Ros Hásáná, a közkeletű magyar beszédben a zsidó újév
a zsidó naptár Tisri hónapja 1. és 2. napja. Szó szerint: az év feje. Kétnapos
ünnep: a Gergely naptárban a legkorábban szeptember 6-ára, a legkésőbben
október 5-re eshet. Az első nap hétfő, kedd, csütörtök vagy szombat lehet.
Az idén szeptember 29, vasárnap estétől (ez
az ünnep előestéje) október 1, kedd estéig tart.
Ez az év lesz az „Alkotás szerinti” 5780. év, héber
betűkkel leírva: תש"ף. Sok helyen תש"פ-vel fogunk találkozni, vagyis a „rendes” PÉ
betűvel a végén, vagyis TÁV-SIN-PÉ, ám a kekeckedésre hajlamos Héber Nyelvi
Akadémia a ף „szofit”
betűt javasolja, ami által TÁSÁF lesz a kiejtés. Fő, hogy békében, biztonságban, minél szerencsésebben teljen!
A bibliai háttér:
Így szólt az Örökkévaló Mózeshez:
„Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: A hetedik
hónap első napja legyen pihenőnap számotokra, harsonazengéssel és ünnepi
összejövetellel.” (Mózes 3. könyve [Vájikrá - Leviticus] 23:23–24)
A hagyomány az „Alkotás” napját a Biblia szerinti
hetedik hónap, Tisri hónap, 1. napjára teszi.
❓Miért a hetedik hónap? Miért
nem az első, ha egyszer ő az év feje, Ros hásáná?
A zsidó hagyomány négy újévet ismer.
– Az első hónap Niszán,
a tavasz hava. Az újjáéledés hava. Az ókorban ez számított az első hónapnak.
A Tórában ez áll Niszánról: Ez legyen nektek a hónapok
eleje, az első legyen a hónapok között. (Mózes II. 12:2)
A királyok újéve is ekkor kezdődött: az uralkodók
idejét Niszántól Niszánig számították. A Talmud érdekes példázattal él:
„Ha egy király Ádár (a Niszán előtti hónap) utolsó napján lépett trónra, és
másnap meghal, nem két napig uralkodott, hanem két évig…”
– A fák újéve a közel-keleti tél végefelé, Svát hó 15-én
kezdődik, ez héberül TU biSvát.
–
Kezdetnek számított a nyárvégi Elul hó elseje is:
eddig kellett átadni a lévitáknak járandó tizedet, amíg a jeruzsálemi Templom
állt.
–
Végül a hetedik hónap, Tisri elseje, amit ma Ros
Hásánáként ünneplünk, amikor „minden világra jött lélek elvonul az Örökkévaló
előtt, mint a sorozásra váró katonák”.
❓ A másik kérdés: miféle
„Alkotás” az a kezdet, amitől számoljuk az éveket?
Nem a „Teremtés” (héberül „Briá”, בריאה), hanem
„Alkotás” (héberül „Jecirá”, יצירה), ami alatt Ádám
megalkotását érti a hagyomány.
Én nem tudom másképpen elképzelni, mint a gondolatait
elvont jelekben, vagyis írásban kifejezni és átörökíteni képes kultúrember
megjelenését. Az írásbeliség a Föld különböző helyein valóban közel hatezer
évvel ezelőtt jelent meg.
Az evolúciós elmélettel szembemenő „kreácionista”, vagyis a
Biblia szövegét szorosan értelmező szakértők olyan számításokat végeztek,
melyek szerint a Földön ma élő közel 8 milliárd ember igen kevés ősre vezethető
vissza, és azok nem százezer, hanem csak néhány ezer évvel ezelőtt élhettek.
Van, aki a ma élő emberiséget egyfajta mutációnak
tekinti, amelyet egy fölöttünk álló dimenzió lényei – akár angyaloknak is
nevezhetjük őket – klónoztak, „tenyésztettek ki”. A Tórában ez áll: „Alkossunk
embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá…” (Mózes 1. könyve, 1:26). Így,
többesszámban! וַיֹּאמֶר אֱלֹהִים, נַעֲשֶׂה אָדָם בְּצַלְמֵנוּ כִּדְמוּתֵנוּ
✎
A Tóra az Emlékezés napja és a Sófárfúvás napjaként
említi ezt az ünnepet. A hagyományt követő zsidó ember számára ezt a két napot
elmélyült imádkozás jellemzi. Vallási kötelezettség a sófár, a kos-szarv
hangját hallgatni, ami Ábrahám (Ávráhám) ősapa hajlandóságára emlékeztet, aki
fiát, Izsákot (Jichák) isteni parancsra feláldozta volna Morjá hegyén, ahol később a jeruzsálemi Szentélyek álltak és amelyeknek a hűlt helyét ma az Omár mecset foglalja el. (1. Mózes 22. fejezet)
Jó évre legyünk felírva és bepecsételve!
Lesáná tová tikátévu vetéhátému
לְשָׁנָה טוֹבָה תִּכָּתֵבוּ וְתֵחָתֵמוּ
לְשָׁנָה טוֹבָה תִּכָּתֵבוּ וְתֵחָתֵמוּ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése