2019. szeptember 29., vasárnap

Ros Hásáná – az év feje, 5780 – תש"ף ✡ Honnan számítva, és miért éppen ennyi? ✡ Hány újév van zsidóéknál?


Ros Hásáná, a közkeletű magyar beszédben a zsidó újév a zsidó naptár Tisri hónapja 1. és 2. napja. Szó szerint: az év feje. Kétnapos ünnep: a Gergely naptárban a legkorábban szeptember 6-ára, a legkésőbben október 5-re eshet. Az első nap hétfő, kedd, csütörtök vagy szombat lehet.

Az idén szeptember 29, vasárnap estétől (ez az ünnep előestéje) október 1, kedd estéig tart.

Ez az év lesz az „Alkotás szerinti” 5780. év, héber betűkkel leírva: תש"ף.  Sok helyen תש"פ-vel fogunk találkozni, vagyis a „rendes” PÉ betűvel a végén, vagyis TÁV-SIN-PÉ, ám a kekeckedésre hajlamos Héber Nyelvi Akadémia a ף „szofit” betűt javasolja, ami által TÁSÁF lesz a kiejtés. Fő, hogy békében, biztonságban, minél szerencsésebben teljen!

A bibliai háttér:

Így szólt az Örökkévaló Mózeshez:
„Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: A hetedik hónap első napja legyen pihenőnap számotokra, harsonazengéssel és ünnepi összejövetellel.” (Mózes 3. könyve [Vájikrá - Leviticus] 23:23–24)
A hagyomány az „Alkotás” napját a Biblia szerinti hetedik hónap, Tisri hónap, 1. napjára teszi.

Miért a hetedik hónap? Miért nem az első, ha egyszer ő az év feje, Ros hásáná?
A zsidó hagyomány négy újévet ismer.
      Az első hónap Niszán, a tavasz hava. Az újjáéledés hava. Az ókorban ez számított az első hónapnak.
A Tórában ez áll Niszánról: Ez legyen nektek a hónapok eleje, az első legyen a hónapok között. (Mózes II. 12:2)

A királyok újéve is ekkor kezdődött: az uralkodók idejét Niszántól Niszánig számították. A Talmud érdekes példázattal él: „Ha egy király Ádár (a Niszán előtti hónap) utolsó napján lépett trónra, és másnap meghal, nem két napig uralkodott, hanem két évig…”

      A fák újéve a közel-keleti tél végefelé, Svát hó 15-én kezdődik, ez héberül TU biSvát.
      Kezdetnek számított a nyárvégi Elul hó elseje is: eddig kellett átadni a lévitáknak járandó tizedet, amíg a jeruzsálemi Templom állt.
      Végül a hetedik hónap, Tisri elseje, amit ma Ros Hásánáként ünneplünk, amikor „minden világra jött lélek elvonul az Örökkévaló előtt, mint a sorozásra váró katonák”. 
A másik kérdés: miféle „Alkotás” az a kezdet, amitől számoljuk az éveket?
Nem a „Teremtés” (héberül „Briá”, בריאה), hanem „Alkotás” (héberül „Jecirá”, יצירה), ami alatt Ádám megalkotását érti a hagyomány.

Én nem tudom másképpen elképzelni, mint a gondolatait elvont jelekben, vagyis írásban kifejezni és átörökíteni képes kultúrember megjelenését. Az írásbeliség a Föld különböző helyein valóban közel hatezer évvel ezelőtt jelent meg.
Az evolúciós elmélettel szembemenő „kreácionista”, vagyis a Biblia szövegét szorosan értelmező szakértők olyan számításokat végeztek, melyek szerint a Földön ma élő közel 8 milliárd ember igen kevés ősre vezethető vissza, és azok nem százezer, hanem csak néhány ezer évvel ezelőtt élhettek.
Van, aki a ma élő emberiséget egyfajta mutációnak tekinti, amelyet egy fölöttünk álló dimenzió lényei – akár angyaloknak is nevezhetjük őket – klónoztak, „tenyésztettek ki”. A Tórában ez áll: „Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá…” (Mózes 1. könyve, 1:26). Így, többesszámban!               וַיֹּאמֶר אֱלֹהִים, נַעֲשֶׂה אָדָם בְּצַלְמֵנוּ כִּדְמוּתֵנוּ

A Tóra az Emlékezés napja és a Sófárfúvás napjaként említi ezt az ünnepet. A hagyományt követő zsidó ember számára ezt a két napot elmélyült imádkozás jellemzi. Vallási kötelezettség a sófár, a kos-szarv hangját hallgatni, ami Ábrahám (Ávráhám) ősapa hajlandóságára emlékeztet, aki fiát, Izsákot (Jichák) isteni parancsra feláldozta volna Morjá hegyén, ahol később a jeruzsálemi Szentélyek álltak és amelyeknek a hűlt helyét ma az Omár mecset foglalja el. (1. Mózes 22. fejezet)

Jó évre legyünk felírva és bepecsételve!
Lesáná tová tikátévu vetéhátému
לְשָׁנָה טוֹבָה תִּכָּתֵבוּ וְתֵחָתֵמוּ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése