Sávuot az előző ünnep, Pészách kiteljesedése. Jelentése: Hetek,
pontosabban „hét hét”.
"Számláljátok a napokat az ünnepre (Pészáchra) következő naptól, tehát
attól a naptól, amelyen elhozzátok a felmutatásra szánt kévét, hét teljes
hetet. A hetedik hét utáni napig ötven napot számláljatok és ekkor mutassatok
be új lisztáldozatot az Örökkévalónak". (Mózes
harmadik könyve, 23. fejezet, 15. és 16. vers)
Pészách másnapján egy mérő (héberül: ómer) árpakévét mutattak be Jeruzsálemben, a
Szentélyben. Hét hét múlva az ennyivel későbben érő búzát mutatták be ugyanott:
innen a hét hétig, azaz 49 napig, Pészách második napjától Sávuot napjáig tartó
Ómer-számlálás kötelezettsége.
Sávuot egyike a három zarándokünnepnek (a másik kettő Pészách és az ősszel
ünnepelt Szukot, a Sátoros ünnep). Izraelben ez egynapos és Sziván hó 6.
napjára esik. Az ország határain kívül az ünnep kétnapos.
Istennek 3300 évvel ezelőtt kettős célja volt az általa választott nép
kiszabadításával az egyiptomi szolgaságból.
Az egyik a Tóra átadása e népnek.
A másik Izrael földjének az örökbeadása, amelyet a Teremtő már korábban
odaígért Ábrahám, Izsák és Jákob ivadékainak.
A Tóraadás hét héttel követte a Kivonulást. Erec-Jiszráélbe azonban
csak negyven év múltán érkeztek meg őseink.
A Tóra átadása megtörtént. Átvétele azóta sem teljes. Szelleme nem terjedt el igazán. Mint ahogyan Izrael
földjének a birtokbavétele is csak időről időre és csak részben valósult meg
azóta. A megígért határokat Egyiptom pataka (Vádi El Aris a Szináj
félsziget északkeleti részén) és „a nagy folyam, az Eufrátesz” között csak egy
rövid időszakra, Salamon király uralkodása alatt uralta Izrael.
A kettő – Izrael földjének biztonságos birtoklása és a megkövetelt társadalmi-erkölcsi berendezkedés – a zsidó sors időtlen öntörvénye szerint egymást feltételezik. Egyik nélkül a
másik sem lehet.
= = =
Sávuot ünnepének több nevet adott a hagyomány.
Mózes harmadik könyve, a 23. fejezet 21. versében Áceret-nek, a Gyülekezés
ünnepének is nevezi: „És hirdessétek ugyanezen a napon: szent gyülekezés
legyen nektek, ne végezzetek semmilyen nehéz munkát. Örök rendelkezés legyen ez
minden lakhelyeteken, minden nemzedéketekre.”
Mózes második könyve 34. fejezetének a 22. verse Sávuotot a mezőgazdaság
jeles fordulóival kapcsolja egybe: „És a Hetek ünnepét tartsd meg a búza
zsengéjének az aratásakor (héberül: bikuréj kcir chitim) és a betakarítás
ünnepét (chág háászif)…”
Ezért a Bikurim, a Kácir és az Ászif nevekkel is illetik ezt az ünnepet. Az ország újranépesülése óta a kibucok, mosávok szívderítő eseménye
ilyenkor az új terméssel felvonuló gyerekek.
= = =
Hagyomány ezen az ünnepnapon tejes ételeket fogyasztani. Hogy miért? Az
egyik magyarázat szerint a Tóraadás előtt Izrael nem ismerte a kóser (azaz
„alkalmas”, „megfelelő”) vágás, valamint a tejes és húsos ételek
elválasztásának a törvényét, így csak tejes ételeket fogyaszthatott.
Egy másik magyarázat szerint tejes ünnepi menü a tejjel-mézzel folyó
Erec-Jiszráél jelképe.
Ismét más vélekedés szerint a Sávuotkor adott Tóra olyan a népként akkor
megszületett Izraelnek, mint anyja teje az újszülöttnek.
A zsinagógákat – a zsengék Szentélybeli bemutatása emlékére – szokás zöld
leveles ágakkal díszíteni.
A zarándokünnepek imáin kívül Rut könyvét is felolvassák a zsinagógákban.
Ennek az a hagyomány az alapja, hogy ezen a napon, Sávuotkor született Dávid király,
aki Rut dédunokája volt.
Igazán hagyományőrző közösségekben a felnőtt férfiak Sávuot éjjelét ébren,
Tóra-tanulással töltik. Mondják, hogy ezen az éjjelen megnyílnak az Ég kapui és
az ilyenkor mondott kívánságok teljesülnek. ◙
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése