A MEGÉPÜLT TEMPLOM JERUZSÁLEMBEN. EGY ELKÉPZELÉS
Hétfő estétől kedd estéig emlékezünk a két
jeruzsálemi Templom pusztulására. Két, az ókor különböző időszakaiban állt
Szentélyről, amelyet egy-egy, az országra törő nagyhatalom az állami léttel
együtt megsemmisített. A két Templom elpusztítása a zsidó hagyomány szerint
ugyanarra a napra, Áv hónap 9.-re esett: az elsőt Nebukadnécár babilóniai hadai
rombolták le a keresztény időszámítás előtt 587-ben, a másodikat Titusz római
légiói, a keresztény időszámítás 70. évében.
(A gyásznap héber elnevezése: tis’á böÁv. A tis’á jelentése
kilenc, Áv pedig a zsidó időszámítás ötödik hónapja.)
A modern Izrael zsidó lakossága különbözőképpen
viselkedik ezen a napon. (És ezen a ponton idéznem kell a feledhetetlen Popper
Pétert, aki elmesélte, hogy egy indiai asramban megmagyarázták neki, mi az,
hogy ’vallás’. Vallás az, ahogyan viselkedsz, amikor egyedül vagy.)
A hagyományt követők egész napos böjtöt tartva a
zsinagógákban, földön, vagy felfordított székeken ülve mondják az „Éjchá”
kezdetű sirámokat.
A zsidóságot nemzeti azonosságként megélő többség
böjtölve, bár kevésbé imádkozva emlékezik a minden későbbi „soá”-t megelőlegező
vészre.
Mások – köztük amúgy büszke izraeliek – teljesen
negligálják az emléknapot. Úgy gondolják, hogy a zsidó állam feltámadt,
Jeruzsálem megépült, az országban virágzó városok és községek százaiban él a
nép – a gyász és a böjt ideje lejárt.
Ha segítségül hívjuk a logikát, kideríthetjük, hogy
utóbbiak nem járnak el helyesen. Jeruzsálem még nem épült meg. Még nem
ép.
A „Jiszráél” nép- és országnév, a „Jehuda” személynév
(ebből származik a magyar „zsidó” népnév is), és, persze, Jerusálájim, azaz
Jeruzsálem neve mind a héber Szentírásból származik, amelyet minden
kultúrnép ismer. Akkor is ismer, ha nem ismeri el (ami az ő baja, nagy baja).
Ennek az Írásnak az alapján voltunk itt, vagyunk itt,
leszünk itt, és a bennünket ért katasztrófák is az Írás függvényében
értelmezhetők, ha nem is mindig érthetők.
Ugyanez az Írás hagyományozta Izraelre a Templom
megépítését, majd az Első Templom lerombolása után hetven évvel a Második megépítését.
És a Második lerombolása után közel 2000 évvel az
Írás-tudók vitatkoznak a Harmadik megépítésén. Nem a szükségességén, arról
nincs vita. A módján és a lehetőségén.
Mint ismeretes, a Templomhegyen ma, több mint 1300
éve, két muzulmán mecset áll.
A Templomnak a zsidó léthez nélkülözhetetlen voltát a
közismerten ateista Herzl Tivadar (1860 – 1904) is felismerte. Lapozzuk csak
fel Herzl „Ősújországát”, fantasztikus regényét, amelyben a megvalósult zsidó
államot álmodja meg:
Beteljesült az Idő, és a Templom újra állott. Úgy,
mint egykor, a történelem kezdetén, ismét az ég felé törtek az ércoszlopok
Izrael szentélye előtt. Balról Boáznak hívták, a jobboldalit pedig Jáchinnak.
Az előcsarnokban óriási ércoltár emelkedett s a víztartó medencék, amiket
vastengernek neveztek, úgy voltak lehelyezve, mint Salamon király dicsőséges
napjaiban. A hatalmas csarnokban most ének és lant zendült fel.
A Templom lényegének és feladatának kutatása az
elhivatott bölcsek feladata, de a zsidó történelem mindenki számára sejtet
lehetséges utat a jövő felé. Jeruzsálem a Templom megépülésével „ép”, teljes,
héberül „slémá”, amely szót és fogalmat maga a „Jerusálájim” városnév is
feltételez.
Templom a Templomhegyen
A jeruzsálemi Óvárossal kapcsolatban kétféle falról
szoktak beszélni.
A külső fal a ma Óvárosként ismert muszlim- zsidó-
örmény- keresztény-negyedeket fogja körbe 4 kilométer hosszan. „Dicsőséges”
Szulejmán török szultán építtette a 16. században. Ennek a falnak a héber neve:
„chomá”.
A közel 1 négyzetkilométer területű Óváros déli
hatodán helyezkedik el a Templomhegynek nevezett 18 hektáros térség. Nevével
ellentétben nem hegy, hanem lapos tér. Ezen a térségen állt a keresztény
időszámítás utáni 70. évig a Heródes által épített monumentális Szentély, a
„Bét Hámikdás”. E térség közepén áll több, mint 1300 éve a Sziklamecset
(feltételezik, hogy a Szentély helyén), a tér szélén pedig az Aksza-mecset áll
(Salamon király palotájának a feltételezett helyén).
