És mégis mozog a föld.
Kis f betűvel. Nem a bolygóról van szó, hanem a talajról a talpunk és a házunk alatt.
Törökországban vasárnap ismét rengett a föld. A Richter-skála szerinti 7.2 erősségű földindulás az ország keleti részében robbant ki, abban a körzetben, amelyben jobbára a központi kormány ellen lázadozó kurdok élnek.
Izrael a hír vétele után azonnal felajánlotta műszaki és orvosi segítségét. A török kormány – más országok ajánlataival együtt – elutasította. A helyi lakosság az összeomlott cement-blokkokkal megbirkózni képes nehéz mechanikai gépek hiányáról, a mentés lassúságáról panaszkodik. A hajléktalanná lett túlélők és a romok alá szorult emberek éjjelenként fagyoskodnak.
Izraelben, de Törökországban is sokan emlékezhetnek rá, hogy az 1999-es, a mostaninál sokkal pusztítóbb törökországi földrengés-katasztrófa után a kiküldött izraeli mentőcsapat a helyzet magaslatán állt.
Meg is hálálta Erdoğan és kormánya. Előbb középkori vérvádakat idéző, zsidó- és Izrael-gyűlöletre uszító televíziós sorozatokat mutattak be az ottani televízióban, majd 2010 májusában sor került a színtiszta provokációs célzattal a Gázai övezet zárlatát feltörésére küldött „Mavi Marmara” konfliktusra. Idén nyáron az Erdoğan-kormány azzal fenyegetőzött, hogy a török légierő izraeli harci gépeket fog megtámadni.
A török miniszterelnöki iroda minden esetre közölte: Binjamin Netanjáhu izraeli miniszterelnök telefonon részvétét nyilvánította Erdoğannak az országát ért természeti csapás miatt és felajánlotta Izrael segítségét.
Az izraeli média a körzetünkhöz viszonylag közel lejátszódott katasztrófa kapcsán sokadszor foglalkozik a kérdéssel: Izrael mennyire van felkészülve egy pusztító erejű földrengésre?
Izraelt keletről a Jordán árok határolja. A Jordán folyó, a Kineret (Genezáreti) tó és a Holttenger ebben az árokban van. És ez az árok a híres-hírhedt szír-afrikai törésvonal része. Ugyanazon a törésvonalnak, amelyen a vasárnapi kelet-törökországi földrengés is kipattant. A Holttengertől délre az Árává hegység vonulatai, amelyek Izraelt elválasztják Jordániától, ugyancsak a törésvonalon magasodnak, de a Vörös tenger vize is egy tektonikai repedésben hullámzik.
Milyen jó lenne, ha a vezető politikusok – főként az úgynevezett Harmadik Világban – félretennék büszkeségüket, megszüntetnék országaik vélt érdekeiben vezetett háborúikat. Törökország éppen ezekben a hetekben folytat az iraki határon átnyúló hadjáratot a tőle (is) függetlenedni kívánó kurd partizán-állások ellen. A kurd lakosság zöme éppen a földrengés által sújtott régióban él.
Lehet, hogy történészek és mások megemlékeznek róla, hogy a földrengés által sújtott területen az első világháború előtt örmények éltek, akiknek a többségét az akkori török kormányzat és hadsereg szisztematikusan kiirtotta, a megmaradtakat elüldözte. A népirtásban – korabeli tanúságok szerint – sok kurd vállalt részt.
Vannak, nem is kevesen, akik a természeti csapásokat Isten csapásának tekintik. A szeizmológia tudománya által közismert, hogy a földmozgásokat a földkérget alkotó tektonikai lemezek nagy mélységekben történő elmozdulásai okozzák. Mégis: a kiszámíthatatlan, megjósolhatatlan, ijesztő jelenség, amely időnként tíz- és százezrek halálát okozza, az emberi lélekben csak felidézik a legnagyobb hatalom ítélkezésének a lehetőségét.
A Biblia számos helyen megemlékezik földrengésekről.
Látta a tenger és elfutott, a Jordán meghátrált.
Hegyek, mint kosok táncoltak, a halmok, mint bárányok.
Tenger, mi lelt, hogy elfutottál? Jordán, hogy meghátráltál?
Hegyek, hogy mint kosok, táncoltatok? ti halmok, mint bárányok?
A 114, zsoltár egy, a Richter skála szerinti 9 körüli földrengést ír le, amikor a talaj hullámzik, a tenger partvonala megváltozik, a folyók kilépnek a medrükből.
Ki tudja: ha a Föld felszínén az emberek nyugodtabbak lennének, kevesebb indulattal, kevesebb gyűlölettel, talán a Föld mélye is megszelídülne… ◙
2011. október 25., kedd
2011. október 21., péntek
A másik Gilád • „Hazug voltál és hazug maradtál!”
Miközben az izraeli közvélemény még mindig Gilád Salit minapi szabadulásával, és az első szabadon töltött napok részleteivel foglalkozik (a Cáhál, az Izraeli Hadsereg a fiatalember gyenge fizikai állapotára való tekintettel elhalasztotta meghallgatását), a sajtóban már egy másik Giládról is szólnak.Családneve is emlékeztet Salitéra: Gilád Saronról, Áriél Saron egykori miniszterelnök fiáról szólnak a hírek.
Pontosabban nem is róla, hanem az immáron hatodik éve kómában fekvő édesapjáról írt könyvről szólnak a hírek.
Címe rövid: SHARON. Alcíme: The Life of a Leader. (Egy vezető élete.)
A nagyvilág angolul olvasó közönségének szánt vaskos (640 oldal), keménykötésű könyv kedden, október 25-én jelenik meg angol nyelven a Harper kiadó gondozásában.
Izrael újkori történetének egyik legnagyobb hadvezére – és, sokak szerint, egyik legszerencsétlenebb kezű politikusa – 83 éves. Súlyos agyvérzése óta magatehetetlenül fekszik Izrael egyik központi kórházában. Kísérletet tettek rá, hogy kezelésre hazaszállítsák az egykor a napi hírekben gyakran említett „Sikmim” tanyájára, ám az orvosok végül ismét a kórház mellett döntöttek.
„Apánk többnyire békésen alszik, de ha ébren van, ugyanolyan gazda-pillantással néz körül a szobájában, mint tette egészséges korában. Ha arra kérjük, hogy mozdítsa meg az ujját, azonnal megteszi” – szól a fiatalabb Sáron fiú érdekes tájékoztatása, amint a könyv előzeteséből kiderül.
A könyvben, ismét az előzetes tájékoztató szerint, a katona-politikus jónéhány „oldalvágásáról” is olvashatunk majd. Az egyik történet különösen kényesen érintheti Saron örök riválisát, Binjámin Netanjáhut. A jelenlegi miniszterelnök első kormányfői mandátuma idején pénzügyminiszterséget ajánlott fel Saronnak, hivatali elődjének, majd visszakozott a tervtől. Ekkor került sor Netanjáhu hivatalának legrövidebb kihallgatására. Saron bement Netanjáhu hivatalába, és így szólt: „Hazug voltál és hazug maradtál!” – azzal sarkon fordult és válaszra nem várva magára hagyta a miniszterelnököt.
A miniszterelnöki iroda máris cáfolta a még meg sem jelent könyvben foglalt állítást.
A jelenleg 45 éves Gilád Saron Áriel Saron kisebbik fia (az elsőszülött Omri Saron). Apja végzetesnek bizonyult szélütése óta ő vezeti a családi gazdaságot.
A család nem került el néhány gazdasági jellegű botrányt. A legismertebb a "Görög sziget-ügy".
Gilád 1999-től 2001-ig együtt dolgozott egy Dudi Appel nevű üzletemberrel, aki egy Partoklosz nevű kis, sziklás görög szigetet tervezett megvásárolni, hogy azon kaszinót és néhány szállodát építsen fel. Appel személyes barátját, az akkor külügyminiszteri posztot betöltő Áriel Saront kérte fel „egy kis segítségre”, vagyis hathatós közbenjárásra a görög kormánynál. Talán baráti figyelmességből az akkor kezdő üzletember Gilád Saronnak is felajánlott egy tanácsadói állást, szerény 20 ezer dolláros havi javadalmazásért, plusz három milliócskát (ugyancsak észak-amerikai valutában), ha az ügyletet sikerül nyélbe ütni.
Nem sikerült.
Menáchem Mazuz főbíró az ügyet kellő bizonyítékok hiányában büntetőeljárás nélkül lezárta.
Nyilvánvaló szubjektivitása ellenére – hogyan is kerülhetné el a részrehajlást a fiú az apja javára – az életírás nagy érdeklődésre tarthat számot. Áriel Saron lassanként múltba tűnő drámai figuráját senki nem ábrázolhatja hűebben, mint fia és legközelebbi bizalmasa – Gilád Saron. ◙
2011. október 19., szerda
Gilád Salit öt éves fogság után ismét otthon
Izrael ünnepel.
Mintha maga a Messiás érkezett volna meg.
“Isten hozott itthon”, “Végre végre”, “Gilád hazaérkezett” és hasonló, nagybetűs címek láthatók a keddi és a szerdai lapok címoldalain.
A lapokról, a komputerek és a televízió képernyőiről napok óta a rövidre nyírt hajú, szemüveges fiatalember képe néz szembe velünk.
Nem mindennapi sors jutott ki a nap hősének. És, természetesen, családján
ak is. A szülők, Aviva és Noám Salit a távközlés szinte mindennapi szereplői voltak.
Az alig húsz éves tizedes 2006. június 25-én, vasárnap egységével a Gázai-övezet határán teljesített szolgálatot.
Idézem az esemény másnapján írt cikkemet:
Tegnap, vasárnap, a hajnali órákban palesztin fegyveresek összehangolt támadást hajtottak végre a Gázai-övezet izraeli oldalán, a Szufá átkelő közelében, Keren Salom kibuc határában telepített Cáhál-támaszpontok ellen.
A minden bizonnyal hosszú ideig gyakorolt, jól előkészített támadásra egy, az eddig megszokottnál jóval mélyebben ásott alagúton érkezett a nyolc fegyveres.
Amennyire lapzártakor tudni lehet, az izraeli oldalra kiérve három csoportra oszoltak. Az egyik csoport egy csapatszállítóra lőtt ki tankromboló aknát, amelyről nem tudták, hogy üresen áll.
A másik egy további tankot támadott rakétával. Ebben a támadásban két katonánk, egy hadnagyi rangban szolgáló tankparancsnok és egy harckocsizó katona életét vesztette, egy katonát a palesztinok fogságba ejtettek és magukkal hurcoltak.
A terroristák harmadik csoportja a közeli bázis felé vette útját és az ott állomásozó katonákat vette tűz alá.
A palesztinoknak a harcok során két halottja volt.
Hat sebesült katonát helikopteren szállítottak a beér-sevai Szoroka kórházba. Lapzártáig az események lefolyásáról nem tettek közzé részletes jelentést.
A Cáhál tegnap délelőtt megkezdte bevonulását a Gázai-övezetbe: a bevonulás mélysége és várható időtartama nem ismeretes.
Az első robbanásokat órákon át tartó tűzharc követte. A helyszínre érkező erősítés megszállta a felfedezett alagút környékét, hogy a terroristák azon át ne térhessenek vissza, egyúttal Izrael figyelmeztette a közeli egyiptomi határőrséget, hogy akadályozzák meg fegyveresek átkelését egyiptomi területre.
A palesztin kommandó által elhurcolt tizedes – Gilád Salit volt. Kar- és vállsérülésekkel került a Hamasz fogságába.
A Cáhál, az izraeli hadsereg június 27-én, kedden blokád alá vette a Gázai-övezetet. A blokád egyik célja nyomás gyakorlása volt a Chámász-kormányra a túszul ejtett katona kiszolgáltatására, a másik cél annak megakadályozása volt, hogy a terroristák foglyukat Egyiptomba, és onnan esetleg még távolabbra hurcolják.
Jóval később közölték: az izraeli katonai elhárításnak tudomása volt a rejtekhelyről, ahol Salitot őrizték, mint ahogyan a Hamasz számos vezetőjét is naponta cserélt rejtekhelyén érte utol végzete a célzott felszámolások során. A kommandó-akció általi szabadítást azonban egyetlen parancsnok sem vállalhatta: ez a katona szinte bizonyos halálával végződött volna.
A kiszabadításra csak a diplomácia, és az Izrael számára megalázó alkudozások hosszú sora nyújtotta az egyetlen lehetőséget.
Tucatnyi alkalommal repítették fel a lapok szalagcímei: „Salit már holnap szabad lehet.”
Tüntetések, „Gilád Salit még él!” feliratú pólók, internetes honlapok, millióknak kiküldött e-mail üzenetek tartották napirenden a fogoly katona drámáját.
A szülők – valószínűleg tehetős emberek, izraeli-francia kettős állampolgárok – szünet nélküli nyomást gyakoroltak az egymás után következő izraeli kormányokra. A fél világot bejárták, államfőkkel értekeztek, szimpátia-tüntetések főszereplői voltak.
A fogság „jeles napjai”, mint az ötödik év, Salit 25. születésnapja, sőt, a fogság 1000. napja mind nemzeti megemlékezés volt.
Miközben magán a foglyon és fogvatartói szűk körén kívül senki sem lehetett biztos benne, hogy Gilád Sálit még egyáltalán életben van.
Öt év és négy hónap alatt a Vöröskereszt vagy más nemzetközi szervezet egyetlen egyszer sem látogathatta meg. A kevés életjelet három levél, egy magnó-kazetta és egy, a Hamasz által felvett DVD-video-lemez jelentette.
A remény végül október közepén csillant fel, amikor egy arab TV állomás világgá röpítette: megállapodás született az izraeli kormány és a Hamasz képviselői között.
A Gázát uraló terrorszervezet-kormány soha nem tárgyalt közvetlenül Izraellel, szóhasználatuk szerint a „cionista entitással”.
A foglyot is Egyiptomba szállították, onnan térhetett haza Izraelbe – 1941 nap után.
A Cáhál, az izraeli hadsereg képviselői mentek át az egyiptomi határállomásra és hozták át Salitot izraeli területre, szinte ugyanarra a földdarabra, ahonnan annak idején fogságba vitték.
Első dolga volt, hogy a számára előre biztosított mobiltelefonon felhívja szüleit.
Gyors orvosi vizsgálaton esett át, letussolt, majd a Cáhál egyenruhájába öltözött.
Gilád Salit már az első percekben közölte: tudta, hogy mindent megtesznek a szabadulásáért, de tartott tőle, hogy fogsága még évekig eltart. Közeli szabadulását egy héttel az előtt közölték vele.
A láthatóan sápadt és lefogyott fiatalember mégis kellemes meglepetést okozott az őt fogadó izraelieknek, akik őszintén megmondták neki: sokkal rosszabbra is fel voltak készülve. Ám, amikor az első, egyiptomi televízió által közvetített képkockákon meglátták, hogy a saját lábán lépked – az aggodalmak egy része elpárolgott.
„Sejtettem, hogy rosszabbra voltatok felkészülve” – ez volt Salit egyik első szava az őt fogadó katonákhoz.
Később elmondta: a családja utáni vágyakozás után a legrosszabb a napfény hiánya volt.
Eleinte rossz körülmények között tartották, amin fogvatartói az utóbbi években javítottak.
Szobájában rádió és TV készülék is volt, de kívülről ellenőrizték, mit néz. Politikai témájú műsorokat nem nézhetett, csak természeti- és kalandfilmeket. Ugyanakkor – talán a rádióból – tudomása volt az erőfeszítésekről, amelyeket kiszabadítása érdekében tesznek.
Tápláltsága az orvosok véleménye szerint a kielégítő szint alsó határán van.
Fogságba ejtését követően palesztin orvosok kezelték kar-sebesülését, de a vállába kapott repeszeket nem: ezek ma kisebb problémát okoznak.
A tizedest – akit azóta őrmesterré léptettek elő – helikopteren a Tel Nof légitámaszpontra szállították, ahol találkozott szüleivel. Salitot Binjámin Netánjáhu miniszterelnök tisztelgéssel fogadta, amit Salit hasonlóan viszonzott.
A helikopter-utat Salit nehezen viselte: láthatóan problémát okozott egy néhány lépcsőfok megtétele.
Ehud Barak honvédelmi miniszter is köszöntötte az érkezőt, Beni Ganz vezérkari főnök átölelte az igen fáradtnak látszó fiatalembert, aki vélhetően az elmúlt napokban keveset aludt.
A találkozások és a köszöntések után a korábbinál alaposabb orvosi kivizsgálás következett, majd a késő délutáni órákban Gilád Salitot és szüleit helikopteren otthonukba repítették, a libanoni határ közelében fekvő Micpe Hila községbe.
Az első „hazai” vacsora, Gilád kedvence volt: bécsiszelet csipsszel.
Az utcát, ahol Saliték laknak, egyelőre lezárták a forgalom elől, hogy a családot megvédjék a látogatók – és az újságírók – rohamától.
Kivételt csak a francia nagykövettel tettek (mint említettük, a Salit-család izraeli-francia kettős állampolgár).
Simon Peresz államelnök rövid idővel a katona Izraelbe érkezése után köszönetét fejezte ki Gerhard Konradnak, aki az Izrael és a Hamasz közti közvetítés kényes és fárasztó, gyakran reménytelennek tűnő feladatát látta el, többnyire Egyiptomban.
Peresz ugyancsak köszönetet mondott Angela Merkel asszonynak, Németország kancellárjának országa kiemelkedő szerepéért, amelyet a fogolycsere lebonyolításában játszott.
Szerda estétől üli Izrael a Tóra örömünnepét. Az örömbe némi üröm is vegyül: a régen várt fiú hazatért, de szabadulásáért két ütemben összesen 1027 palesztin terrorista kerül szabadlábra, akik ki tudja, mikor követik el a legközelebbi gyilkosságot itt vagy másutt. ◙
Mintha maga a Messiás érkezett volna meg.
“Isten hozott itthon”, “Végre végre”, “Gilád hazaérkezett” és hasonló, nagybetűs címek láthatók a keddi és a szerdai lapok címoldalain.
A lapokról, a komputerek és a televízió képernyőiről napok óta a rövidre nyírt hajú, szemüveges fiatalember képe néz szembe velünk.
Nem mindennapi sors jutott ki a nap hősének. És, természetesen, családján
ak is. A szülők, Aviva és Noám Salit a távközlés szinte mindennapi szereplői voltak.Az alig húsz éves tizedes 2006. június 25-én, vasárnap egységével a Gázai-övezet határán teljesített szolgálatot.
Idézem az esemény másnapján írt cikkemet:
Tegnap, vasárnap, a hajnali órákban palesztin fegyveresek összehangolt támadást hajtottak végre a Gázai-övezet izraeli oldalán, a Szufá átkelő közelében, Keren Salom kibuc határában telepített Cáhál-támaszpontok ellen.
A minden bizonnyal hosszú ideig gyakorolt, jól előkészített támadásra egy, az eddig megszokottnál jóval mélyebben ásott alagúton érkezett a nyolc fegyveres.
Amennyire lapzártakor tudni lehet, az izraeli oldalra kiérve három csoportra oszoltak. Az egyik csoport egy csapatszállítóra lőtt ki tankromboló aknát, amelyről nem tudták, hogy üresen áll.
A másik egy további tankot támadott rakétával. Ebben a támadásban két katonánk, egy hadnagyi rangban szolgáló tankparancsnok és egy harckocsizó katona életét vesztette, egy katonát a palesztinok fogságba ejtettek és magukkal hurcoltak.
A terroristák harmadik csoportja a közeli bázis felé vette útját és az ott állomásozó katonákat vette tűz alá.
A palesztinoknak a harcok során két halottja volt.
Hat sebesült katonát helikopteren szállítottak a beér-sevai Szoroka kórházba. Lapzártáig az események lefolyásáról nem tettek közzé részletes jelentést.
A Cáhál tegnap délelőtt megkezdte bevonulását a Gázai-övezetbe: a bevonulás mélysége és várható időtartama nem ismeretes.
Az első robbanásokat órákon át tartó tűzharc követte. A helyszínre érkező erősítés megszállta a felfedezett alagút környékét, hogy a terroristák azon át ne térhessenek vissza, egyúttal Izrael figyelmeztette a közeli egyiptomi határőrséget, hogy akadályozzák meg fegyveresek átkelését egyiptomi területre.
A palesztin kommandó által elhurcolt tizedes – Gilád Salit volt. Kar- és vállsérülésekkel került a Hamasz fogságába.
A Cáhál, az izraeli hadsereg június 27-én, kedden blokád alá vette a Gázai-övezetet. A blokád egyik célja nyomás gyakorlása volt a Chámász-kormányra a túszul ejtett katona kiszolgáltatására, a másik cél annak megakadályozása volt, hogy a terroristák foglyukat Egyiptomba, és onnan esetleg még távolabbra hurcolják.
Jóval később közölték: az izraeli katonai elhárításnak tudomása volt a rejtekhelyről, ahol Salitot őrizték, mint ahogyan a Hamasz számos vezetőjét is naponta cserélt rejtekhelyén érte utol végzete a célzott felszámolások során. A kommandó-akció általi szabadítást azonban egyetlen parancsnok sem vállalhatta: ez a katona szinte bizonyos halálával végződött volna.
A kiszabadításra csak a diplomácia, és az Izrael számára megalázó alkudozások hosszú sora nyújtotta az egyetlen lehetőséget.
Tucatnyi alkalommal repítették fel a lapok szalagcímei: „Salit már holnap szabad lehet.”
Tüntetések, „Gilád Salit még él!” feliratú pólók, internetes honlapok, millióknak kiküldött e-mail üzenetek tartották napirenden a fogoly katona drámáját.
A szülők – valószínűleg tehetős emberek, izraeli-francia kettős állampolgárok – szünet nélküli nyomást gyakoroltak az egymás után következő izraeli kormányokra. A fél világot bejárták, államfőkkel értekeztek, szimpátia-tüntetések főszereplői voltak.
A fogság „jeles napjai”, mint az ötödik év, Salit 25. születésnapja, sőt, a fogság 1000. napja mind nemzeti megemlékezés volt.
Miközben magán a foglyon és fogvatartói szűk körén kívül senki sem lehetett biztos benne, hogy Gilád Sálit még egyáltalán életben van.
Öt év és négy hónap alatt a Vöröskereszt vagy más nemzetközi szervezet egyetlen egyszer sem látogathatta meg. A kevés életjelet három levél, egy magnó-kazetta és egy, a Hamasz által felvett DVD-video-lemez jelentette.
A remény végül október közepén csillant fel, amikor egy arab TV állomás világgá röpítette: megállapodás született az izraeli kormány és a Hamasz képviselői között.
A Gázát uraló terrorszervezet-kormány soha nem tárgyalt közvetlenül Izraellel, szóhasználatuk szerint a „cionista entitással”.
A foglyot is Egyiptomba szállították, onnan térhetett haza Izraelbe – 1941 nap után.
A Cáhál, az izraeli hadsereg képviselői mentek át az egyiptomi határállomásra és hozták át Salitot izraeli területre, szinte ugyanarra a földdarabra, ahonnan annak idején fogságba vitték.
Első dolga volt, hogy a számára előre biztosított mobiltelefonon felhívja szüleit.
Gyors orvosi vizsgálaton esett át, letussolt, majd a Cáhál egyenruhájába öltözött.
Gilád Salit már az első percekben közölte: tudta, hogy mindent megtesznek a szabadulásáért, de tartott tőle, hogy fogsága még évekig eltart. Közeli szabadulását egy héttel az előtt közölték vele.
A láthatóan sápadt és lefogyott fiatalember mégis kellemes meglepetést okozott az őt fogadó izraelieknek, akik őszintén megmondták neki: sokkal rosszabbra is fel voltak készülve. Ám, amikor az első, egyiptomi televízió által közvetített képkockákon meglátták, hogy a saját lábán lépked – az aggodalmak egy része elpárolgott.
„Sejtettem, hogy rosszabbra voltatok felkészülve” – ez volt Salit egyik első szava az őt fogadó katonákhoz.
Később elmondta: a családja utáni vágyakozás után a legrosszabb a napfény hiánya volt.
Eleinte rossz körülmények között tartották, amin fogvatartói az utóbbi években javítottak.
Szobájában rádió és TV készülék is volt, de kívülről ellenőrizték, mit néz. Politikai témájú műsorokat nem nézhetett, csak természeti- és kalandfilmeket. Ugyanakkor – talán a rádióból – tudomása volt az erőfeszítésekről, amelyeket kiszabadítása érdekében tesznek.
