a só tengere: Jám hámelách (
יַם הַמֶּלַח).


A mömulách (מְמוּלָּח) megsózottat jelent, de átvitt ártelemben agyafúrt, körmönfont értelme is van: kereskedők, ügyvédek, politikusok gyakori jelzője... ◙

HÉBER NYELVTANÍTÁS:
Halmos László
052-3260834
izraelihirlevel@gmail.com

2016. augusztus 22., hétfő

Izrael nem tűri a "rakétacsöpögtetést" ♦ Vasárnap este újabb megtorló légitámadás Gáza ellen


Vasárnap késő estétől a Légierő újabb, ezúttal nagyobb mértékű támadást intézett a Hamasz, az Iszlám Dzsihád és a "Népi Front" nevű szervezetek infrastruktúrái ellen a Gázai-övezet északi részén, ahol a fő célpont Beit Hanun volt. Az akcióban a tüzérség is részt vett.

Ez volt a második megtorló intézkedés, miután a Légierő vasárnap délután, röviddel a Szderot elleni rakétatámadás után már reagált.

A Gázai-övezetet uraló Hamasz, mint ahogyan korábbi esetekben is, jelentette, hogy egy tőle független szalafista szervezet lőtte ki a rakétát, Izrael azonban a Hamaszt látja egyedüli felelősnek minden provokációért.

Gázai jelentések szerint az esti-éjjeli, több tucat berepülés során egyetlen ember sebesült meg, repeszektől.

A Hamasz "katonai szárnya" szóvivője, Abu Obejda követelte, hogy Izrael "ne nyomja el" a börtöneiben terrorcselekményekért fogva tartott palesztinokat és kijelentette: ők is hasonlóképpen bánnak a fogságukba került izraeliekkel.

Jelenleg izraeli katonák holttestei vannak a Hamasz birtokában: ezek szerint a terrorszervezet újabb emberrablásokat helyez kilátásba.

"Az ellenségnek tudnia kell, hogy a Gáza körüli határzár nem szolgálja a csendet, és nem akadályozza a palesztin felkészülést" – jelentette ki, ugyanakkor a Hamasz diplomáciai csatornákon jelezte, hogy nem érdekelt a helyzet eszkalációjában. 

Jariv Levin belbiztonsági és turisztikaügyi miniszter kijelentette: Izrael teljes nyugalmat követel, és nem tűri a "rakétacsöpögtetést", a hébe-hóba végrehajtott rakétázásokat izraeli terület ellen. ◙

2016. augusztus 21., vasárnap

Grad-rakéta Szderotra – nincs személyi sérülés ♦ 2001 óta több, mint tízezer rakéta ♦ A Légierő viszonozta a támadást

A BECSAPÓDÁS HELYE
Vasárnap délután 14:30-kor a Gázai-övezetből Grad-rakétát lőttek ki Szderot városra. A rakéta két ház között robbant. Sebesülés nem történt.

A Légierő "közelebbről meg nem nevezett eszközzel" (ez alatt általában drón értendő) a Hamasz katonai létesítményeit támadta. Gázai hírforrások szerint izraeli tankok is lőttek palesztin célpontokat.

Valószínűleg tévedésből Ramat Gan város egyes körzeteiben is megszólaltak a szirénák.

A Gázai-övezet határától néhány száz méternyire fekvő Szderot városát 2001 óta több, mint tízezer rakétatámadás érte. ◙

2016. augusztus 20., szombat

TU beÁv-i utóérzés

TU beÁv-i utóérzés – Marc Chagall: Esküvő
(Az ötletért köszönet Stark Heddi-Vaddinak.)
Jó hetet Izraelnek, kellemes Szent István napi ünnepet és vasárnapot szülőföldemnek.

2016. augusztus 18., csütörtök

TU beÁv: az ifjú szerelmesek napja


A Szentélyeket gyászoló Áv hó 9 után máris itt van az ifjú szerelmesek napja: Áv hó 15.

Héber betűkkel: TU beÁv, 
ט"ו באב.

A TU beÁv, azaz Áv hónap tizenötödike, a zsidó hagyomány évezredekre visszanyúló, de csak az elmúlt évtizedekben újra felfedezett ünnepe. Magáról a napról a Talmud így ír:

Nem volt még egy olyan örömteli ünnep Izraelben, mint az Áv hónap tizenötödike és a Jom kippur (!), mert azokon a napokon Jeruzsálem hajadon lányai egymástól kölcsönzött fehér ruhákban jártak [így mindenki egyenlőnek tűnhetett] ... Jeruzsálem hajadon lányai kimentek és táncoltak a szőlőskertekben, amelyek a város határán voltak. És minden legény, akinek még nem volt felesége, [az is] odament. 

Rabbinikus források arról tudósítanak, hogy ez a nap – amely mindig teliholdas estével kezdődik – alkalmat adott a hajadonoknak, hogy a saját törzsükön kívüli férfival ismerkedjenek meg, amire máskor nem volt lehetőségük. [Talán megsejtették az endogámia, a beltenyészet hátrányait.]

Az egykori jeles nap a későbbi századokban eltűnt a zsidó tudatból, és csak a modern Izrael Állam megalakulásával, és a Valentin-nap utánzásaként került ismét elő. ◙

Puha vagy, Bibi! Ehud Barak lesújtó véleménye Netanjáhu kormányfői tevékenységéről ♦ "Megkezdődött a visszaszámlálás, és ő tudja ezt"

TÁVOZÓBAN EGY SAJTÓÉRTEKEZLETRŐL. Credit: AFP
Ehud Barak volt miniszterelnök, honvédelmi miniszter és vezérkari főnök szerint Netanjáhut ma úgy tartják számon, mint aki gyengének bizonyul Izrael nemzetbiztonságának megerősítésére, és egymás után szalasztja el a kínálkozó alkalmakat.

A 74 éves Ehud Barak, aki volt miniszterelnök, honvédelmi miniszter és vezérkari főnök, Izrael azon vezető politikusainak egyike, akik a legközelebbről ismerik az ország biztonsági és politikai helyzetét. Barak kifogásolta, hogy Netanjáhu hazárdjátékos módjára kockáztatja Izrael kapcsolatait legnagyobb szövetségesével, és ennek következtében az Egyesült Államok évente 750 millió dollárral csökkentette az Izraelnek nyújtott katonai segélyt.

Az Obama kormányzat az Izrael által kért 4.5 milliárd dolláros védelmi segélyt 3.75 milliárdra csökkentette. Az eredetileg kért összeg pontos kalkuláción alapul: ennyibe kerül Irán és a Hezbollah rakétaháborús fenyegetésének a kivédése.

Ehud Baraknak volt néhány keresetlen szava a Netanjáhu által idén honvédelmi miniszterré kinevezett Avigdor Liebermanról is. Lieberman az iráni atomprogramot rendező megállapodást nemrégiben az 1938-as müncheni egyezményhez hasonlította, amely támadásra bátoríthatta a hitleri Németországot. "Nem így erősítik a nemzetbiztonságot" – jegyezte meg Barak. 

Netanjáhuról elismerte, hogy, mint mondta, sok jó dolgot vitt végbe, de a kormányzásának a visszaszámlálása már megkezdődött, és ő ezt tudja: az utóbbi évben már túlélésre játszik.

