Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2019. április 9., kedd

Izrael választ ✲ Összefoglaló szavazóknak ✲ Ki kapja az államelnöktől a megbízatást?


Kedden reggel 7 órakor megnyíltak a választási helységek, összesen 10,720 Izrael-szerte, és este 22 óráig maradnak nyitva. 

Két nagy tömörülés és számos kisebb párt, összesen 40 lista közül választhat 6,339,279 választójoggal bíró állampolgár.


Előzetes felmérések szerint 20 százalék nem tervez szavazni.

A jobbközép Likud párt élén megszakításokkal 1993 óta álló Binjámin „Bibi” Netanjáhu profi politikus. A kormányfői tisztséget tíz éve viseli. Betöltött pénzügy- külügy- és más miniszteri állásokat, volt ENSZ-nagykövet is. Hosszú éveken át élt az Egyesült Államokban, anyanyelvi szintű angoltudása és diplomáciai érzéke is innen eredeztethető.  Profiljában ott a kommandóharcos múlt is; az Izraeli Hadsereg tartalékos századosa.


A vetélytárs, a magyarul Kék-fehérnek fordítható Káchol láván párt a semmiből tört elő az ötödik évtizede létező Likud kihívójaként. Alapító vezetője, Binjámin „Beni” Ganz, aki Netanjáhu druszája, és neki is van saját beceneve, a Beni. Ő egészen más élettérből jött a politikába. A magyarországi felmenőkkel rendelkező katonaember a Cáhál, az Izraeli Hadsereg vezérkari főnöke volt 2011 és 2015 között. Alig három hónapja, 2018. decemberében alapított politikai pártot, a magyarra nehezen fordítható Chószen leJiszráél néven (a Chószen ellenállóképességet, állóképességet jelent).

Röviddel ezután Mose „Bugi” Jáálon (ismét egy volt vezérkari főnök, ismét egy becenév) Telem (a.m. Barázda) néven pártot alapított, amely beolvadt a Chószen pártba.


Ezt egy újabb egyesülés követte idén februárban, amikor Jáir Lapid, a Jés Átid (Van jövő) párt alapító vezetője egyezséget kötött Ganz-cal közös lista, az említett Káchol láván létesítéséről. Tipikus polgári középpárt; magát cionistának és liberálisnak hirdeti.


A lista már megalapítása után elérte, majd meghaladta a népszerűségi felméréseken a Likud pártot, és ez a helyzet a választások előestéjén is.


A „futottak még” pártok sorában akadnak évszázados múltúak, amilyen például a szociáldemokrata Ávodá (Munkapárt), élén Avraham „Avi” Gábájjal. Ez a párt az országot megalapító és felépítő Mápáj párt utódja, amelyet David Ben Gurion alapított és vezetett nemzedéknyi időn át. Mai szavazói talán, ha tíz képviselőt küldhetnek a Kneszetbe.


Az internacionalista-szocialista baloldalt képviseli a Merec párt, Tamar Zandberg asszonnyal az élén, valószínűleg tíznél kevesebb mandátumuk lesz.


Történelmi múltra tekinthet vissza az ultraortodox Jáhádut há-Torá, a Tórahű Zsidóság pártja is, amely az Águdát Jiszráél mozgalomból sarjadt ki. Jelenlegi vezetője Jákov Litzmann rabbi. A pártnak a legutóbbi felmérések nyolc mandátumot jósolnak.


Az arab szavazókat megszólító Tá´ál–Chádás két párt fúziója: az előbbit Achmed Tibi, az utóbbit, amely a szebb napokat látott Izraeli Kommunista Párt töredéke, mára gyakorlatilag arab párt, Ájmán Ode vezeti. Hat, esetleg hét mandátumra számíthat.


A Likud pártból kilépett, szélsőjobbosként ismert Mose Feiglin Zehut (Azonosság) néven gründolt politikai pártot 2015-ben. Fura eklektikája a jobboldali nacionalizmusnak és a személyi szabadság, már-már szabadosság hirdetésének. 

A horgolt kipát viselő Feiglin korlátozás nélkül telepítene zsidókat Júdeába és Somronba, amivel az egekbe szökő lakásárakat gondolja mérsékelni. Megfelelő támogatás mellett nekifogna a jeruzsálemi Harmadik Templom építésének. Nemzeti-vallásos felfogásának szögesen ellentmond, hogy követeli a kannabisz árusításának a legalizálását, és állítólag megbeszéléseket folytatott az LMBT-közösség képviselőivel is. Túl széles közönséget igyekszik meghódítani, aminek lehet, hogy nyolc-tíz mandátum is lehet az eredménye, de az is, hogy csak a fele. Egy angolnyelvű magazin egyenesen Spiritual gangsternek nevezi...