Tápláltsága az orvosok véleménye szerint a kielégítő szint alsó határán van.
Fogságba ejtését követően palesztin orvosok kezelték kar-sebesülését, de a vállába kapott repeszeket nem: ezek ma kisebb problémát okoznak.
A tizedest – akit azóta őrmesterré léptettek elő – helikopteren a Tel Nof légitámaszpontra szállították, ahol találkozott szüleivel. Salitot Binjámin Netánjáhu miniszterelnök tisztelgéssel fogadta, amit Salit hasonlóan viszonzott.
A helikopter-utat Salit nehezen viselte: láthatóan problémát okozott egy néhány lépcsőfok megtétele.
Ehud Barak honvédelmi miniszter is köszöntötte az érkezőt, Beni Ganz vezérkari főnök átölelte az igen fáradtnak látszó fiatalembert, aki vélhetően az elmúlt napokban keveset aludt.
A találkozások és a köszöntések után a korábbinál alaposabb orvosi kivizsgálás következett, majd a késő délutáni órákban Gilád Salitot és szüleit helikopteren otthonukba repítették, a libanoni határ közelében fekvő Micpe Hila községbe.
Az első „hazai” vacsora, Gilád kedvence volt: bécsiszelet csipsszel.
Az utcát, ahol Saliték laknak, egyelőre lezárták a forgalom elől, hogy a családot megvédjék a látogatók – és az újságírók – rohamától.
Kivételt csak a francia nagykövettel tettek (mint említettük, a Salit-család izraeli-francia kettős állampolgár).
Simon Peresz államelnök rövid idővel a katona Izraelbe érkezése után köszönetét fejezte ki Gerhard Konradnak, aki az Izrael és a Hamasz közti közvetítés kényes és fárasztó, gyakran reménytelennek tűnő feladatát látta el, többnyire Egyiptomban.
Peresz ugyancsak köszönetet mondott Angela Merkel asszonynak, Németország kancellárjának országa kiemelkedő szerepéért, amelyet a fogolycsere lebonyolításában játszott.
Szerda estétől üli Izrael a Tóra örömünnepét. Az örömbe némi üröm is vegyül: a régen várt fiú hazatért, de szabadulásáért két ütemben összesen 1027 palesztin terrorista kerül szabadlábra, akik ki tudja, mikor követik el a legközelebbi gyilkosságot itt vagy másutt. ◙
2011. október 18., kedd
Salit Izraelben • Öt év és négy hónapi fogság után hazatért a Hamasz fogságából
Kedden (október 18) 11 óra után jelentik az izraeli hírközlő szervek: a 2006. júniusában egy Hamasz-kommandó által izraeli területről sebesülten elrabolt Gilád Salit tizedes egyiptomi terület érintésével visszatért Izraelbe.
A katona egészségesnek, bár soványnak és fáradtnak látszik.
A szüleivel folytatott első telefonbeszélgetés után rövid orvosi vizsgálatnak vetik alá, majd helikopteren a légierő Tel Nof bázisára szállítják helikopteren.
Itt találkozik szüleivel, majd egy alaposabb orvosi vizsgálat következik.
Ezt követően hazautazik otthonába, az észak-izraeli Micpe Hilá-ba.
A szülők előzetesen felkérték a televíziós és rádiós munkatársakat és egyéb újságírókat, hogy tartsák tiszteletben a család magánszférához való jogát, ezért csak rövid beszámolókra lehet számítani. ◙
A katona egészségesnek, bár soványnak és fáradtnak látszik.
A szüleivel folytatott első telefonbeszélgetés után rövid orvosi vizsgálatnak vetik alá, majd helikopteren a légierő Tel Nof bázisára szállítják helikopteren.
Itt találkozik szüleivel, majd egy alaposabb orvosi vizsgálat következik.
Ezt követően hazautazik otthonába, az észak-izraeli Micpe Hilá-ba.
A szülők előzetesen felkérték a televíziós és rádiós munkatársakat és egyéb újságírókat, hogy tartsák tiszteletben a család magánszférához való jogát, ezért csak rövid beszámolókra lehet számítani. ◙
Gilád Salit kiszabadult a Hamasz fogságából • Kedden reggel 10 órakor még Egyiptomban van, várva átadását Izraelnek
Kedden (október 18) reggel 10 óra után az izraeli televízió és a ynet hírportál video-közvetítései rövid másodpercekben mutatták a Hamasz fogságából percekkel korábban kiszabadult Gilád Salit tizedest.
Az egyiptomi televízió felvételein úgy tűnik, hogy a most 25 éves fiatalember jó egészségben van.
Rövidesen várható a katona átlépése izraeli területe Kerem Salom kibuc közelében, az egyiptomi-izraeli határátkelőnél.
Innen a katonát helikopteren szállítják a Légierő Tel Nof-i bázisára, ahol öt év és négy hónap után találkozhat szüleivel.
A bázison rövid orvosi vizsgálaton esik át, majd hazatér szülei otthonába, az észak-izraeli Micpe Hilá-ba. ◙
Az egyiptomi televízió felvételein úgy tűnik, hogy a most 25 éves fiatalember jó egészségben van.
Rövidesen várható a katona átlépése izraeli területe Kerem Salom kibuc közelében, az egyiptomi-izraeli határátkelőnél.
Innen a katonát helikopteren szállítják a Légierő Tel Nof-i bázisára, ahol öt év és négy hónap után találkozhat szüleivel.
A bázison rövid orvosi vizsgálaton esik át, majd hazatér szülei otthonába, az észak-izraeli Micpe Hilá-ba. ◙
Megkezdődött a fogolycsere lebonyolítása
Kedden (október 18), éjjel fél háromkor megkezdődött a Gilád Salit tizedes kiszabadítására kezdeményezett fogolycsere, miután az izraeli Legfelsőbb Bíróság hétfőn késő este elutasította a palesztin terror áldozatai által benyújtott keresetet a fogolycsere megakadályozására.
A két izraeli börtönből, ahol a palesztinoknak átadandó rabok első, 477 fős csoportját összegyűjtötték, elindultak az autóbuszok a Vöröskereszt által kijelölt találkozási pont irányába.
Néhány terrorista hétfőn nem volt hajlandó aláírni egy dokumentumot, amelyben kinyilatkoztatja, hogy többet nem vesz részt terrorcselekményekben – végül valamennyien aláírták.
Az izraeli katonát szállító jármű a megállapodásban előírt forgatókönyv szerint a reggeli órákban érkezik a Gázai-övezet déli határára, Rafah (Ráfiách) körzetébe, onnan a jármű átviszi Salitot az egyiptomi határon, ahonnan végül Kerem Salom határátkelőnél izraeli területre jut.
Innen a katonát helikopteren Tel Nof légibázisra szállítják, ahol találkozik szüleivel.
Orvosi vizsgálat után hazatér az Izrael északi részén lévő otthonába.
Ezzel párhuzamosan a palesztin rabok egy része Egyiptomba távozik, más része a Palesztin Autonómia területére, a Gázai-övezetbe vagy a Nyugati Partra (Ciszjordánia).
Az izraeli hírközlő szervek szerint az ünnepléseket, fogadásokat minél rövidebbre fogják.
A katona egészségi állapota mindeddig nem ismeretes. ◙
A két izraeli börtönből, ahol a palesztinoknak átadandó rabok első, 477 fős csoportját összegyűjtötték, elindultak az autóbuszok a Vöröskereszt által kijelölt találkozási pont irányába.
Néhány terrorista hétfőn nem volt hajlandó aláírni egy dokumentumot, amelyben kinyilatkoztatja, hogy többet nem vesz részt terrorcselekményekben – végül valamennyien aláírták.
Az izraeli katonát szállító jármű a megállapodásban előírt forgatókönyv szerint a reggeli órákban érkezik a Gázai-övezet déli határára, Rafah (Ráfiách) körzetébe, onnan a jármű átviszi Salitot az egyiptomi határon, ahonnan végül Kerem Salom határátkelőnél izraeli területre jut.
Innen a katonát helikopteren Tel Nof légibázisra szállítják, ahol találkozik szüleivel.
Orvosi vizsgálat után hazatér az Izrael északi részén lévő otthonába.
