A Függetlenségi
Nap, vagy ahogy héber nyelven nevezik: a Jom Háácmáut, a zsidó naptár szerinti
Ijjár hónap 5. napja.
Így van
ez minden zsidó ünneppel: az ősi héber időszámítás szerint ülik meg
őket, amely újholdanként írja le első napját, eltérően a Gergely
naptártól, amely a Föld Nap körüli pályája alapján számítja az éveket és a
hónapokat. Ennélfogva a zsidó ünnepek az Izraelben is általánosan használt
Gergely-naptárnak mindig más és más napjára esnek.
Miért éppen Ijjár
hónap ötödike? Azért, mert az Állam kikiáltásának a napja, 1948. május hó 14-e
a zsidó időszámítás szerint erre a napra esett. Eddig tartott Nagy-Britannia
mandátuma, amelyet még az ENSZ elődje, a Népszövetség osztott ki Palesztina kormányzására az
első világháború után.
A zsidó állam
kikiáltását azonnyomban véres háború követte. Az itt élő arab lakosság
fegyveres alakulatai és a szomszédos arab államok, sőt, egy távolabbi (Irak)
hadseregei azonnal megtámadták az éppen megszületett államot.
Az arab haderők a
fél évig tartó háborúban vereséget szenvedtek. Az 1949-ben aláírt
fegyverszüneti egyezmény az ENSZ felosztási tervénél nagyobb területet
biztosított az új zsidó államnak.
Izrael Állam a
Függetlenségi Háború végén 20,700 km² területet birtokolt a
brit-Palesztina 26,625 km² területéből. A fennmaradt terület
jórészét Transzjordánia szállta meg, amely ezáltal a Jordán folyó nyugati
partjára, “Ciszjordániára” is kiterjesztette szuverenitását (ekkor változtatta a nevét Jordániára). Kisebb részét, a Gáza város és az egyiptomi határ közötti
területet Egyiptom csatolta magához. Ez a helyzet 1967. júniusáig, a Hatnapos
Háborúig fennállt.
Az 1948-as háború
következtében az akkori, valamivel több, mint egymilliós palesztinai arabságból
650-700 ezren menekültek a szomszédos arab területekre. Az arab államok nem
fogadták be palesztinai testvéreiket, hanem táborokban helyezték el őket. A
legtöbb tábor 68 év után még áll!
A mesterségesen
fenntartott “menekültkérdést” az arab államok és iszlám szövetségeseik két
nemzedék óta napirenden tartják. Izrael Függetlenségi Napját pedig így nevezik:
Nakba. Katasztrófa.
A nagy összegekkel
megtámogatott gyászünnepségeket a zsidó állam kikiáltásának a Gergely-naptár
szerinti évfordulóján, május 14-én és az azt követő napokban tartják. Az arab-
és iszlám világban – és az iszlamizálódó Európában – ilyenkor megjelenő
fényképes-filmes beszámolókon előkerülnek az egykori arab házak kulcsai, az
1948-as országutakat elöntő menekültáradat szomorú karavánjai, a síró asszonyok
és gyerekek képei. Az utóbbi években az Izraelben élő, milliós arab lakosság
soraiból is sokan csatlakoznak a propaganda-fesztiválhoz.
A két nemzedék
alatt otthont talált más nemzetekről nem esik szó. Emberek tízmilliói:
németek, lengyelek, magyarok, finnek, észtek, csecsenek, tatárok, és ki tudja
még, milyen tömegek voltak kénytelenek hazát cserélni a második
világháborút követő években.
Az arab államokból
kiüldözött zsidókról sem szól ilyenkor a fáma. Irak, Szíria, Libanon, Egyiptom
gazdag, polgárosult, nyugatias zsidósága és az egyszerű, szegény, de dolgos
jemeni zsidó lakosság, majd Marokkó, Tunézia szinte teljes zsidósága –
összességükben éppen annyian, mint a szentföldi arabok, 650-700 ezren –
kényszerültek hátrahagyni házaikat, üzleteiket és kezdték újra, többségük
Izraelben, a semmiből.
Utódaik régen
elfelejtették nagy- és dédszüleik szülőföldjét, csak konyhájukat, zenéjüket
őrzik itt-ott.
Velük ellentétben a
Palesztinából elmenekült arabság nagy része koldusszegény, iskolázatlan tömeg
volt. Kevesen tudják, hogy jelentős százalékuk ősei csak a huszadik
század huszas-harmincas éveiben települtek a brit mandátumi Palesztinába – Szíriából. A zsidó
gazdaságok munkalehetőségei csábították őket.
A soha nem létezett
“palesztin arab nép” képzete a hatvanas években jött létre.
Nakba.
Katasztrófa. Minden évben eljátsszák, május 14-15 körül.
*
Minden kultúra
bölcselete hisz a kimondott szó erejében. A zsidó hagyomány tiltja, hogy akár
tréfából is ilyesmit mondjunk: “Jaj, milyen sok a munka, belehalok”, vagy
“belebetegszem a vizsgákba” – mert a kimondott szó életre kelhet.
Az arab hadseregek
számos csatát vesztettek Izrael ellenében, de az arab képzelet makacsul hiszi,
hogy a háborút még megnyerik. A magukat palesztinnak nevező arabok vezetői nem
mondtak le egy végső leszámolásról Izraellel.
Ám aki folyton
katasztrófáról beszél – azt könnyen elérheti. ◙
A Függetlenségi Nap, vagy ahogy héber nyelven nevezik: a Jom Háácmáut, a zsidó naptár szerinti Ijjár hónap 5. napja.
Nakba.
Katasztrófa. Minden évben eljátsszák, május 14-15 körül.
*