Az apa sétára
indult kisfiával. Egyszer csak meggyorsította
lépteit, és eltűnt a gyerek szemei elől. A gyerek váltig kereste őt, kiáltozott
utána a kert fái, a csarnok oszlopai között, de hiába.
Miért tesz ilyet egy apa? Talán azért, hogy kipróbálja maga teremtette gyermeke lelkét-szellemét?
Azt, hogy akkor is emlékszik-e őrá, az apjára, amikor evilági szemei nem
látják?
Elteltek az
évek, évszázadok, évezredek, és Ádám gyerek még mindig keresi az apját. Utódainak különböző neveken nyilatkozott meg: így már nem csak kiáltásokkal
szólongatták.
Próféták
erősítgették, filozófusok tagadták, hogy lenne egy ilyen atya. Egy Blaise
Pascal nevű teológus, aki filozófus, sőt, még matematikus is volt, azt mondta
róla, hogy ő a Deus absconditus. A rejtőzködő Isten.
*
Tegnap egy
budapesti barátommal beszélgettünk a tel-avivi főpályaudvar lepukkant restijében,
közös szerelmünk társaságában. Hogy ez a közös szerelem istennő, démon, vagy
hús-vér asszony volt, maradjon most titok.
Szó esett a
hagyományokról, emberek, kultúrák ütközéséről, a lehetséges, vagy lehetetlen kibontakozásról.
A Közel-Keleten, Közép-Európában – mindkettőnk családja Erdélyből került
Budapestre – és másutt.
Egy bizonyos:
ha az az asszony nem ül velünk, a beszélgetésre nem került volna sor. Ha Éva
nem adja Ádám kezébe a tiltott gyümölcsöt, nem keresnénk eltünt atyánkat. Nem is
volna tiltott étel, élet, szerelem.
Mert azóta
az asszony dönt...
Lehet, hogy kettőtök közül az asszony választott.
VálaszTörlésA bűnbeesés óta viszont sok idő eltelt, s volt példa erre is, arra viszont több! :)