Ezzel párhuzamosan a palesztin rabok egy része Egyiptomba távozik, más része a Palesztin Autonómia területére, a Gázai-övezetbe vagy a Nyugati Partra (Ciszjordánia).
Az izraeli hírközlő szervek szerint az ünnepléseket, fogadásokat minél rövidebbre fogják.
A katona egészségi állapota mindeddig nem ismeretes. ◙
2011. október 16., vasárnap
A fogolycsere első üteme: 477 palesztin rabot készítenek fel az elszállításra
"Aláírtam, de nem bocsátottam meg" - ezzel a nyilatkozattal toldotta meg Simon Peresz államelnök a palesztin rabok szabadon bocsátását adminisztratív úton lehetővé tevő amnesztia-dokumentumot.
A kedden esedékes fogolycsere első ütemében 477 palesztin rab kerül szabadlábra és hagyhatja el Izrael területét. Ugyanezen a napon szabadul közel és fél éves fogságából Gilád Salit tizedes.
A palesztin rabokat 16 fegyintézetből koncentrálják két börtönbe, ahonnan kedden, orvosi vizsgálat után autóbuszokon szállítják őket az államhatárra.
A szabaduló terroristák által meggyilkoltak hozzátartozói petíciót nyújtottak be a Legfelsőbb Bírósághoz a gyilkosok szabadon bocsátása ellen. "Gyerekeinket, testvéreinket, szüleinket most másodszor is meggyilkolták!" – áll a kereset indoklásában.
A hét végén arab hírközlő szervek azt közölték, hogy a Hamasz a 1027 személyen felül az összes női rab szabadon engedését is követeli. Fawzi Barhum, a szervezet hivatalos szóvivője azonban vasárnap (október 16) közölte, hogy semmi nem áll a keddi fogolycsere megkezdésének az útjában.
Palesztin jelentések arról szólnak, hogy ott is felkészültek a fogolycsere végrehajtására. ◙
A kedden esedékes fogolycsere első ütemében 477 palesztin rab kerül szabadlábra és hagyhatja el Izrael területét. Ugyanezen a napon szabadul közel és fél éves fogságából Gilád Salit tizedes.
A palesztin rabokat 16 fegyintézetből koncentrálják két börtönbe, ahonnan kedden, orvosi vizsgálat után autóbuszokon szállítják őket az államhatárra.
A szabaduló terroristák által meggyilkoltak hozzátartozói petíciót nyújtottak be a Legfelsőbb Bírósághoz a gyilkosok szabadon bocsátása ellen. "Gyerekeinket, testvéreinket, szüleinket most másodszor is meggyilkolták!" – áll a kereset indoklásában.
A hét végén arab hírközlő szervek azt közölték, hogy a Hamasz a 1027 személyen felül az összes női rab szabadon engedését is követeli. Fawzi Barhum, a szervezet hivatalos szóvivője azonban vasárnap (október 16) közölte, hogy semmi nem áll a keddi fogolycsere megkezdésének az útjában.
Palesztin jelentések arról szólnak, hogy ott is felkészültek a fogolycsere végrehajtására. ◙
2011. október 14., péntek
Előzetes: Gilad Salit kedden tér haza
A pénteki (október 14) izraeli lapok, rádió- és TV állomások híradása szerint Gilád Salit, a Hamasz kommandósai által 2006 júniusában sebesülten elrabolt és azóta fogolyként tartott katona kedden érkezik vissza Izraelbe.
A szabadításáért kiadandó 1027 palesztin terrorista első csoportja ugyanezen a napon nyeri vissza szabadságát.
Salit a közlések szerint a Gázai-övezet valamelyik átjáróján át érkezik Izraelbe, és nem Egyiptomból vagy Németországból, mint azt külföldi lapok közlik, bár a Hamaszról, vagyis terrorszervezetről lévén szó, semmilyen megegyezés betartása sem magától értetődő: bizonyosat csak a katona visszaérkezése után tudhatunk-mondhatunk.
Ugyanakkor a Hamasz, valamint a Hezbollah győzelmi jelentései, a Gázai-övezetben és a Nyugati Parton már előre folyó ünneplések arra utalnak, hogy a terrorszervezet kész tényként kezeli a fogolycserét, és nem fog nehézségeket támasztani az utolsó percben annak végrehajtásában.
Nem csak a Salit-család, de Izrael teljes közvéleménye, és a több, mint öt éve fogságot szenvedő katonáért imádkozók milliói világszerte lélegzet-visszafojtva figyelik a fejleményeket.
A tárgyalásokat folytató izraeli küldött hírek szerint Egyiptomban tartózkodik, hogy a fogolycsere-ügylet utolsó simításait elvégezze.
Beni Ganz vezérkari főnök otthonukba látogatva személyesen tájékoztatta a Salit-családot Gilád hazatérésének várható forgatókönyvéről.
A Hamasz szerint a fogollyal már közölték közeli szabadulása hírét. ◙
2011. október 11., kedd
Gilád Salit rövidesen szabadul? • A kormány rendkívüli ülésen hagyta jóvá a fogolycserét
Az izraeli hírközlő szervek kedd esti híradása szerint megállapodás születt Izrael és a Hamasz között Gilád Salit, a több, mint öt évvel ezelőtt sebesülten elrabolt katona kicseréléséről 1027 (!) terrorista cselekményekért Izraelben elítélt palesztin személlyel.
A fogolycserére két héten belül kerülne sor.
A hírt először egy szaud-arábiai televíziós csatorna közölte.
Binjamin Netanjáhu miniszterelnök kedden (október 11) este rendkívüli ülésre hívta egybe a kormányt, amely 26:3 arányban jóváhagyta a fogolycsere végrehajtását.
A megállapodás a hírforrás szerint Egyiptomban jött létre, és Izrael azért egyezett bele a korábban elutasított feltételekbe, mert a fogoly katona élete az arab világ jelenlegi, egyre bizonytalanabb légkörében minden eddiginél nagyobb veszélynek van kitéve.
A fogolycsere révén több száz olyan palesztin is szabadul, aki személyesen követett el gyilkosságokat. ◙
A fogolycserére két héten belül kerülne sor.
A hírt először egy szaud-arábiai televíziós csatorna közölte.
Binjamin Netanjáhu miniszterelnök kedden (október 11) este rendkívüli ülésre hívta egybe a kormányt, amely 26:3 arányban jóváhagyta a fogolycsere végrehajtását.
A megállapodás a hírforrás szerint Egyiptomban jött létre, és Izrael azért egyezett bele a korábban elutasított feltételekbe, mert a fogoly katona élete az arab világ jelenlegi, egyre bizonytalanabb légkörében minden eddiginél nagyobb veszélynek van kitéve.
A fogolycsere révén több száz olyan palesztin is szabadul, aki személyesen követett el gyilkosságokat. ◙
2011. október 6., csütörtök
Zsidó Újév 5772 – hogyan is van ez?
Szeptember 28-án, szerdán este jó órában – bösáá tová – elkezdődik a „luách”, a héber naptár szerinti 5772. év. 5772 – honnan számítva?
A héber hagyomány úgy mondja: l’jecirá. Az Alkotástól. Vagyis Ádám, az Ember megalkotásától, éspedig a hatodik nap legvégétől. Nem a Teremtéstől, hiszen akkor úgy mondanák: l’briá.
Én úgy gondolom, hogy ekkor, 5772 évvel ezelőtt állt elő a mai, modern ember első alakja, a homo sapiens sapiens, aki gondolatait absztrakt írásjelekben tudta leírni, kőbe vésni: olyan egyezményes jelekkel, amelyet nem csak ő maga, hanem utódai, törzse, népe is megért. Az ember azóta képes átörökíteni a Szellemet.
A héber betűkkel számokat is ki lehet fejezni, mint ahogyan a rómaiak a latin betűkkel tették: az I az 1, a V az 5, az X a 10, a C a 100 és így tovább. A ma használt „arab” számok a kiejtett vagy leírt számnevek szimbólumai, jelképei, amelyeket csak kb. 800 éve használnak.
Maga a héber ábécé, az „Alef-bét”, mint minden ábécé, kiejtett hangokat jelöl. Ugyanezt a 22 betűből, vagyis jelből álló szimbólum-rendszert alkalmazták a számok jelölésére is. Az Alef az 1, a Bét a 2, a Gimel a 3, ... a Jud a 10, a Káf a 100, mígnem eljutunk az utolsó betűig, a Táv-ig. Ez a 400 jele. Több betű nincs. Az 500-at a Táv-Kuf (400+100), a 600-at a Táv-Rés (400+200), a 700-at a Táv-Sin (400+300) betű-kombinációval jelölik. Az ezreknél visszatérnek az Alef-hez.
Az 5772 számnév ezzel a módszerrel a HÉ, a TÁV, a SIN, az ÁJIN és a BÉT betűknek felel meg.
Szokás az ezres éveket jelző első betű elhagyása, így csak a 772 marad, azaz „TÁV SIN ÁJIN BÉT” – תשע"ב.
A héber az Újévet úgy hívja, hogy Ros Hásáná („magyarul” Rasesóne), azaz az év feje, ahol a „Ros” a fej, a „sáná” az év, előtte a „há” pedig a névelő. „Ros Hásáná”, magyarul az év feje Tisri hónap elsején van. Ezen a napon írjuk le az új évszámot.
A Bibliában egynapos ünnep. Ma két napos. A második napot a Talmudot szerkesztő rabbik rendelték el. „Ros Hásáná”-ról, Újévről szó sincs a Bibliában. Ezt a fogalmat is a Talmudot szerkesztő bölcsek vezették be, akik a zsidó istentisztelet, vallási törvénykezés és liturgia alapjait lefektették.
De akkor melyik az első hónap?
Az első hónap – háchódes hárison – a Niszán. "Ez legyen számotokra a hónapok elseje" – így áll a Tórában. Így is szokás felsorolni a zsidó hónapokat: niszán, ijár, sziván, tamuz, áv, elul, tisri, hesván, kiszlév, tévét, svát és ádár.
Niszán a tavasz kezdete, ez egyiptomi kivonulás hónapja. Ez az esemény volt az első, amelyet egy korábbi eseményhez viszonyítottak. A Királyok első könyvében, a 6. fejezet első versében a következőket lehet olvasni: „Négyszáznyolcvan évvel azután, hogy Izrael fiai kijöttek Egyiptomból, amikor Salamon király már negyedik éve uralkodott Izraelben, a ... második hónapban kezdték el építeni az Örökkévaló házát.” (Ez volt az Első Templom, HÁBÁJIT HÁRISON.)
Később az éveket a királyok uralkodásának a kezdetétől számították. Új király, új időszámítás. Niszán hó elsejével kezdődött az uralkodás hivatalos új éve. A Talmudban olvasható egy elmélkedés: egy király a Niszánt megelőző Ádár hónap utolsó napján, Ádár 29-én került a trónra és Niszán hónap elsején meghalt – így két évig uralkodott…
Akkor döntsuk már el: hány újév van a zsidó naptárban? Nem csigázom tovább az érdeklődéseteket. Négy. Nem több, nem kevesebb. Négy.
Hogy honnan veszem? Nem vagyok egy Talmid cháchám (Talmud-tudós), nagy chóchem (cháchám) se, óberchóchem pláne nem, de a megtaláltam az interneten. A Wikipédia-szócikk a Talmudra hivatkozik (מסכת ראש השנה, Ros Hásáná traktátus): „Négy újesztendő van. Niszán (az első tavaszi hónap) elseje a királyok és az ünnepek újéve; elul (az utolsó nyári hónap, ez van most) elseje a tizedek újéve, tisri (az első őszi hónap) elsején minden világra jött lélek (minden élő) elvonul Előtte (Isten előtt), mint a sorozásra váró katonák, s (végül) svát hónap elsején, mások szerint 15-én van a fák újéve.”(Ez utóbbi a ט"ו בשבט, Svát hó 15-e.)
No, de még mindig nem válaszoltam arra a kérdésre, hogy miért éppen 5772? Honnan tudjuk, hogy Ádám teremtésének a héten lesz éppen az 5772. évfordulója?
A kulcsszó: visszaszámítás. A „Jecirá”, vagyis Ádám, (az Ember) megalkotása óta eltelt éveket a zsidó bölcsek az összes, az ő korukban létezett feljegyzés tanulmányozásával, a Biblia által számon tartott életkorok áttekintésével számolták ki, körülbelül 2400 évvel ezelőtt.
„Ádám százharminc éves volt, amikor fiút nemzett, magához hasonlót, a maga képmására és elnevezte Sétnek. Sét születése után Ádám nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiúkat és lányokat. Ádám teljes életkora tehát kilencszázharminc év volt, amikor meghalt. Sét százöt éves volt, amikor Enost nemzette. (Ebből a névből származnak a mai héberben használt „enosut” - emberiség -, és az „enosi” - emberies - szavak.)
Enos születése után Sét nyolcszázhét évig élt, és még nemzett fiúkat és lányokat. Sét teljes életkora tehát kilencszáztizenkét év volt, amikor meghalt. Enos kilencven éves volt, amikor Kénánt nemzette. Kénán születése után Enos nyolcszáztizenöt évig élt, és még nemzett fiúkat és lányokat. Enos teljes életkora tehát kilencszázöt év volt, amikor meghalt.
Kénán hetven éves volt, amikor Máhálálélt nemzette. Máhálálél születése után Kénán nyolcszáznegven évig élt, és még nemzett fiúkat és lányokat. Máhálálél teljes életkora tehát nyolcszázkilencvenöt év volt, amikor meghalt.”
És igy tovább, Noéig és a bárkából kikerült emberekig, valamennyien gondosan „naplózva”...
A Teremtés könyvének (Mózes I. könyve, latinosan Genesis) első fejezeteiben említett éveket a ma használatos évvel egyenlő hosszúságúnak vették. Vagyis Matuzsálem (Metusélách) 969 mai évet élt.
A zsidó naptár minden hónapja újholdkor kezdődik. Újholdtól újholdig 29 ½ nap telik el, ezért a zsidó hónapok 29 vagy 30 naposak. Az évet ősidők óta 12 hónapra osztották. A hét 7 napos beosztása is babilóniai eredetű, évszázadokkal Ábrahám megjelenése előttről való.
Felmerül a kérdés: miért éppen tizenkét hónapra és hét napra? Hiszen a legkézenfekvőbb – a szó legszorosabb értelmében – a tizes számrendszer, hiszen a kezeinken tiz ujj van! De azt is megkérdezhetjük: miért van éppen tizenkét csillagkép, és miért éppen tizenkét fia volt Jákov ősatyánknak?
Józsué könyvében, a 4. fejezetben tizenkét követ emelnek ki a Jordán folyó medréből, két fejezettel később Józsué hét papot utasít, hogy vigyenek hét kosszarv-kürtöt (ez a sófár) a Frigyláda előtt. A hetedik napon hétszer kellett megkerülnie a népnek Jerikó városfalát.
A hetedik nap (a Szombatnap) szent, minden hetedik év, a Smitá, különleges, ugyanígy a 7×7-ik, azaz minden 49. Év, a Jovél-év is. (Ebből a szóból származik a „jubileum” kifejezés).
A napot az ókori Izraelben tizenkét ásmóretre, őrségre osztották be (a 24 órás beosztás jóval későbbi.)
De nemcsak az időt, hanem a teret is a hatos számrendszerrel osztották. A sikba rajzolt kört 360 fokra osztották, és ez máig nem változott. Az iránytűn is 360 fokos osztás van.
A 360-as számnak ez a kultikus jelentősége talán annak köszönhető, hogy ez a szám 1-től 10-ig minden számmal osztható – a hetes kivételével.
A hetes e „makacssága” az oka talán ennek a számnak a varázsos voltának.
Engedelmetekkel, egy kitérő. Én egy hatos számrendszerben való gondolkodást sejtek, amelyben a hetes számnak is különleges szerep jut. Egy termékeny fantáziájú ember több ősi iratból arra a következtetésre jutott, hogy az emberi történelem hajnalán messziről érkezett, és igen magas műveltséggel rendelkező emberi lények (vagy emberhez hasonló lények) tanították a mai emberek őseit a civilizáció alapjaira. És ezeknek az ismeretlenből érkezett jövevényeknek két kezükön hat-hat ujjuk volt! Ilyesmit a Bibliában is találunk.