Öt vagy hat képviselőre szavazhatják be a választók a Hájemin hechádás (Új Jobb) pártot, amelyet Naftali Bennett és Ájelet Sákéd alapított tavaly decemberben nemzeti vallásos és kevésbé vallásos, de jobboldali világnézetű szavazók támogatására számítva.


Kulánu (Mi mind), Mose Káchlon pártja is 5 vagy 6 képviselői helyre számíthat.


Az Ichud hájámin (Jobb Egyesülés) az izraeli politika palettájának a jobbszélén helyezkedik el. Korlátozatlan zsidó település a Területeken, egyetlen zsidó állam a Földközi tenger és a Jordán folyó között, ortodox vallási életvitel. Zömmel telepes szavazói 5 vagy 6 képviselőjüket delegálhatják a Kneszetbe.


Az afro-ázsiai hátterű ortodox zsidók pártja, a SASZ ugyanennyit. Támogatásától sokakat visszatarthat vezetője, Árje Der´i büntetett előélete.


Tucatnyi további párt várhatóan nem éri el a 3.25 százalékos bejutási küszöböt.

Az utolsó órák felmérési eredményeinek ismeretében felmerül a kérdések kérdése: a szavazás végeredményének a közlése után Reuven „Rubi” Rivlin államelnök kinek a kezébe adja a kormányalakítási megbízatást? (A kormány megalakítására a törvény szerint 42 nap áll rendelkezésre.)


Nos, az államelnök két lehetőséget mérlegelhet:

– Annak a pártnak a jelöltje, amelyik a legtöbb szavazatot kapta;
– Annak a pártnak a jelöltje, amelyiknek a legjobb lehetősége van kormányképes koalíciót összeállítani, ami a 120 tagú Kneszetben legalább 61 képviselőt jelent.


A két személy minden valószínűség szerint nem ugyanaz lesz.


A legtöbb mandátumot fentiek szerint a Káchol láván vezetője, Beni Ganz fogja kapni. Kormányképes koalíció alakítására azonban – hacsak nem történik drámai meglepetés – a Likud, azaz Binjámin Netanjáhu képes, éspedig a jobboldali kis pártok és a két ultraortodox párt támogatásával.


Netanjáhunak ebben a számára győztes szituációban sem lenne könnyű dolga. Az „éppen-hogy” koalíció, a maga 61… 64 képviselőjével harmatgyönge: bármelyik kis párt megzsarolhatja a kilépéssel, és akkor oda a többség.


Ha pedig mégis Ganz alakíthatna koalíciós kormányt, azt csakis az arab párttal tehetné, amely elvből anticionista, lényegében az állam ellen politizál.


A megoldás: a Likud és a Káchol láván, esetleg a Jés Átid párt agresszív vallásellenességét magáról ledobó, független Chószen leJiszráél nemzeti egységkormánya, stabil, 70-75 mandátummal, amely az állam előtt álló, könnyűnek egyáltalán nem ígérkező kihívásokat kezelni tudná. ◙

2019. április 7., vasárnap

Utolsó körök: Netanjáhu jobbról előz ✲ Likud nem ver BOTtal ✲ Húsz százalék nem megy szavazni ✲ Kik a vesztesek?


Két nap múlva, kedden már javában folynak a Kneszet-választások. A pártvezérek és kampányfőnökök az utolsó köröket futják a nagyközönség kegyeiért folyó versenyben, tudva, hogy jó harmaduk még nem döntött, hogy melyik nevet fogja kihúzni, amikor az elfüggönyözött szavazófülkében állva szembetalálja magát a negyvenegy szavazócédula-köteggel.


Minapi hír: a választási joggal rendelkező állampolgárok húsz százaléka (!) nem kíván szavazni.


Az elmúlt hetekben sokat látott-hallott az újságolvasó – tévénéző – internet-böngésző nép. Vádaskodások innen-oda és viszont, kezdve Netanjáhu gyanús ügyletei nyilvánosságra hozatalával a sajtó, majd az államügyész által, folytatva a Káchol láván párt alkalmatlanságának hirdetésével – ezt a Likud propaganda-gépezete sulykolja – no meg a BOTrány (elnézést a szerkesztő szójátékáért): az ellenzék a múlt héten azzal gyanúsította meg a kormánypárt kampánycsapatát, hogy internetes robotokkal (innen a BOT szakkifejezés) küldeti e-mail postacímek százezreire a propaganda-anyagot. Később kiderült, hogy a küldés mögött szorgalmas, de élő személyek állnak.

A baloldal se rest: megfogyva, sőt megtörve áll a legújabb megmérettetés elé. A David Ben Gurion nevével fémjelzett országalapító szociáldemokrata Mápáj párt évtizedekig kikezdhetetlenül állt a koalíciós kormányok élén. Ideológiai utódpártja, a Munkapárt (Háávodá) Ávi Gábbáj vezetésével most kilenc vagy tíz ülésben reménykedik a 120 tagú Kneszetben és a Káchol-láván farvizén remél szóhoz jutni, annak győzelme esetén. A tőle balra álló Merec párt közel ennyit küldhet.


A Kneszet-választások a külföld figyelmét sem kerülik el.

Ha létezik főnyeremény a külpolitikában, úgy Donald Trump elnöksége az Netanjáhu – és nem is kis mértékben Izrael számára. Az önerejéből korszakunk legnagyobb hatalma vezetői székébe került milliárdos hivatala első évében bejelentette szándékát: az USA izraeli nagykövetségét Tel Avivból az ország fővárosába, Jeruzsálembe költözteti. Az átköltözés 2018. május 14-én kezdetét vette.


Trump elnök kitüntetett figyelemben részesíti Netanjáhu miniszterelnököt, és ennek számos jelét adta. Legutóbb például március 21-én, éppen Purim napján jelentette be, hogy a Golán fennsíkot történelmi megfontolások alapján Izrael részének tekinti. Az arab államok és több harmadik világbeli ország tiltakozott. Oroszország elégedetlenségét fejezte ki. 


Trumpnak az a javaslata, hogy egy közel-keleti rendezés keretében a "Területek" palesztin menekültjeinek Jordánia adjon állampolgárságot, végleg kiverte náluk a biztosítékot. Trump amúgy Júdea és Somron 85-90 százalékát a jövőbeni palesztin államnak szánja.


Ennek a tervnek ellentmond Netanjáhu vasárnapi kijelentése, amelyet egy interjú során tett: újabb kormányra kerülése esetén nem csak a Jeruzsálem-környéki zsidó település-tömbök, hanem valamennyi, zsidók által lakott település az izraeli igazságszolgáltatás alá fog tartozni. Hogy ez konkrét annektálást jelent-e – nem világos. Ezzel viszont „jobbról előzi” a politikai palettán a Likudtól jobbra elhelyezkedő kisebb pártokat, azok szavazótáborának jórészét a Likudhoz csatornázva.


Oroszországba eddig tucatnyi alkalommal látogatott el Netanjáhu: legfőképpen a szíriai biztonsági problémákról tárgyalt Putyinnal és más vezetőkkel, amit az iráni katonai jelenlét okoz a szomszéd, Izraellel ellenséges országban. 


A legutóbbi látogatásra múlt héten került sor. Az orosz vezetés kegyeletes aktussal fejezte ki megértését Izrael felé, amikor Vladimir Putyin orosz elnök április 3-án bejelentette, hogy az orosz hadsereg Szíriában operáló különleges egységei rátaláltak Zachary Baumel, 37 évvel ezelőtt elesett izraeli őrmester földi maradványaira, amelyet katonai tiszteletadással juttattak vissza Izraelbe.


Netanjáhut lehet szeretni és nem szeretni, de rendkívül megalapozott nemzetközi elismertségének, anyanyelvi angol tudásának köszönhetően még jó ideig megkerülhetetlennek látszik Izrael kormányfőjeként.


Ezen az sem változtat sokat, hogy Emmanuel Macron francia elnök szinte tüntetően fogadta Jáir Lapid ellenzéki képviselőt, a „Kachol láván” második emberét. Az is igaz viszont, hogy Macron számos alkalommal fogadta Netanjáhut is, akit becenevén Bibinek szólított. No, de ilyen a diplomácia…


Végül: kinek áll a zászló?


Hónapok óta a Ganz és Lapid-vezette Káchol-láván vezet a Likud előtt, ám a finisben úgy tűnik, hogy kormányképes koalíciót csak a Likud képes alakítani a jobboldali és a vallásos pártok támogatásával, a 120 tagú Kneszetbe összesen 63 vagy 64 képviselőt delegálva.


Legalább tízféle felmérés jelenik meg a lapokban, a televíziós csatornákon és az interneten. 


Aki mindre kíváncsi, itt találhatók a naponta frissített adatok, jól áttekinthető diagramokkal, angolul.


Folyt köv. Izgatottan várjuk. ◙

2019. április 4., csütörtök

Április négyről szólt...


Szólt hát. Énekeltük énekórán, kötelező úttörőkórus-foglalkozáson, szólt a rádióban, az ötvenes évek végétől láttuk-hallottuk a televízióban is.

Indulj az útra, és vissza ne nézz…

No meg: éljen május elseje. Még a gimis németórán is fújtuk: Erster Mai, Erster Mai, Alle Menschen werden frei. Felvonultunk előbb szüleink munkahelyével, később felvonultunk mi magunk is.

És a november hetedikék! Orosz órán persze, hogy szigymóje nájábrjá. Ünnepeltünk mi minden nyelven, a proletár internacionalizmus jegyében. Ki lelkesen, ki kevésbé.

Május kilencedikén minden évben osztálykirándulás volt a budai hegyekbe. A béke első napján.

Nálunk, otthon (ez a fogalom számomra életem végéig apám házát jelenti) április 2-a volt az ünnep. Ezen a napon szabadult fel a lichtenwörti asszony-láger, ahová 1944 novemberében édesanyámat is hajtották a bécsi „halálmenetben”. A 2500-ból 800-an jöttek vissza.

Az életben maradt magyarországi zsidóknak 1945 tavasza valóban felszabadulás volt. Hogy Magyarország többi lakosának az volt-e, vita tárgya: 1990 előtt baráti asztaltársaságoké, később nyílt teret kapott a téma.

A gellérthegyi Felszabadulási emlékmű mellől hamar eltűnt a „davajgitáros” szovjet katona szobra. A főalak, a pálmaágat tartó asszony maradt. (Városi legenda szerint Kisfaludy Strobl eredetileg a háborúban repülőszerencsétlenség áldozatává lett Horthy István kormányzóhelyettes emlékének szánta az alkotást.)

Vácon, ahol a hetvenes évek elején katonai szolgálatomat töltöttem, bizalmas beszélgetésekben nem egy bajtársam ápertén kijelentette: kár, hogy a második világháborút nem a németek nyerték meg. 

Hogy ebből a törzsökös magyarságnak mi haszna származott volna, nem tudható: a „mi lett volna, ha” a történelmi vizsgálatok tabuja. A német fajelmélet mindenesetre a magyarokat nem tekintette árjáknak. (Az indoeurópai fehér rassz „árja” kinevezése maga is sült marhaság: szabad iráni a jelentése.)

Nem szóltam hozzá, de megszívleltem a címül választott dal kezdősorát: Indulj az útra és vissza ne nézz. Leszerelésem után az első adandó alkalommal úttalan utakon, érvényes útlevél nélkül  elindultam Izrael felé.

Vissza-visszanézek, ez igaz. Ottmaradt édesanyám, ottmaradtak barátaim, ottmaradt szeretett szülővárosom, Budapest. Ottmaradt az a szomszéd, aki apámat a munkaszolgálatból való visszatérésekor meleg levessel vendégelte meg: jobb neki sem volt. Ott maradt a hívő katolikus szomszédasszony, aki anyám visszatértekor sírva köszöntötte őt: Klárikám, minden nap imádkoztam érted! 

Tizenegy évvel később, ’56 november elején ugyanő csengetett be hozzánk: Klárikám, a Mari írja ám össze a ház zsidó lakóit, hogy átadhassa a névsort annak, aki megint kéri! A Mari házbizalmi volt – és maradt az újabb orosz bevonulás után is.

Újabb felszabadulás? Apám ebből már nem kért. Összepakolta mindazt, amire út közben szükségünk lehet, ám az orosz tankok már az utcánkat lőtték. Maradtunk.

Visszanézek életem első 24 évére. Mit tagadjam: nekem szép volt. Izraeli létem 45 éve alatt vagy tízszer látogattam vissza Magyarországra, amely szülőföldem volt és marad, ahol szüleimnek és egykori jó- és rosszakaróinknak már csak sírjai domborulnak, és egykori baráti köröm is fogyóban.

De minden május kilencedikén meghatódva nézem a szovjet hadsereg Izraelbe alijázott zsidó veteránjait, akik évről évre kevesebben vannak, de még felvonulnak. Erre az egy napra ismét magukra öltik egyenruhájukat, rendfokozataikkal és kitüntetéseikkel.

Felszabadítóink voltak. Nekünk mindenképpen. ◙

2019. március 30., szombat

Gáza: húszezer rendbontó az izraeli határon ✲ Onnan kövek, innen könnygáz ✲ Egy tüntető meghalt


A Kán Kol Jiszráél, az izraeli közszolgálati rádió szombat délutáni hírei szerint húszezer, magukat tüntetőnek nevező erőszakos rendbontó gyűlt össze öt helyszínen a Gázai-övezet és Izrael határán. * 

[* Az esti hírek 41 ezer tüntetőről és két halottról, valamint útban lévő egyezkedésről szólnak, egyiptomi közvetítéssel.]

A tömegből köveket dobálnak a határ innenső oldalon álló határőrök felé és gumiabroncsokat égetnek. 

A katonák a szokásos tömegoszlató eszközökkel, elsősorban könnygázgránátok bevetésével védekeznek, illetve akadályozzák meg a határkerítés átszakítását.

Az időközben a helyszínre érkezett egyiptomi delegáció arról számolt be, hogy nem értek el semmilyen, megnyugvást célzó  megegyezést.

A rendbontást irányító úgynevezett "ellenállási bizottságok"  szóvivője hangsúlyozta: Izraelben megígérték, hogy nem lőnek a tüntetőkre. Az izraeli rádió közölte: palesztin jelentés szerint egy 17 éves palesztin tüntető meghalt, harminchárman rosszul lettek a könnygáztól.

A határőrség a szokásos fegyverhasználati utasítás szerint csak akkor használ lőfegyvert, ha a határ túloldaláról fegyveres támadást intéznek az izraeli erők ellen.

Az eddigieknél erőszakosabb demonstráció indoka egyrészt a Hamasz által péntekenként bevezetett "Visszatérési menet" -rendbontások első éves évfordulója, másrészt az izraeli arabok által megtartott "Föld napja", amellyel egy 1976-ban történt súlyos megütközésre emlékeznek: ennek akkor hat arab halálos áldozata volt. ◙

2019. március 29., péntek

Hahó, az órákra rájött a nyár!



Péntekre, március 29-re virradó éjjel – hivatalosan éjjel 2 órától – életbe lépett Izraelben a nyári időszámítás: az órákat egy órával előre, 3 órára kellett átállítani.

A nyári időszámítás az idén október 27, vasárnapig marad érvényben. 

(Európában vasárnapra, március 31-ére virradó éjjel 2 órától kezdődik a nyári időszámítás, és ott is október 27-ig tart, így pénteken és szombaton Magyarország és Izrael között nem egy, hanem két óra lesz a különbség. Légiutasok ezt vegyék figyelembe!)
 
A komputer- és okostelefon-szolgáltatók a készülékek rendszeróráit a nyári, illetve a téli időszámítás életbeléptekor központilag átállítják.

2019. március 28., csütörtök

Szíria: újabb légitámadás iráni fegyverraktárak ellen ✲ Külföldi források: hét halott, öt sebesült – valamennyien irániak


Szíriai jelentések szerint csütörtökre virradó éjszaka légitámadás érte az Aleppo (Haleb) város határában fekvő ipari negyed egy raktárépületét, ahol állítólag Iránból odaszállított fegyvereket vagy alkatrészeket tároltak.

Damaszkuszban Izraelt vádolják a támadással és azt állítják, hogy csak anyagi kár keletkezett és a támadó rakéták nagyrészét sikerült semlegesíteniük.

Ezzel szemben a Szírián kívül működő szíriai emberjogi szervezet úgy értesült, hogy a célpontot pontos találatok érték, és a támadásnak hét halott és öt sebesült áldozata volt, valamennyien irániak, vagy Irán szolgálatában álló milicisták.

Izrael hivatalosan nem erősítette meg a hírt, de Netanjáhu miniszterelnök korábban többször kijelentette, hogy Izrael mindent megtesz Irán Izrael biztonságát fenyegető szíriai jelenléte ellen. ◙

2019. március 27., szerda

Tűz, szünet nélkül ✲ Izrael teljes készültségben várja a "Visszatérési menet" évfordulóját ✲ A Hezbollah északi fronttal fenyegetődzik

HANÍJJE, ILYEN GYŐZELMET KÍVÁNUNK NEKED!

A szerdai Jediot Áhronot napilap címoldalán a szalagcím szójátékot alkalmaz: És bli háfszáká (אש בלי הפסקה). Tűz, szünet nélkül, utalva a gázaiak által számtalanszor megszegett tűzszünetekre.  

Hétfőn rakéta talált el egy, az ország központjában fekvő falut, amire az elmúlt évek legkeményebb légi visszacsapása volt a válasz. Ezt nemhivatalos tűzszünet követte egyiptomi közvetítéssel, amelyet Izrael hallgatólagosan tudomásul vett.

Az övezetből azonban továbbra is megérkeztek az izraeli oldalra a gyúlékony anyaggal töltött léggömbök, továbbra is átdobáltak köveket, sárkányokat égő rongyokkal, továbbra is átmászkáltak a védelmi kerítésen, míg végül bekövetkezett az újabb durva tűzszünet-sértés: kedden este rakétát lőttek Askelon felé.  

Sebesülés vagy anyagi kár nem történt. A Légierő újból leszórt néhány bombát a Hamasz gyakorlótereire és fegyvergyártó műhelyeire (mennyi van nekik?), minden alkalommal illő "kopogtatás" után. Előbb egy-két lövedékkel figyelmeztetik a bent- vagy a közelben tartózkodókat, hogy takarodó: jönnek a nagyobb bombák. 

Mi nem akarunk fölöslegesen kárt tenni emberéletekben.

Iszmail Haníjje V-t formáló kézzel szelfizett rombadöntött főhadiszállása előtt. Igen, ő győzött. Pestiesen szólva: ilyen győzelmet kívánunk neked...

A jeles politikus és hadvezér kilátásba helyezte, hogy pénteken, a "visszatérési menet" évfordulóján minden eddiginél nagyobb rendbontást fog engedélyezni az övezet és Izrael határán.

A Cáhál, az Izraeli Hadsereg minden eshetőségre felkészülve várakozik a Gázai-övezet határán.  

És nem csak ott, hanem északon is. Hasszán Naszrallah, a libanoni Hezbollah főnöke fenyegetést küldött Izrael címére: amennyiben a Cáhál bevonul a Gázai-övezetbe, ő megnyitja a második, északi frontot.

Szombaton általános palesztin – és esetleg izraeli arab – rendzavarás várható: március 30-án tartják a "föld napját", egy 1976-os megütközés évfordulóját, amelyet izraeli arabok provokáltak ki a rendfenntartó erőkkel, és amelynek akkor hat halálos áldozata volt.

Nem tudható, hogy a közeljövőben kerül-e sor egy általános rendcsináló akcióra, vagy később: de a Gázai-övezet irányítóinak harci kedve töretlen, és Izraelnek ezt a tarthatatalan helyzetet kezelnie kell.

A közvélemény, és a sajtó is úgy becsüli, hogy a kevesebb, mint két hét múlva esedékes Kneszet-választások előtt erre nem kerül sor. Ugyancsak kritikus esemény a májusban tartandó Eurovíziós táncdal-fesztivál is, amelyet háborús helyzetben le kellene mondani. ◙

2019. március 25., hétfő

Újabb rakétatámadás Gázából Izrael központi régiója ellen ✲ A rakéta egy házat lerombolt, hét lakost megsebesített ✲ Netanjáhu megszakítja amerikai látogatását ✲ Részleges mozgósítás ✲ A Légierő minden eddiginél súlyosabb támadást hajt végre




Hétfőn kora reggel megszólaltak a légvédelmi szirénák a Tel Avivtól északra fekvő Sáron körzetben.


Tíz nappal a Tel Avivra lőtt két rakéta után most a Kfár Szábától 10 kilométerrel északra, Natanjától 20 kilométerrel délkeletre fekvő, ezer lakosú Mismeret szövetkezeti falu egyik házát találta el a Gázai-övezetből kilőtt rakéta.

Ronén Manelisz dandártábornok, a Cáhál, az Izraeli Hadsereg szóvivője közölte: a házilagos készítésű rakétát Ráfiáhból, a Gázai-övezet déli részéről lőtték ki, és az az onnan 120 kilométerre lévő Mismeret faluban robbant.


A házban súlyos károk keletkeztek, két idősebb asszony közepesen, öt másik személy, köztük egy csecsemő, könnyebben  megsérült.

A Vaskupola elhárító rendszer, amint a Tel Aviv körzetét legutóbb ért támadás folyamán, most sem működött. (A Vaskupola-ütegeket nagyobb városok közelében telepítik; Mismeret falu ezektől viszonylag távol fekszik.)

Netanjáhu miniszterelnök megszakítja tegnap kezdett amerikai látogatását és a Trump elnökkel való találkozása után visszatér Izraelbe; közben a távközlés segítségével megbeszéléseket folytat a vezérkari főnökkel, vezérkari tisztekkel, a Légierő parancsnokával és a titkosszolgálatok vezetőivel. Határozatot minden bizonnyal a kormányfő hazatérése után fognak hozni.

A déli hírek részleges mozgósításról és katonai egységek összevonásáról szólnak. A Gázai-övezet közvetlen szomszédságában fekvő településeket ("Ótef Ázá") lezárták a polgári forgalom elől.

Még a támadás órájában lezárták a Gázai-övezet valamennyi átjáróját.

Hétfő este óta a Légierő folyamatosan támadja a Hamasz stratégiai létesítményeit. Egyebek között Iszmail Hanijje Hamasz-főnök irodaházát is porig rombolták. ◙

2019. március 22., péntek

A kör nem zárult be

PURIM A MEGGYILKOLT ETTINGER RABBI ÁLTAL ALAPÍTOTT TEL-AVIVI ZSINAGÓGÁBAN


Eltelt a Purim. Helyükre kerültek az álarcok, elcsendesült a bulik zaja. 

Most mégis árnyék borult a vidám tavaszelő-ünnepre. A hét elején milliók szörnyedtek el a képernyők előtt, amikor a kamerák a vasárnap végrehajtott palesztin terrortámadás videóit mutatták. Hétfőn és kedden az egész ország részvéte kísérte a 19 éves katona, Gal Keidan, majd a 47 éves, 12 gyerekes rabbi, Áchiád Ettinger temetését.


És bár megszokhattuk, de még mindig undorral és értetlen rettenettel figyeltük az örömrivalgást, sütemény-osztogatást a palesztin városokban, amikor a "jó nép" a halálos terrorakció sikerét ünnepelte. 


Kedden aztán lefagyott a palesztin mosoly, amikor a hadsereg különítményesei megtalálták és likvidálták a 20 éves elkövetőt.


A következő "akcióra" szerdán került sor, amikor Söchemben –  a várost arabul Nablusznak nevezik a latin Neapolis után – két fegyveres megtámadta a bibliai József sírját felkereső zarándokokat. A 20, illetve 21 éves terroristát a megfelelően felkészült határrendőrök pillanatok alatt ártalmatlanná tették.


szerkesztő egyéni észrevétele az Áriél város bejáratánál vasárnap végrehajtott támadásról. 

Ez a szuperintelligens művész-fiú a késsel közelítő arabot a közelébe engedte anélkül, hogy a betárazott gépkarabélyból egy sorozatot lőtt volna rá. A világhír felé törő 19 éves muzsikus-gyereket nem az ország egyik neuralgikus pontjába kellett volna állítani, hanem egy katonai zenekarba ültetni.


A kommandósok éjszakai, ellenséges területen, életük kockáztatásával végrehajtott sikeres megtorló akciója után az egyik napilap ezzel a szalagcímmel jelent meg: "A kör bezárult" (a héber szólás szerint a számla zárult be, avagy ki lett egyenlítve: Háhesbon niszgár – החשבון נסגר).


Kár, hogy ez nem igaz. 


Egy-egy véreskezű terrorlegény felszámolása vagy elfogása semennyiben nem csökkenti a következő késelés, lövés, autós gázolás esélyeit, sőt... A palesztin ifjúság zöme (és az izraeli arab lakosság egy része is) követendő példaképnek tekinti a "sahíd" – mártír – cselekedetét. 


A vasárnapi terror elkövetője útnak indulása előtt névvel és címmel nyilvánította magát sahíd-nak a Facebookon, és tervezett tettét példaként állította a palesztin ifjúság elé.


Március 30-án lesz egy éve, hogy a Hamasz megindította a Gázai-övezetből szervezett határmenti rendbontásokat. Az egyéves évfordulóra tervezik a "milliók menetét".

A kérdések kérdése, hogy a választások előtt álló, vagy az utána hivatalba lépő kormány hajlandó és képes-e ezt az átkozott kört a legcélravezetőbb stratégiával – nem tárgyalásos taktikázgatással! – bezárni. ◙

2019. március 16., szombat

Gáza, a reménytelenség övezete



Március 14-én, csütörtök este kilenc óra után néhány perccel két robbanás zaja rázta meg Tel Aviv déli negyedeit. A bizonytalanság ijedségét másodpercek múlva a bizonyosság szirénavijjogása váltotta fel. A rádió, a televízió rendkívüli műsora és a Polgári Védelem mobilokra küldött értesítése egyértelművé tette: a Gázai-övezetből két rakétát lőttek Tel Avivra.

Másnap, pénteken már azt is megtudtuk, hogy két „Fadzser” tipusú rakétával célozták meg Izrael legsűrűbben lakott „Gus Dán” körzetét, hárommillió ember otthonát.

Aztán az is kiderítették, hogy a két rakétát „véletlenül” indították útjára: az egyik Holon város egy beépítetlen területén ért földet, a másik a levegőben felrobbant.

Az első hírek arról szóltak, hogy mind a polgári, mind a katonai vezetést váratlanul érte a támadás. A nagy-Tel Avivot védeni hivatott Vaskupola ütegek minden esetre némák maradtak. Hogy mulasztás történt-e, vagy a rendszer számítástechnikája jutott arra a következtetésre, hogy a lövegek nem fenyegetnek lakott területet – majd kiderül… vagy nem.

Tavaly októberben Beer Sévára lőttek ki rakétát, amely egy lakóházat döntött félig romba. Akkor is volt hirtelen magyarázat: az időjárás.

A hírek most egy tűzszünetről szólnak, amit egyiptomi közvetítéssel a Hamasz és az Iszlám Dzsihád magára vállalt, „ha Izrael is hasonlóan viselkedik”.

A sebtiben, még csütörtök este  tel-avivi Kirjá-ban, a honvédelmi központban összehívott kormányülés azt a visszatérően semmitmondó határozatot hozta, hogy a válasz „kemény, de kimért” lesz, majd, amikor a katonai vezetés azt jónak látja. 

Péntekre virradó éjszaka a Légierő száz-egynéhány célpontot támadott a Gázai-övezet mélységében. Személyi sebesülést nem jelentettek.
Mindenki számára világos, hogy a Légierőnek húsz percébe kerülne a teljes övezet szinte teljes megsemmisítése: terrorközpontok, fegyvergyárak, terrorvezérek semlegesítése. Az is egyértelmű, hogy ez százezrek halálával, további ellátatlan sebesült százezrek nyomorúságos szenvedésével járna.

Mindezt Izrael nem veheti magára.

Akkor?

Minden marad a régiben. Rakéta-csöpögtetés, máskor tomboló támadókedv kiélése a zömmel nyomorúságos életű, állítólag kétmilliós lakosság számlájára. 

A terrorfőnökök kis-tizenéves gyerekeket küldenek az izraeli határra robbanó lufikat eregetni, köveket dobálni. A gyakran beomló alagutak ásásánál is ők a fillérekért dolgoztatott áldozatok.

Amikor 2005-ben Izrael kivonta polgári lakosságát és hadseregét a Gázai-övezetből, milliós értékű mezőgazdasági eszközöket, 1967 óta megművelt földeket, kiépített infrastruktúrát hagyott hátra.

A rövidesen hatalomra jutott Hamasz-kormányzat mindezeket hagyta elveszni, szétrohadni.

Gázában ma éhségtüntetések vannak a „polgári” Hamasz-kormányzat adóprése, korrupciója ellen. Hogy ez a másfél-kétmilliónyi arab lakos képtelen emberhez méltó életet teremteni ott, ahol az izraeli „telepesek” exportra termelő zöldség- és gyümölcstermelő gazdaságokat, információ-technológiai vállalkozásokat hoztak létre – politikailag korántsem korrekt gondolatokat vetnek fel az egyes kultúrák kibékíthetetlen különbözőségéről.

Ugyanezzel a problémakörrel immáron Európa is szembesül.

Megoldás nincs a láthatáron. ◙

2019. március 14., csütörtök

Gázából két rakétát lőttek Tel Avivra ✲ Kemény izraeli válaszlépés várható ✲ Sebesülést, károkat nem jelentettek


Csütörtök este 9 óra után két "Fadzser" tipusú rakétát lőttek ki a Gázai-övezetből Tel Avivra. Az ország központi régióját érintő rakétatámadás meglepetésként érte a polgári és a katonai vezetést.

A késő esti hírek Tel Aviv helyett "Gus Dán"-t (Nagy Tel Aviv: Ramat Gan, Bné Brák, Petach Tikva, Holon, Bat Jam) említenek, mint a támadás célpontját. 


Késő esti hírek szerint Holonban hallották legélesebben a rakéták robbanásának a hangját. A találatok pontos helyét nem közlik. 

A rakéták beépítetlen területre estek. A Vaskupola rakétaelhárító rendszert nem aktivizálták.

Sebesülésről, anyagi kárról nem érkezett jelentés.

A kormány a késő esti órákban rendkívüli ülést tartott. Izrael utasította a Gázában tartózkodó, tárgyalásokat folytató egyiptomi küldöttséget, hogy azonnal hagyják el az övezetet. A küldöttség azóta Izraelbe érkezett, és nyomatékosan kérte mind az izraeli kormányt, mind a Gázai-övezetet kormányzó Hamaszt, hogy ne súlyosbítsák tovább a konfliktust.

Mind a Hamasz, mind az Iszlám Dzsihád olyan értelmű nyilatkozatot közölt, hogy egyiknek sincs köze a rakéták kilövéséhez, miután esélyt akarnak adni az egyiptomi közvetítésnek.

Az ország központi városaiban folyik az óvóhelyek előkészítése. 

Semmilyen, péntekre vagy a hét végére hirdetett eseményt nem töröltek Tel Avivban és környékén. ◙