Válaszképpen egy Likud-tisztviselő megjegyezte: Barak az utolsó, aki biztonsági kérdésekben kritizálhat, hiszen éppen ő, mint akkori miniszterelnök rendelte el 2000. májusában a hadsereg túlságosan gyors visszavonását Dél-Libanonból, amelyet azóta a Hezbollah ural, és állandó rakétafenyegetést jelent Izrael számára. ◙

2016. augusztus 16., kedd

Motorhibát jelentettek a repülőgépen - teljes készültség a Ben Gurion reptéren ♦ Mentő- és tűzoltóautók sorakoztak fel ♦ A gép baj nélkül leszállt


Riadókészültséget rendeltek el keddre virradó éjjel a loddi Ben Gurion repülőtéren, miután az "Israir" légitársaságnak az oroszországi Szocsiból Izraelbe tartó repülőgépén a kapitány éjjel 2 órakor rádión motorhibát jelentett.

A reptéren az ilyenkor szokásos rendtartás szerint mentőautókat és tűzoltóautókat helyeztek készenlétbe a leszállópálya mentén, a gép azonban 118 utassal a fedélzetén baj nélkül leszállt. 

2016. augusztus 13., szombat

Áv hó 9: a jeruzsálemi Templom emlékezete ♦ A legutolsó próféta látomása

JERUZSÁLEM, TEMPLOMHEGY, HARMADIK TEMPLOM. MIKOR?

A gyászos emléknap a zsidó időszámítás szerinti Áv hó 9-én van, ezért "Tisá böÁv" a neve (régi, rontott, askenázi kiejtéssel még ma is sokan "Tisebav"-ként emlegetik).

Az évforduló most szombatra esett volna, de miután a szombatnap szentsége a gyászt kizárja, ezért az idén Áv hó 10-én, augusztus 13, szombat kimenetétől 14, vasárnap estig, napnyugtáig emlékezik a zsidó nép ókori történelmének két Szentélyére.

Mindkét Templom, vagy Szentély (héberül Bét HáMikdás – בית המקדש) Jeruzsálemben, a Templomhegynek nevezett magaslaton állt és mindkettőt a korabeli zsidó államra tört ellenségei rombolták le.

Az elsőt Salamon király építtette a polgári időszámítás előtt 1000 körül, és Nebukadnézár asszír király katonái rombolták le az időszámítás előtt 586-ban. A másodikat a babilóniai számüzetés után, időszámítás előtt körülbelül 520-ban építették, majd "Nagy" Heródes (a héberben Hordusz – הורדוס) az időszámítás előtt 20-ban újjáépítette, és az időszámítás szerinti 70-ben a római légiók rombolták le.

A hagyomány szerint mindkét esemény a zsidó időszámítás szerinti Áv hó 9. napján történt. Ugyanez a hagyomány ennek a dátumnak olymódon ad baljós óment, hogy amikor Izrael fiai az egyiptomi kivonulás után, a sivatagban kételkedtek, hogy az Ígéret Földjét birtokba fogják tudni venni (lásd a kémek történetét), és siránkoztak, Isten haragjában így szólt: "Később majd valódi okotok lesz sírni!" – nos, ez a nap is Áv hó 9. volt.

Hagyománykövető zsidók ezen a napon böjtölnek. A zsinagógákban gyászos tartalmú Biblia-idézeteket olvasnak föl és nem a padokon, hanem oldalra fordított lócákon ülnek.

Szentélyeink hült helye
Izrael Állam több, mint 18 évszázados szünet után újjászületett 1948 május 14-én.

A Hatnapos Háború harmadik napján, 1967 június 7-én a Cáhál, az Izraeli Hadsereg katonái el- pontosabban visszafoglalták a jeruzsálemi Óvárost a jordániai Légiótól, benne a Templomheggyel, ahol az egykori szentély magaslatán immár több, mint 1000 éve két muzulmán mecset áll: az Omár és az El-Aksza. A Salamoni, majd a későbbi Heródesi Templom pontos helyén valószínűleg az Omár mecset (Sziklamecset) található.

Izrael néhány világi politikusában és vallási vezetőjében, de magában a népben is felmerült akkor a gondolat, hogy a történelmi lehetőséget kihasználva lerombolják a mecseteket – vagy legalább az Omár mecsetet – és helyébe felépítsék a Harmadik Szentélyt.

A gondolatot a hadsereg akkori főrabbija, Slomo Goren is támogatta, de az ultraortodox rabbik hevesen ellenezték. Indokuk a hagyomány volt, mely szerint a Harmadik Templomot csakis maga a Messiás építheti újjá, aki tudni fogja, hogy hol van az oltár pontos helye: a Szentélybeli istentiszteletnek (ávodá – עבודה, a szó jelentése "munka") ugyanis ez az alapvető feltétele.

Más hagyomány szerint viszont a Harmadik Szentély alkalmas időben mindenre készen – az égből fog aláereszkedni.

Az 1967 óta eltelt 49 év alatt a globális muzulmán terjeszkedési stratégia a világpolitika egyik legfontosabb és legaggasztóbb tényezője lett.

A templomhegyi mecsetek teréről gyakran dobál a tömeg köveket az alatta fekvő Nyugati Fal előtti térségen imádkozó zsidókra. A rendőrség alkalmi beavatkozásai, izraeli politikusoknak a Templomhegyen tett időnkénti látogatásai dühödt tüntetéseket váltanak ki; ugyanígy a Templomhegy alatt végrehajtott izraeli ásatások is.

Mindezeknél veszélyesebb következményekkel járhat egy földrengés – errefelé néha előfordul –, amely megrongálhatja, akár romba is döntheti egyik vagy mindkét mecsetet. A romokat a televíziós és a számítógépes képernyőkön, az újságok címlapjain látva az iszlám világ akár egy harmadik világháborút is kirobbanthat – amelynek Isten akaratából valóban a Harmadik Szentély felépítése lehet a folyománya.

E sorok írója reméli: ez a Szentély az emberek közötti szeretet és a népek közötti megértés, a fegyverek végső temetésének a temploma lesz. És ahogy a régi szentélyekben bakok és bikák százezreit vágták le, a jövő Jeruzsálemi Temploma nem lesz hasonló egy óriási mészárszékhez. És a jövő történelme sem.

Egy látomás
Idézzük meg a zsidó állam látnokát, a Pesten született, de élete jó részét Bécsben töltött, mindössze 44 évet megért (1860 – 1904) Herzl Tivadart.

"Ősújország" (Altneuland) című időutazás-regényében így képzeli el az újjáépült, huszadik századbeli Jeruzsálemet, amelyben megjósolja az ENSZ utódját, egy békés, idillikus zsidó társadalom vízióját, és a Harmadik Templomot, amely mellett hogy-hogy nem, a mecsetek is ott állnak...
(A szerzőnek természetesen fogalma sem lehetett a halála után alig négy évtizeddel bekövetkezett Vészkorszakról, sem az országba a huszadik század első felében Szíriából tömegesen betelepedett arabok utódainak kibékíthetetlen ellenségességéről.)

JERUZSÁLEM
Jerikóból indultak, s az Olajfák hegyén állottak meg, a csodás ősi hegyen, ahonnan tekintetük oly messze szállhatott. Ez a föld még mindig az egész emberiség szent helye volt, lépten-nyomon a megszentelt emlékek sora tűnt fel, amiket annyi népnek s oly sok évszázadnak vallásos kegyelete állított, de a múlt dicsőségéhez most valami új, csodás és fenséges párosult: a lüktető, duzzadó, eleven élet!

Innen is láthatták, hogy az Óváros emlékkel terhes falai között alig változott. A Szent Sír temploma, Omár mecsetje, a régi kupolák és tetők régi ismerősként intettek feléjük. De ezek mellett megpillantottak egy nagyszerű új épületet is: a Béke Palotáját! 

Hatalmas területen, négy utcára nézett a Béke Palotája, ahol az örök béke hívei s a legkülönbözőbb tudományok képviselői kongresszusaikat tartották.

