Az az igazság, hogy túlságosan öregek vagyunk.
Ez az ünnep, az “Átlépés”, vagy “Kihagyás” ünnepe (a héber pászách ige ezt jelenti) is már 3300 éves. Van egy nép, amelyik ennyi idő óta emlékezik egy természeten túli eseményre, esemény-sorozatra minden évben, akár derű, akár ború van fölötte, éljen észak, kelet, nyugat vagy dél ege alatt.
Az eseményt a Hágádá eleveníti fel. A Tíz Csapás és az utána következők ősi magyarázataival a Széder-estén, keletlen kenyérrel, amelynek a héber neve mácá, többes számban mácot, és amit az európai, zömmel askenázi zsidók macesznak ejtenek, és a zsoltárok, dícséretek közben négy pohár bort is felhajt minden résztvevő, végül a bájosan bumfordi, arameus nyelvű „Gödölye-dal” (chád gádjá) eléneklése után így búcsúznak a Pészách ünnepet beköszöntő Széder-esttől: „Jövő évben a megépült Jeruzsálemben” (Bösáná hábáá biJ’rusálájim hábnujá) – ami alatt az újjáépült Templom körüli fővárost kell érteni. Aminek az újjáépülése nem lesz egyszerű dolog, nem mindenki fogja szeretni.
Két nemzedéke már, hogy történelme legnagyobb pusztítása óta és e pusztulás következményeként e nép egyre nagyobb hányada önálló államában él. Az itt születetteknek és a régi izraelieknek nincs szüksége magyar, német, román, angol, francia, vagy orosz fordításra: természetes módon megérti a Széder héber imáinak, “pijut”-jainak (vallásos költeményeinek) a szövegét (az arameus szövegű verseket is kívülről fújják a gyerekek).
A Hágádá szövege évszázadok óta változatlan. Egyik megállapítása hátborzongató. Észre sem vesszük, hogy ez az egész narráció központi eleme, az emberi történelem talán legnagyobb drámája. “B’kol dor v’dor kámim álénu l’cháloténu” – minden nemzedékben felkelnek megsemmisítésünkre.
Sok cikkemben leírtam: minden, ami Izrael államával, népével, sorsával kapcsolatos, nem politika, hanem teológia. Kérdések, problémák abszolut megoldhatatlan komplexuma, lecke, amelyet évezredekkel ezelőtt adott fel a Legfelsőbb Hatalom, és amely emberi léptékkel megoldhatatlan. Ez pedig a “választott nép” – vagy, mint azt unalomig ismétlem – olvasatomban a “kísérleti csoport” mozgása a népek között térben és időben.
A népek (héberül: “gojim” – a gyakran idézett és mindenütt zsigeri gyanút keltő szó ezt jelenti) a földi terek és idők legnagyobb részében nem tudnak megbirkózni a közéjük-melléjük került héberek avagy zsidók különös erényeivel és hibáival, és nem kevés alkalommal egyszerű fizikai kiküszöbölésükben vélték és vélik megtalálni a megoldást.
Izraelben eltelt a Pészách első ünnepnapja, immár az első félünnepnap (chol hámoéd) is. A harmadik napja tartó száraz forróság elől menekülve több, mint 200 ezer kiránduló kereste fel a nemzeti parkokat. A loddi Ben-Gurion repülőtér, mint ilyenkor mindig, csúcsforgalmat bonyolít. Kifelé az izraeli kirándulók, befelé a zsidó és keresztény zarándokok igyekeznek.
Ilyenkor, az esős évszak végefelé “virágzik a sivatag”: a Negev csodás arcát mutatja. Adja a Mindenható, hogy a jövőben elkerülje Izraelt és általa minden országot és népet a háború, és a fegyverekre, rakétákra, rakéta-elhárító rakétákra, kémholdakra, csapásokra, ellencsapásokra és ellen-ellencsapásokra a Gondviselés által kijelölt varázslatos órától kezdve ne legyen többé szükség. ◙
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése