Visszaállás a normális kormányzásra – mikor?

KÉZFOGÁS – AZ VAN. KOALÍCIÓS EGYEZSÉG – AZ MÉG ODÉBB VAN

Vasárnap jó órában visszaálltunk a télinek nevezett rendes időszámításra. Egy csavarintás falióráink hátlapján, és a kismutató egy számmal hátrébb került.

Politikusainktól hasonló átállítást várna el az ország népe: vissza a cselekvőképes kormányzásra. Az ehhez szükséges határozatképesség, kompromisszum-készség azonban hiányzik.

Beni Gantz a napokban megkapta az államelnöktől a négyhetes próbaidejét koalíció-alakításra: az első pártközi megbeszélések ugyanolyan eredménytelenek voltak, mint azok, amelyeket korábban Netanjáhu kezdeményezett a maga négy hetében.

Az álláspontok, az egymástól elvárt követelések mit sem változtak. A 61 fős, vagy annál erősebb koalícióra még mindig nincs kilátás. Egy újabb, harmadik választás kiírása az állam megalakulása óta nem látott örvénylésbe taszítaná az országot politikai, gazdasági, és talán biztonsági értelemben is.

Az idő múlik, a pártvezérek totojázása pedig tovább görgeti maguk előtt – és előttünk! – a problémákat.

Az első – a biztonsági. Kochávi vezérkari főnök riaszt: egy nagyarányú iráni rakétatámadás minden eddiginél valószínűbb. Akár szíriai, akár iraki területről. Netanjáhu is riogat: a Jemenben (tőlünk 2500 km) Irán által telepített irányított, pontos rakéták Izraelt is elérhetik.

Egyetlen szövetségesünk, az USA hadereje kivonulóban a körzetből. Az oroszok, ha nem is a spájzban, de a szomszédos Szíriában vannak jelentős haditengerészettel és légierővel. Stratégiájuk egyértelmű: dominancia a Földközi tenger keleti medencéjében. Taktikájuk egy esetleges rakétaháborúban kiszámíthatatlan.

A második – a gazdasági. Az állami költségvetés deficitje óriási. Egy stabil izraeli kormány első feladata ennek kezelése lesz. Életbevágóan fontos számunkra is egy humán katasztrófa megakadályozása a kétmilliós lakosságát ellátni képtelen Gázai-övezetben, és valamiféle egyezség elérése a nyugati-parti palesztin vezetéssel, előretekintve a 84 éves Mahmud Abbász utáni időkre. ◙