Négy nappal az államelnök által adott kéthetes határidő-hosszabbítás
lejárta előtt Netanjáhura szinte akrobata-mutatványokat kényszerítenek a csatlakozásért
az utolsó pillanatig minél magasabb árat, azaz nagyobb hatalmat, több és fontosabb minisztériumokat
követelő leendő koalíciós partnerek.
Úgy tűnik, hogy a Likud példátlan módon megemeli a miniszterek
és miniszterhelyettesek számát, bár a legutóbbi, harmadik Netanjáhu-kormány már
elfogadta Jáir Lapid (Jés Atid) követelését, amely 18-ra korlátozza a
miniszterek, és 4-re a miniszterhelyettesek számát.
A hét elejéig a következő miniszteri és miniszterhelyettesi állásokról
történt megállapodás:
Pénzügyminiszter: Mose Kahlon (Kulánu)
Építésügyi miniszter: Joáv Galant (Kulánu)
Környezetvédelmi miniszter: Éli Alaluf vagy Avi Gabbai (Kulánu)
Gazdaságügyi és Vallásügyi miniszter: Árje Deri (SASZ)
Miniszter a pénzügyminisztériumban: Jichak Kohén (SASZ)
Közoktatásügyi- és a Diaszpóra ügyeivel foglalkozó miniszter: Naftali
Bennett (Bájit hájehudi)
Egészségügyi miniszterhelyettes: Jákov Litzmann (Jáhádut háTorá)
Közoktatásügyi miniszterhelyettes: Méir Porus (Jáhádut háTorá)
A Kneszet pénzügyi bizottságának az elnöke: Mose Gafni (Jáhádut háTorá)
A következő napokban, vagy talán órákban dől el, miként dönt véglegesen Mose
Kahlon (Kulánu) és Avigdor Lieberman (Jiszráél Béjténu) a koalíciós csatlakozással
kapcsolatban.
A márciusi választások legnagyobb vesztese, a baloldali Cionista Tábor
(Munkapárt–Hátnuá) azt kifogásolja, hogy Netanjáhu kormányalakító megbeszélései
során egyetlen szó sem esett a körzeti békéről, a palesztinokkal folytatandó béketárgyalásokról.
Az az igazság, hogy Jáir Lapid és pártja, a Jés Átid kivételével
alig akad a leendő kormánykoalícióban olyan tényező, amely hajlandó lenne
területek átadására a Palesztin Autonómiának.
A Likud-Munkapárt nemzeti egységkormány esélye a nullával egyenlő.
A Likud a napokban várhatóan öt jelenlegi minisztere mellett hét új
minisztert nevez ki tagjai sorából.
Ám ahogy a koalíciós megbeszélések ereményeként egyre-másra “kelnek
el” a minisztériumok, úgy növekszik a düh és az elkeseredettség a választások
győztese, a Likud minisztériumi várományosai körében. A kemény koalíciós alkudozások
eredményeképpen ugyanis alig marad igazán jelentős miniszteri tárca a Likud
kezében.
Vasárnap úgy tűnik, hogy Mose Jáálon továbbra is honvédelmi miniszter,
Jiszráél Katz pedig közlekedési miniszter marad. Gilad Erdan jelenlegi közoktatásügyi
miniszter kénytelen lesz átadni pozícióját Naftali Bennetnek, kárpótlásként viszont
megkaphatja a belügyminiszteri és a közbiztonsági tárcát.
A Hírszerzési és stratégiai ügyekért felelős miniszter, Juvál
Steinitz visszavonta jelöltségét az igazságügyi miniszterségre, miután felesége
egy kerületi bíróság bírája, de lehetséges, hogy ennek ellenére Netanjáhu felajánlja
neki ezt a tárcát, de az is lehetséges hogy alacsonyabb beosztással kell
megelégednie.
Gila Gamliel is lehet igazságügyminiszter: a Likud képviselőnője
két jogi és két filozófiai diplomával bír.
Miri Regev, a legmagasabb rangú női képviselő a Likudban nagyon
aktív volt a választási kampány során, és bizonyára elvárja, hogy miniszteri
pozíciót kapjon.
Cipi Hotoveli a Likud nemzeti-vallásos ágazatának a leghitelesebb
képviselője: ő is, mint női jelölt, joggal számít egy miniszteri tárcára.
Zeev Elkin és Beni Begin, két tekintélyes Likud-vezető pozíciója a
következő napokban dől el.
És vajon mit tartogat a jövő Avigdor Lieberman számára,
különös tekintettel pártja, a Jiszráél Béjténu (Izrael az otthonunk) gyenge teljesítményére
– hat mandátum – a választásokon?
Lieberman pártjának a hat mandátuma döntő jelentőséggel bír:
nélküle a Netanjáhu-koalíció éppen, hogy eléri a 61 mandátumos többséget a 120
fős Kneszetben, ezért valószínű, hogy jelentős szereplő lesz a következő
kormányban. Lehetséges, hogy megtartja külügyminiszteri pozícióját, de kérdés,
hogyan reagál pártja a vallási pártok követelésére, amelyek el akarják törölni az
oroszországi tömegalija érdekében hozott áttérési törvényjavaslatukat. ◙
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése