Repülő gondolatok

ILLUSZTRÁCIÓ

Nem tudtam a szemem levenni róla. Ragyogóan tiszta nyári éjszaka volt, 1976. augusztus 13-ra virradó éjszaka. Őrségben álltam a názáreti bázison, amely akkor a „Pikud hácáfon”, az Északi Hadtest központi bázisa volt. (Ma Cfáton van.) Arab környéken, de távol a határoktól. Az M16-os a hátamon, a tárak a töltényekkel a gyakorlónadrág erre kialakított zsebeiben.

Váratlanul tűnt fel a csillagos égen. Méltóságteljes haladtában csillagokat takart el, más csillagokat ismét látni engedett.

Ötven méterrel lehetett a fejem fölött. Színe világosabb volt az éjszakai égnél, kontrasztosan elkülönült az égbolt színétől. Nem fogott el félelem, sem izgalom: inkább érdeklődéssel figyeltem a levegőben nem repülő: hangtalanul úszó „csészealjat”.

Az volt, efelől nem volt és ma sincs kétségem. UFO-t láttam Galilea egén. Kör keresztmetszetű volt, de nem lapos korong: jól kivehetően látszott a mélysége. A központja lefelé mélyebben látszott, mint a széle: ha a felső fele is ugyanolyan volt, mint a felém forduló alsó, pontosan megfelelt a repülő csészealjakról már addig is közölt számos rajznak, fényképnek.

Nem megdöbbenés, inkább meglepetés volt hirtelen feltűnő látványa. Első gondolatom az volt: lám, igaz... Mégis léteznek. A következő pillanatban feltámadt bennem az örök híradós: kinyitottam a nálam lévő szélessávú szkenner rádióvevőt, amelyen a polgári rádióállomásoktól az igen magas frekvenciájú katonai állomásokig végig lehetett pásztázni a rádióhullámok szinte teljes spektrumát.

Arra nem számítottam, hogy kommunikáljak kis zöld emberekkel: a zöld nyelven sem értek, legfeljebb zöldeket tudok beszélni. Csak arra voltam kíváncsi, hogy okoz-e valamilyen zajt vagy zavart, esetleg elnyomja-e a körzetben vehető adásokat.

A lassan távolba tűnő égi objektum azonban nem sugárzott, nem zavart és nem üzent semmit. Tverja felé eltűnt az északkeleti égbolton.

✹

Az első jelentések azonosítatlan repülő objektumokról (UFO, Unidentified Flying Objects)1947-ből datálódnak, az Egyesült Államokból. Onnan származik ez az elnevezés is.

Azóta számtalan, fényképekkel, filmfelvevőkkel és video-felvételekkel dokumentált bizonyíték létezik a Föld légkörében szálldosó ismeretlen repülő járművek létezéséről. A fényképeket és a felvételeket a legkülönbözőbb országokban készítették, éjjel és nappal, alacsonyan és magasan szálló repülő alkalmatosságokról, amelyek nem is egy esetben leszálltak a Föld felszínére, hogy rövid idő múltán ismét elszálljanak az ismeretlenbe.

Magyarázat nincs. Csak feltevések. Vannak tudományosak, vannak fantasztikus regénybe illőek. Utóbbiak szerzői közül a legismertebb Erich von Däniken svájci író, aki több tucat – magyar nyelvre is lefordított – könyvében azt a gondolatot veti fel, hogy sok-sok ezer évvel ezelőtt egy magasan fejlett civilizáció küldöttei látogattak a Földre.

Ezeknek a látogatásoknak pedig írásos bizonyítékai is vannak az ókori népek által ránk hagyományozott iratokban – példa a Biblia, a Védák, a Ramájana és Mahabharata hindu eposzok, az amerikai indiánok szent könyve, a Popol Vuh, és sok-sok nép eredetmondája.  Nos, Däniken könyveiben az ókori ember által megjelenített „angyalok” és „istenek” nem egyebek, mint a mi mai civilizációnknál is sokkal fejlettebb technikájú értelmes lények.

Ezékiel próféta leírása például egyértelműen űrhajósok látogatását írja körül – a 2600 évvel ezelőtt élt ember tudásával és szókincsével.

A róla elnevezett első könyv kezdete:

     1. És történt a harmincadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödikén, mikor én a fogságban élő nép között a Kébár folyó mellett voltam: megnyíltak az egek, és láttam isteni látásokat.

     2. A hónap ötödikén (ez az ötödik esztendeje Jojákin király fogságba vitelének).

     3. És szólt az Örökkévaló beszéde Ezékiel paphoz, ... a káldeusok földén, a Kébár folyó mellett, és rajta volt az Örökkévaló keze.

     4. És láttam, íme, forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, körülötte  fényözönnel, közepéből pedig mintha izzó érc látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepéből.

     5. És belőle négy lelkes lény formája tetszett ki, és ez volt az ábrázatuk: emberi formájuk volt.

Elgondolkodhatunk a magyarul Illésnek nevezett Élijáhu próféta „tüzes szekerén” is, amely ugyancsak forgószéllel, „tüzes lovakkal” az égbe – talán egy más téridő-dimenzióba – ragadta a héber prófétát (Királyok II. könyve, 2. fejezet, 11. vers).

✹

Tovább játszva az ötletekkel: elképzelhető-e, hogy a II. világháború után ért csak ide valahonnan, az elképzelhetetlen terekből az az „angyali” mentőcsapat, amelyet néhány évvel korábban Izrael halálba készülői idéztek meg utolsó gondolataikkal? (Megismétlem: az első UFO-megfigyelések 1947-ből datálódnak.)

Lehetetlen volna, hogy a Felsőbb Hatalom figyelemmel kíséri a földi drámát, és megakadályozza, hogy az általa választott nép (= kísérleti csoport?) Jeruzsálembe visszahozott fiai-lányai is áldozatul essenek egy újabb ördögi földi hatalomnak? ◙