Ez a csodálatos intézmény a nemzetközi jótékonyságnak igazi középpontja. Itt fut össze a földkerekség búja-bánata, ami enyhítésre vár. Ha valahol a világon szerencsétlenség történik, tűzvész pusztít vagy áradás rombol, ha valahol éhínség tör ki vagy járvány dühöng, itt mindig akad segítség. 

Mert nemcsak a panaszok futnak itt össze a világ minden részéből, de a nemesszívű adományok is. Nemzetközi állandó bizottság ügyel fel arra, hogy a segítség oda jusson, ahol szükség van rá, s az adományokat igazságosan osszák szét. De sokszor fordulnak ide támogatásért tudósok, művészek és feltalálók is.

A Palota homlokára írt betűk szertevilágítanak az egész világon: "Nil humani a me alienum puto." [Semmi sem idegen, ami emberi.] S akin lehet, s megérdemli, segítenek.

BINJÁNÉJ HÁUMÁ, JERUZSÁLEM. EZT ÁLMODTA MEG HERZL?

Milyen más volt a kép, amely az emberi kultúrának e bölcsőhelyét körülvette! Mindenfelé modern városrészek emelkedtek, villamosok csilingeltek, széles fasorokkal szegélyezett utcák húzódtak. Sűrű háztenger terült el a mélyben, zöldellő parkokkal, nagyszerű sugárutakkal, iskolákkal, áruházakkal, pompás palotákkal, színházakkal és vigadókkal. Dávid sorban megnevezte a feltűnőbb palotákat. Egy világváros feküdt előttük.

De tekintetük minduntalan visszatért a felragyogó Óvárosra, amely az egész hatalmas képnek középpontja volt. A délutáni napsütés, amely Kidron völgye fölött ragyogott, ünnepi fénnyel aranyozta be ódon tetőit. Kingscourt folyton kérdezősködött, s Dávid fáradhatatlanul adta a felvilágosítást.

Most egy hatalmas, az eddigieknél sokkal díszesebb épület tűnt szemükbe. A márványoszlopoknak valóságos erdején óriási kupola emelkedett a magasba és szinte világított fehér-arany pompájában.
– Ez a mi templomunk – mondotta Dávid ünnepélyesen.
És Frigyes könnyekig meg volt hatva.

Péntek este lépett be először Löwenberg Frigyes a jeruzsálemi Nagytemplom kapuján. Végigmentek az újváros ragyogó utcáin, amelyeken déltájban a legnagyobb élénkség uralkodott. A péntek este beköszöntésével azonban az óriási forgalom lassan elapadt. A kocsik és autók száma feltűnően meggyérült, az üzleteket mindenütt bezárták. A szombat lassan és ünnepélyesen leszállott a nemrég még oly eleven városra. A zsinagógák mindenütt megteltek.

Magasztos érzés töltötte el Frigyest már az első perc óta, hogy a Szent Város ősrégi falai közé lépett. Nyoma sem volt már annak a szennynek, lármának és bűznek, ami húsz év előtt mindent betöltött. Abban az időben is ideözönlöttek a nagy vallások zarándokai, de amikor hosszú út után céljukhoz értek, keserű csalódással és megdöbbenéssel kellett álmaikat a valóságban meglátniok. A szent helyekhez csak visszataszító, mocskos utcákon át lehetett eljutni.

Milyen más volt most minden! Jól ápolt, gondosan kövezett, tiszta utcákon vitt át az útjuk. Magánépületek az Óvárosban nem voltak, csak a különféle felekezetek zarándokotthonai, keresztény, iszlám és zsidó intézmények, kórházak voltak láthatók. 

Az Óváros valóságos nemzetközi hely lett, ahol minden nép otthonára lelt. Hiszen innen indult el világtörténelmi útjára a legáltalánosabb és egyetemesebb emberi érzés: a szenvedés. S itt ringott bölcsője az emberi szellem minden törekvésének, amellyel a szenvedés ellen védekezett: a hitnek, a szeretetnek és a tudománynak.

Áhitatos hangulat fogott el mindenkit, aki e köveken járt, bárminő valláshoz is tartozott. Az emberek némán, de melegen köszöntötték egymást. A szombat békéje költözött be a szivekbe.

✡ ✡ ✡
Beteljesült az Idő, s a Templom újra állott. Úgy, mint egykor, a történelem kezdetén, ég felé törtek az ércoszlopok Izrael szentélye előtt. Balról Boaznak hívták, a jobboldalit pedig Jáchinnak. Az előcsarnokban óriási ércoltár emelkedett, s a víztartó medencék, amiket vastengernek neveztek, úgy voltak lehelyezve, mint Salamon király dicsőséges napjaiban.

A hatalmas csarnokban most ének és lant zendült fel. Frigyes szive mélyéig meg volt rendülve. Látta magát saját gyermekségében, s azután visszaszállt képzelete Izrael kezdeti korába. Most felbúgott az ősi dal, amit a szétszórt nép számtalan zsinagógájában honvágytól remegve századokon át énekelt a földkerekségen:
Lechá dodi likrát kálá...

A héber dallam elringatta Frigyes gondolatait. Egy villanással megértette a Templom jelentőségét. Egykor a Templom aranytól és drágakövektől terhes pompája Izrael hatalmát és büszkeségét hirdette. S amikor mindez összedőlt, a romfalak mellett tizennyolc évszázadon át zokogott a zsidóság és felsóhajtott a Láthatatlanhoz, akinek a Templom csak kőbefaragott megjelenítése volt.

Frigyes itt érezte újra a Láthatatlant a Templom oszlopai közt. Melle kitágult, szabadság és büszkeség nyargalt át lelkén. Íme, itt álltak körülötte az Örökkévaló választott népének hazatért fiai, s felemelték lelküket a Láthatatlanhoz. Úgy álltak itt, mint őseik egykor a Morijá hegyén. Salamon szavai újból valóra váltak: "Isten, ki a felhőkön trónol, elhívott engem, s én építettem számára szilárd hajlékot, templomot, hol örökké fog lakozni."

Ezen az estén ima szállt fel a földkerekség számtalan zsinagógájából, fényes palotákból és egyszerű hajlékokból, a péntek esti zsolozsmák felzendültek a szétszóratás bábeli nyelvtarkaságán, de Templom csak egyetlen egy volt a földön.

Miért?
Mert Izrael népe itt újra abban a szabad társadalmi közösségben élt, amelyek az emberiség magasabb céljainak elérését lehetővé tették. Azelőtt a számüzetésben, az elnyomásban, a gettóban csak a társadalmi összetartást ismerték meg. Később az egyenjogosítás után felvirradt a szabadság napja is. 

De a kettő nem tudott egyesülni és együtt hatni. A gettóban lealázták emberi méltóságukat, elvették emberi jogaikat, de amikor a kultúrnépek megnyitották előttük a gettó kapuit és a szabad világra kiléphettek, megszűntek zsidók lenni. A zsidóság világtörténelmi hivatásának teljesítéséhez a szabadságnak és a zsidó közösség összetartozásának együtt kellett jelentkeznie. 


Csak itt, ahol ez megtörtént, építhették fel a Láthatatlannak, a Mindenhatónak igazi hajlékát. ◙

2016. augusztus 12., péntek

Ma negyven éve láttam...

UFO egy tó fölött (illusztráció, nem saját felvétel)

Nem tudtam a szemem levenni róla. Ragyogóan tiszta augusztusi éjszaka volt, 1976. augusztus 12-ről 13-ra virradó éjszaka. 

Őrségben álltam a „Pikud hácáfon”, az Északi Hadtest názáreti központi bázisán. (Ma Cfáton van.) Az M16-os a hátamon, a tárak a töltényekkel a gyakorlónadrág erre kialakított zsebeiben.

Váratlanul tünt fel a csillagos égen. Méltóságteljes haladtában csillagokat takart el, más csillagokat ismét látni engedett.