Nézzük csak:
"Történt pedig, hogy amikor az emberek kezdtek elszaporodni a Földön, és leányaik születtek, látták az istenfiak (bnéj háelohim), hogy szépek az ember lányai, ezért feleségül vették közülük azokat, akiket kiszemeltek maguknak. Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik, és még azután is, óriások (nefilim) éltek a Földön. Ők azok a vitézkedők, akik ősidők óta híresek voltak.”
Idézet bezárva.
Ezt követte az Özönvíz, amelyben a Jó Isten eltörölte a nemkívánatos mutációt, az állatvilágot is beleértve. (Lehet, hogy az istenfiak abba is belenyúltak, beleklónoztak...) Megmaradt Noé (eredeti nevén Noách) és kis családja, akikben azért benne maradhatott az eltörölt emberiség gén-állománya.
Ennek nyilvánvaló tanúságát olvashatjuk Sámuel II. Könyvében, a 21. fejezet 20. versében (a filiszteusokkal folyó háborúról van szó, Dávid – akkor még nem király – parancsnoksága alatt:
„Gátnál (a mai Kirját Gát ókori őse) is harc tört ki. Volt ott egy óriástermetű férfi, akinek a kezén is, a lábán is hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ő is a refáim leszármazottja volt” Oppá... talán ez a harcos is a történelem előtti „vitézkedők” utódja volt?
Vissza a naptárhoz: a Hold-évnek van egy igen nagy fogyatékossága. A Hold-hónap 29 ½ nap; így a Hold-hónapra alapozó év 29 ½ × 12 = 354 napos. Tizenegy nappal rövidebb, mint a 365 ¼ napos Nap-év. Ennél fogva a Hold-év dátumai három év alatt már több, mint egy hónapot "késtek" a Nap-évhez képest. Márpedig Izrael ünnepei mezőgazdasági jellegűek is voltak, meghatározott évszakra kellett, hogy essenek. Pészách a tavasz ünnepe (Chág hááviv), a Sávuot az árpaaratás utánra kellett, hogy essen, hiszen ekkor kellett meglengetni a Szentélyben az árpaköteget. Szukot a szüret idejére esett.
A három zarándokünnep, a Pészách, a Sávuot és a Szukot úgy lett "behangolva", hogy ne essenek se az esős évszakra, amikor a hátasállatok és a szekerek beleragadtak volna a sárba a Jeruzsálem felé vezető úton és visszafelé, se a nyári forróság hónapjaira.
A zsidó naptár "luniszoláris", vagyis egyszerre igazodik a Hold Föld körüli keringéséhez és a Föld Nap körül megtett pályájához is. A zsidó naptár évei 19 éves ciklusokat alkotnak. Minden ilyen 19 éves ciklusban hét szökőévet iktattak be. A szökőévben KÉT Ádár hónap van, vagyis nem szökőnap, mint a négy évenkénti február 29, hanem egy egész 29 napos szökőhónap. Ilyen módon szinkronizálták Izrael bölcsei kb. 2400 évvel ezelőtt a Hold-évet a Nap-évhez.
Még régebben a tavaszi és az őszi napéjegyenlőséghez igazították a szökőnapokat: a tavaszihoz – ez a Gergely naptárban március 21, amit akkor természetesen még nem ismertek, - a Niszán hónap elsejét, az őszihez – ennek a dátuma szeptember 23 – a Tisri hónap elsejét.
Miért éppen az Ádárt duplázzák meg? Azért, mert ez az utolsó, a tizenkettedik hónap, és a Niszán az első.
A ma általánosan használatos Gergely naptár is visszaszámításon alapul. Téves visszaszámításon. Eszerint írunk ma 2011-et. Egy Dionysus Exigus nevű római apát (kolostor-főnök) végezte a számítást. Az apát 550 körül halt meg, és a maga idejéből próbálta megállapítani Jézus születési évét. Az ő idejében ugyanis éppen Diocletianus császár 248. évét írták. Az apát ezt az évet az „Anno Domini (Urunk éve) 532. év"-nek vette. Dionysus Exigus több hibát is vétett a számításában: a császárok uralkodási időpontjának a megadására nem használtak egységes számítási rendszert. Valószínűleg hat vagy hét évet tévedett: ennyivel korábban születhetett Jézus. Ma tehát tulajdonképpen 2017 körül járnánk…
Létezik egy harmadik, ugyancsak elterjedt időszámítási rendszer is: a muzulmán időszámítás. Ez a Próféta Mekka városából Medina városába történt átvándorlásának az évétől számol. Ez a Hidzsra (héberül is hagira a kivándorlás). Ez a Gergely naptár szerinti 622. szeptember 24-én történt.
Ma tehát muzulmánék valahol a XV. században tartanak. Ráadásul náluk nem létezik a Hold-naptárat a Nap-évhez igazító szökőhónap, így minden muzulmán év 11 nappal rövidebb), vagyis három évenként egy hónapot „vesztenek”. A Ramadan böjthónap minden évben 11 nappal „késik”: az idén nyáron volt, néhány év múlva tavasszal lesz, aztán télen, és így tovább…
Visszatekintésemet az ilyenkor szokásos áldással zárom:
Halmos László
izraelihirlevel@gmail.com
052-3260834
A héber hagyomány úgy mondja: l’jecirá. Az Alkotástól. Vagyis Ádám, az Ember megalkotásától, éspedig a hatodik nap legvégétől. Nem a Teremtéstől, hiszen akkor úgy mondanák: l’briá.
Én úgy gondolom, hogy ekkor, 5772 évvel ezelőtt állt elő a mai, modern ember első alakja, a homo sapiens sapiens, aki gondolatait absztrakt írásjelekben tudta leírni, kőbe vésni: olyan egyezményes jelekkel, amelyet nem csak ő maga, hanem utódai, törzse, népe is megért. Az ember azóta képes átörökíteni a Szellemet.
A héber betűkkel számokat is ki lehet fejezni, mint ahogyan a rómaiak a latin betűkkel tették: az I az 1, a V az 5, az X a 10, a C a 100 és így tovább. A ma használt „arab” számok a kiejtett vagy leírt számnevek szimbólumai, jelképei, amelyeket csak kb. 800 éve használnak.
Maga a héber ábécé, az „Alef-bét”, mint minden ábécé, kiejtett hangokat jelöl. Ugyanezt a 22 betűből, vagyis jelből álló szimbólum-rendszert alkalmazták a számok jelölésére is. Az Alef az 1, a Bét a 2, a Gimel a 3, ... a Jud a 10, a Káf a 100, mígnem eljutunk az utolsó betűig, a Táv-ig. Ez a 400 jele. Több betű nincs. Az 500-at a Táv-Kuf (400+100), a 600-at a Táv-Rés (400+200), a 700-at a Táv-Sin (400+300) betű-kombinációval jelölik. Az ezreknél visszatérnek az Alef-hez.
Az 5772 számnév ezzel a módszerrel a HÉ, a TÁV, a SIN, az ÁJIN és a BÉT betűknek felel meg.
Szokás az ezres éveket jelző első betű elhagyása, így csak a 772 marad, azaz „TÁV SIN ÁJIN BÉT” – תשע"ב.
A héber az Újévet úgy hívja, hogy Ros Hásáná („magyarul” Rasesóne), azaz az év feje, ahol a „Ros” a fej, a „sáná” az év, előtte a „há” pedig a névelő. „Ros Hásáná”, magyarul az év feje Tisri hónap elsején van. Ezen a napon írjuk le az új évszámot.
A Bibliában egynapos ünnep. Ma két napos. A második napot a Talmudot szerkesztő rabbik rendelték el. „Ros Hásáná”-ról, Újévről szó sincs a Bibliában. Ezt a fogalmat is a Talmudot szerkesztő bölcsek vezették be, akik a zsidó istentisztelet, vallási törvénykezés és liturgia alapjait lefektették.
De akkor melyik az első hónap?
Az első hónap – háchódes hárison – a Niszán. "Ez legyen számotokra a hónapok elseje" – így áll a Tórában. Így is szokás felsorolni a zsidó hónapokat: niszán, ijár, sziván, tamuz, áv, elul, tisri, hesván, kiszlév, tévét, svát és ádár.
Niszán a tavasz kezdete, ez egyiptomi kivonulás hónapja. Ez az esemény volt az első, amelyet egy korábbi eseményhez viszonyítottak. A Királyok első könyvében, a 6. fejezet első versében a következőket lehet olvasni: „Négyszáznyolcvan évvel azután, hogy Izrael fiai kijöttek Egyiptomból, amikor Salamon király már negyedik éve uralkodott Izraelben, a ... második hónapban kezdték el építeni az Örökkévaló házát.” (Ez volt az Első Templom, HÁBÁJIT HÁRISON.)
Később az éveket a királyok uralkodásának a kezdetétől számították. Új király, új időszámítás. Niszán hó elsejével kezdődött az uralkodás hivatalos új éve. A Talmudban olvasható egy elmélkedés: egy király a Niszánt megelőző Ádár hónap utolsó napján, Ádár 29-én került a trónra és Niszán hónap elsején meghalt – így két évig uralkodott…
Akkor döntsuk már el: hány újév van a zsidó naptárban? Nem csigázom tovább az érdeklődéseteket. Négy. Nem több, nem kevesebb. Négy.
Hogy honnan veszem? Nem vagyok egy Talmid cháchám (Talmud-tudós), nagy chóchem (cháchám) se, óberchóchem pláne nem, de a megtaláltam az interneten. A Wikipédia-szócikk a Talmudra hivatkozik (מסכת ראש השנה, Ros Hásáná traktátus): „Négy újesztendő van. Niszán (az első tavaszi hónap) elseje a királyok és az ünnepek újéve; elul (az utolsó nyári hónap, ez van most) elseje a tizedek újéve, tisri (az első őszi hónap) elsején minden világra jött lélek (minden élő) elvonul Előtte (Isten előtt), mint a sorozásra váró katonák, s (végül) svát hónap elsején, mások szerint 15-én van a fák újéve.”(Ez utóbbi a ט"ו בשבט, Svát hó 15-e.)
* * *
A kulcsszó: visszaszámítás. A „Jecirá”, vagyis Ádám, (az Ember) megalkotása óta eltelt éveket a zsidó bölcsek az összes, az ő korukban létezett feljegyzés tanulmányozásával, a Biblia által számon tartott életkorok áttekintésével számolták ki, körülbelül 2400 évvel ezelőtt.
„Ádám százharminc éves volt, amikor fiút nemzett, magához hasonlót, a maga képmására és elnevezte Sétnek. Sét születése után Ádám nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiúkat és lányokat. Ádám teljes életkora tehát kilencszázharminc év volt, amikor meghalt. Sét százöt éves volt, amikor Enost nemzette. (Ebből a névből származnak a mai héberben használt „enosut” - emberiség -, és az „enosi” - emberies - szavak.)
Enos születése után Sét nyolcszázhét évig élt, és még nemzett fiúkat és lányokat. Sét teljes életkora tehát kilencszáztizenkét év volt, amikor meghalt. Enos kilencven éves volt, amikor Kénánt nemzette. Kénán születése után Enos nyolcszáztizenöt évig élt, és még nemzett fiúkat és lányokat. Enos teljes életkora tehát kilencszázöt év volt, amikor meghalt.
Kénán hetven éves volt, amikor Máhálálélt nemzette. Máhálálél születése után Kénán nyolcszáznegven évig élt, és még nemzett fiúkat és lányokat. Máhálálél teljes életkora tehát nyolcszázkilencvenöt év volt, amikor meghalt.”
És igy tovább, Noéig és a bárkából kikerült emberekig, valamennyien gondosan „naplózva”...
A Teremtés könyvének (Mózes I. könyve, latinosan Genesis) első fejezeteiben említett éveket a ma használatos évvel egyenlő hosszúságúnak vették. Vagyis Matuzsálem (Metusélách) 969 mai évet élt.
A zsidó naptár minden hónapja újholdkor kezdődik. Újholdtól újholdig 29 ½ nap telik el, ezért a zsidó hónapok 29 vagy 30 naposak. Az évet ősidők óta 12 hónapra osztották. A hét 7 napos beosztása is babilóniai eredetű, évszázadokkal Ábrahám megjelenése előttről való.
* * *
Józsué könyvében, a 4. fejezetben tizenkét követ emelnek ki a Jordán folyó medréből, két fejezettel később Józsué hét papot utasít, hogy vigyenek hét kosszarv-kürtöt (ez a sófár) a Frigyláda előtt. A hetedik napon hétszer kellett megkerülnie a népnek Jerikó városfalát.
A hetedik nap (a Szombatnap) szent, minden hetedik év, a Smitá, különleges, ugyanígy a 7×7-ik, azaz minden 49. Év, a Jovél-év is. (Ebből a szóból származik a „jubileum” kifejezés).
A napot az ókori Izraelben tizenkét ásmóretre, őrségre osztották be (a 24 órás beosztás jóval későbbi.)
De nemcsak az időt, hanem a teret is a hatos számrendszerrel osztották. A sikba rajzolt kört 360 fokra osztották, és ez máig nem változott. Az iránytűn is 360 fokos osztás van.
A 360-as számnak ez a kultikus jelentősége talán annak köszönhető, hogy ez a szám 1-től 10-ig minden számmal osztható – a hetes kivételével.
A hetes e „makacssága” az oka talán ennek a számnak a varázsos voltának.
* * *
Nézzük csak:
"Történt pedig, hogy amikor az emberek kezdtek elszaporodni a Földön, és leányaik születtek, látták az istenfiak (bnéj háelohim), hogy szépek az ember lányai, ezért feleségül vették közülük azokat, akiket kiszemeltek maguknak. Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik, és még azután is, óriások (nefilim) éltek a Földön. Ők azok a vitézkedők, akik ősidők óta híresek voltak.”
Idézet bezárva.
Ezt követte az Özönvíz, amelyben a Jó Isten eltörölte a nemkívánatos mutációt, az állatvilágot is beleértve. (Lehet, hogy az istenfiak abba is belenyúltak, beleklónoztak...) Megmaradt Noé (eredeti nevén Noách) és kis családja, akikben azért benne maradhatott az eltörölt emberiség gén-állománya.
Ennek nyilvánvaló tanúságát olvashatjuk Sámuel II. Könyvében, a 21. fejezet 20. versében (a filiszteusokkal folyó háborúról van szó, Dávid – akkor még nem király – parancsnoksága alatt:
„Gátnál (a mai Kirját Gát ókori őse) is harc tört ki. Volt ott egy óriástermetű férfi, akinek a kezén is, a lábán is hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ő is a refáim leszármazottja volt” Oppá... talán ez a harcos is a történelem előtti „vitézkedők” utódja volt?
* * *
A három zarándokünnep, a Pészách, a Sávuot és a Szukot úgy lett "behangolva", hogy ne essenek se az esős évszakra, amikor a hátasállatok és a szekerek beleragadtak volna a sárba a Jeruzsálem felé vezető úton és visszafelé, se a nyári forróság hónapjaira.
* * *
Még régebben a tavaszi és az őszi napéjegyenlőséghez igazították a szökőnapokat: a tavaszihoz – ez a Gergely naptárban március 21, amit akkor természetesen még nem ismertek, - a Niszán hónap elsejét, az őszihez – ennek a dátuma szeptember 23 – a Tisri hónap elsejét.
Miért éppen az Ádárt duplázzák meg? Azért, mert ez az utolsó, a tizenkettedik hónap, és a Niszán az első.
* * *
* * *
Létezik egy harmadik, ugyancsak elterjedt időszámítási rendszer is: a muzulmán időszámítás. Ez a Próféta Mekka városából Medina városába történt átvándorlásának az évétől számol. Ez a Hidzsra (héberül is hagira a kivándorlás). Ez a Gergely naptár szerinti 622. szeptember 24-én történt.
Ma tehát muzulmánék valahol a XV. században tartanak. Ráadásul náluk nem létezik a Hold-naptárat a Nap-évhez igazító szökőhónap, így minden muzulmán év 11 nappal rövidebb), vagyis három évenként egy hónapot „vesztenek”. A Ramadan böjthónap minden évben 11 nappal „késik”: az idén nyáron volt, néhány év múlva tavasszal lesz, aztán télen, és így tovább…
* * *
Visszatekintésemet az ilyenkor szokásos áldással zárom:
תכתבו ותחתמו לשנה טובה
TIKÁTÉVU V’TICHÁTÉMU L’SÁNÁ TOVÁ JÓ ÉVRE LEGYETEK FELÍRVA ÉS BEPECSÉTELVE!
Halmos László
izraelihirlevel@gmail.com
052-3260834
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)