A Templomhegyet egy sokkal régebbi fal vette körül,
amelyet Heródes korában emeltek. Ennek a falnak a héber neve: „kotel”. Mára
csak a nyugati és déli részéből maradtak meg szakaszok.
A kétféle fal az Óváros déli falainál egy néhány száz
méteres szakaszon megegyezik; Szulejmán építészei a Heródes-féle „kotel”-falat
felhasználták az egész Óvárost körbevevő „chomá” fal építéséhez.
A Templomban nem imádkoztak. A szertartás
látványosság volt, mely megrendült áhitatot keltett a félmillió emberben, akik
Pészách (az egyiptomi kivonulás), Sávuot (Hetek ünnepe) és Szukot (Sátoros ünnep)
alkalmával Jeruzsálembe zarándokoltak. (A ma gyakorolt zsidó vallás ennek az
Isten-szolgálatnak a pótléka.)
A zarándok-tömegek befogadására hely kellett.
Heródes újjáépítette az ő születése előtt fél
évezreddel épült Második Templomot, amely a még korábbi, Salamon király által
épített Első Templom helyén épült. Az egész Moriá-hegyet, amely az Even
Ha-stijját, a világ alapját jelző sziklát hordta a hátán, laposra gyalultatta
és a környéket feltöltette. (A sziklát ma az aranykupolás Sziklamecsetben
mutogatják. Innen a mecset neve. Eredeti a szikla? Ki tudja…)
A feltöltés után a sok százezer tonnányi földet meg
is kellett tartani. E célból négy grandiózus támfallal (héberül „kotel”)
vétette körül a területet: észak, kelet, nyugat és dél felől. A támaszfalak
ciklopsz-kövekből épültek és a legalsó sort az alapsziklába vájt vályúkba
mélyesztették. Ezeknek a támfalaknak a legnagyobb megmaradt része a Nyugati
fal: Hákotél hámáárávi.
Az egyes kövek méretei lenyűgözőek: 12 méter×1,2
méter×4 méteresek; súlyuk meghaladja a hetven tonnát!
A Nyugati fal kétharmadára a muzulmán negyed házai
könyökölnek. A szabadon maradt 180 méteres szakasz része az ismert Siratófal:
57 méter széles, 18 méter magas, amelynek látható hét alsó kősora Heródes
korából való. A hétből a két legalsót 1967, a Templomhegy bevétele utáni
ásatások tárták fel. További tizenkilenc sor a föld alatt van. A föld alatti
kősorok egy szelvénye a Fal szélén nyíló boltíves bejárat mögött, a fedett
folyosóban, a Fal folytatásában, egy kivilágított aknába lenézve megtekinthető.
A támfalak nemrégen felfedezett legalsó sorai a
Templomhegy alapjával érintkeznek. A legfelső sorok a templomhegy szintjének a
magasságáig emelkedtek: ez volt az a bizonyos „legyalult”, planírozott sík
terület. Ebből a szintből emelkedett ki a Templom, és az azt körülvevő
oszlopcsarnokok – ma pedig a helyén álló Szikla- és Aksza-mecset.
A Templomhegy térsége trapéz alakú
volt. Északon szélesebb, 313 méter; délen keskenyebb, 280 méter; hossza
nyugaton 485 méter, keleten 470 méter.
Az utolsó előtti fejezet
Mota Gur tábornok „fiai”, az 55.-ös ejtőernyős dandár
katonái 1967. június 7-én, kedden reggel 10 óra után foglalták el az Óvárost,
benne a Templomhegyet a jordániai légiótól. Röviddel ezután kitűzték az izraeli
zászlót a Sziklamecset félholdja mellé, majd a Fal egyik kiemelkedő pontjára.
A mecsetről Mose Dajan honvédelmi miniszter rövid idő
múlva levetette a zászlót. A békülékeny és jóhiszemű izraeli vezetés a Templomhegy
fölötti védnökséget a zsidóság iránt gonosz szándékú Wakf-nak, a muzulmán
hitbizományi testületnek adta át.
Azóta a hegy gyomrában palesztinok által folytatott
úgynevezett „területrendezési munkák” örve alatt a szándékosan megsemmisített,
darabokra zúzott két-háromezer éves zsidó eredetű régészeti leleteket a
kelet-jeruzsálemi szeméttelepre szállítják. Izraeli régészek vezetésével
önkéntes fiatalok ezrei túrják át a szemétdombot, mentve próbálva a nehezen
menthetőt.
Palesztin és más muzulmán hangadók naponta ismétlik:
a jahud-nak, a zsidónak nincs köze „Palesztinához”, még kevésbé Jeruzsálemhez,
ahol – szerintük – soha nem állt zsidó szentély.
Gyakran hangoztatott közhely: a Templomhegy a
Közel-Kelet gyújtópontja. Pontosítani kell: a Templomhegy Föld bolygó
gyújtópontja.
A Templomhegy és körülötte Jeruzsálem regéje befejező
fejezete előtt áll. A történelem – illetve eseményei által a Tér és az Idő
Teremtője – elmondja még a magáét. ◙
A tanulmányhoz felhasználtam
dr. Jesurun Élijáhu z”l „Jeruzsálem”
című könyvét