Ötven méterrel lehetett a fejem fölött. Színe világosabb volt az éjszakai égnél, kontrasztosan elkülönült az égbolt színétől. Nem fogott el félelem, sem izgalom: inkább érdeklődéssel figyeltem a levegőben nem repülő: hangtalanul úszó „csészealjat”.

Az volt, efelől nem volt és ma sincs kétségem. UFO-t láttam Galilea egén. Kör keresztmetszetű volt, de nem lapos korong: jól kivehetően látszott a mélysége. A központja lefelé mélyebben látszott, mint a széle: ha a felső fele is ugyanolyan volt, mint a felém forduló alsó, pontosan megfelelt a repülő csészealjakról már addig is közölt számos rajznak, fényképnek.

Nem megdöbbenés, inkább meglepetés volt hirtelen feltűnő látványa. Első gondolatom az volt: lám, igaz... Mégis léteznek. 

A következő pillanatban feltámadt bennem az örök híradástechnikus: kinyitottam a nálam lévő szélessávú szkenner rádióvevőt, amelyen a polgári rádióállomásoktól az igen magas frekvenciájú katonai állomásokig végig lehetett pásztázni a rádióhullámok szinte teljes spektrumát.

Arra nem számítottam, hogy kommunikáljak kis zöld emberekkel: a zöld nyelven sem értek, legfeljebb zöldeket tudok beszélni. Csak arra voltam kíváncsi, hogy okoz-e valamilyen zajt, vagy zavart, esetleg elnyomja-e a körzetben vehető adásokat.

A lassan távolba tűnő égi objektum azonban nem sugárzott, nem zavart, és nem üzent semmit. Tverja felé eltűnt az északkeleti égbolton. ◙

2016. augusztus 10., szerda

Fedezd fel a héber nyelvet! ♦ A legszebb szó: maga a teljesség


Ezt a szót mindenki ismeri, aki valaha hallott Izraelről és a zsidóságról. 

Ez a szó a héber nyelvben a köszönés szava, de – ezt már kevesebben tudják – Isten egyik neve is, amit olyan helyen, ahol tisztátlanság van, vagy levetkőznek, nem is szabad kimondani. Ennek némileg ellentmond, hogy – manapság eléggé ritka – férfinév is.

Ez a szó a salom (שלום). Béke. Lelki béke, társadalmi béke.  Béke Isten és ember, ország és ország, ember és ember között, és, ami a legfontosabb, önmagunkban.

A héber beszédben a másik ember hogyléte felől úgy érdeklődünk, hogy a békéjére kérdezünk rá: „Má slomchá?”, illetve nőnemben: „Má sloméch?” (מה שלומך).

A kifejezés első ízben Mózes első könyvében, a 43. fejezet 27. versében fordul elő, abban a megható történetben, amelyben József, mint egyiptomi helytartó viszontlátja testvéreit – akik őt nem ismerik fel – és édesapjuk hogyléte felől érdeklődik: „És kérdezősködött hogylétük felől, és szólt: Jól van-e öreg atyátok...?” Hásálom ávichem házákén? – השלום אביכם הזקן (a mai héberben nem így kérdeznénk).

A szó eredete a sálém (שלם), aminek a jelentése: egész, teljes. Igeként, lösálém (לשלם) formában fizetésre, áru, szolgáltatás megfizetésére, kiegyenlítésére vonatkozik. Ami pedig ki lett fizetve, az sulám (שולם). 

A táslum (תשלום) fizetséget, kifizetést jelent, többesszáma, a táslumim (תשלומים) pedig részletfizetést.

A mistálém (משתלם) jelentése: kifizetődő.

A háslámá (השלמה) – kiegészítés, ami megint csak az „egész” fogalommal áll kapcsolatban. Ritkábban használják a „lösálmén” (לשלמן) igét, ami lefizetést, megvesztegetést jelent. A máslim (משלים) – kiegészítő, nőnemben máslimá (משלימה). A muslám (מושלם) - teljes, tökéletes, nőnemben muslemet (מושלמת).

