Peszách az Egyiptomi Kivonulás
(Jeciát Micrájim – יְצִיאַת מִצְרַיִם) – ünnepe.
A
Peszách (פֶּסַח) szó
pontos magyar fordítása „elkerülés”, ami arra utal, hogy Izrael fiait elkerülte
az Isten által a rabtartóikra mért tíz csapás. A bibliai történet tanúsága
szerint Niszán hó 14-én minden héber családnak le kellett vágnia egy bárányt és
azt elfogyasztani. Vérével megjelölték a két ajtófélfát (az ajtófélfa héberül
mezuzá – מְזוּזָה) és a felső szemöldökfát (héberül
máskof – מַשְׁקוֹף).
„És legyen a vér számotokra jel a
házakon, ahol ti vagytok; látom a vért, és elkerüllek (az eredeti héber
szövegben ufászáchti – וּפַסַחְתִּי, innen a Peszách szó), hogy ne legyen rajtatok a pusztító
csapás, amikor Egyiptom országát verem” (Mózes 2. könyve, 12. fejezet).
Mindez
körülbelül 3300 évvel ezelőtt történt. Izrael népe megüli a Széder estét,
ami héberül léjl hászéder (לֵיל הַסֵּדֶר).
A léjl a lájlá (לַיְלָה),
éjjel szó birtokos alakja, a széder (סֶדֶר) szó rendet jelent: a Kivonulásról való megemlékezésnek ugyanis
hagyományos rendje van. A kettő közötti HÉ – ה –
névelő.
A
többnyire családi körben vagy baráti társaságban történő megemlékezés
alkalmával egy hálaadás-gyűjteményt olvasnak fel, amelynek szünetében költik el
az ünnepi vacsorát.
A vacsora résztvevői által felolvasott szöveg neve Hágádá (הַגָּדָה), ami szó szerint legendát, mondát jelent. Nem is csoda: a
gyűjtemény lehet vagy ezer éves, de régebbi rétegei bibliai időkre nyúlnak
vissza.
Még
a vacsora feltálalása előtt megízleljük az ünnep szimbólumát, a keletlen, kovásztalan
kenyeret, a mácá-t (מַצָּה), többesszámú alakja a mácot (מַצוֹת). Ennek askenázi, jiddises kiejtése a Magyarországon ismert
„macesz” szó.
Peszáchot a szolgaságból szabadulás emlékére chág chéruténu (חג חירותנו), azaz szabadságunk ünnepe, vagy chág hámácot (חַג הַמַּצוֹת), a „macesz”, a kovásztalan kenyér ünnepe néven is nevezzük.
A
széder során minden felnőtt résztvevő négy pohár bort iszik: árbá koszot jájin – אַרְבַע כּוֹסוֹת יַיִן – aminek ugyancsak szimbolikus jelentősége van. Az árbá
jelenti a négyet, a koszot a pohár, azaz kosz – כּוֹס – többesszámú alakja, a jájin bort jelent.
Sokat
lehetne mondani a Hágádá szövegéről és énekelt verseiről: a
gyerekek, vagy a legifjabb résztvevő által feltett má nistáná (מַה נִּשְׁתַּנָּה), vagyis „miben különbözik” szavakkal kezdődő négy kérdés; a
nehezen fordítható Dájénu (דַיֵנוּ)
„[az is] elég lett volna”; az Echad mi jodéá (אֶחָד מִי יוֹדֶעָ) azaz „Ki tudja, mi az Egy?”; az arameus nyelven írt Chád gádjá
(חַד גַּדְיָא) bűbájos, verses tanmese – de e rovat
végén már csak bensőséges, kellemes széder-estét kívánok:
Chág chérut száméách (חַג חֵירוּת שַֹמֵחַ), örömteli Szabadságünnepet! ◙