B' lév sálém (בלב שלם) – teljes szívvel, egész szívvel; a lév szivet jelent. 

Ez a szó jelenik meg a valódi Örök Város nevében: Jerusálájim (ירושלים) is, amely a próféták könyveiben néhol Jerusálem (ירושלם)-ként jelenik meg, második JUD (י) nélkül. 

Ez a béke városa, amellyel első ízben Mózes első könyvében találkozunk (14:18) Sálem (שלם) néven: legendás királya, Malkicedek kenyeret és bort visz ki Ábrahám (ekkor még Ábrám) ősatyánk elé, és megáldja őt.

Zárjuk ezt a leckét a legismertebb héber áldással: sálom áléchem (שלום עליכם), béke, vagy, ha úgy tetszik, teljesség veletek! Amit úgy viszonoznak, hogy megfordítják: áléchem sálom! 

HÉBER NYELVOKTATÁS BETŰOLVASÁSTÓL ÚJSÁGOLVASÁSIG, EGYEDI MÓDSZERREL: 
HALMOS LÁSZLÓ
052-3260834

izraelihirlevel@gmail.com

2016. augusztus 6., szombat

Jó hetet, biztonságot, csak jó híreket – Rióból is, ahol az érmek nem érdekelnek, csak az, hogy minden sportoló biztonságban hazaérjen


Ha Izrael sportolói Izrael Államát és népét képviselik – gondolom, ez a szándék – akkor a tartás és a gerincesség jegyében bölcsebben és méltóságteljesebben jártak volna el, hogyha a Szombatra való tekintettel nem mennek el a megnyitóra.

Az első versennyel is nyugodtan megvárhatták volna a Szombat kimenetelét. Akkor is, ha nem vallásosak – Izrael zsidó lakosságának túlnyomó többsége hagyománytisztelő, de nem ortodox értelemben vallásos.

Az első arab szemenköpést már megkaptuk: a libanoni és az izraeli evezős delegációt ugyanazon az autóbuszon szállították volna a megnyitó ünnepségre. (Ki volt az a barom, aki ezt így szervezte?!)

Amikor a már az autóbuszon ülő libanoniak észrevették, hogy az izraeliek fel akarnak szállni, követelték a sofőrtől, hogy zárja be az ajtókat. A vendéglátók ekkor az izraelieket több másik buszba akarták átcsoportosítani, amit a mieink nem fogadtak el.

A helyi szervezők kinyittatták a sofőrrel a busz ajtaját, ám most a libanoni küldöttség vezetője az ajtóba állva akadályozta az izraeliek felszállását.

A szervezők különjárat beállításával vetettek véget a riói olimpia első (és reméljük, utolsó) politikai jellegű összetűzésének.

Végezetül álljon itt a Münchenben 1972. szeptemberében palesztin-arab terroristák által megkínzott és meggyilkolt 11 izraeli sportoló névsora:

David Mark Berger, Zeév Friedman, Joseph Gottfreund, Eliezer Halfin, Joseph Romano, André Spitzer, Amicur Schapira, Kahat Schor, Mark Slavin, Jaakov Springer, Moshe Weinberg.

Emlékezz ◙ 銘記する ◙ זכור

Az Egyesült Államok légiereje ma 71 éve dobta le az első atombombát a japáni Hirosima városára, három nap múlva a másodikat Nagaszaki városára.
Az áldozatokra éppen úgy emlékezünk, mint Auschwitz, Treblinka, Babij-Jar zsidó áldozataira, Lidice cseh, Oradour francia áldozataira, a tönkrebombázott Coventry vagy Exeter angol, vagy Drezda német áldozataira.
Ha van nép, amelynek meg kell őriznie valamennyi ártatlanul megölt ember emlékezetét – azok mi vagyunk, Izrael népe. ◙