Washingtoni üzenet Netanjáhu amerikai útja előtt: ne számítson sok jóra ♦ Izrael nem kapja meg a megnövelt katonai segítséget

HÉTFŐN TALÁLKOZNAK A TEKINTETEK?

Binjámin Netanjáhu miniszterelnök vasárnap indul Washingtonba. A látogatás fő célja egy kérés: az évi 3 milliárd dolláros katonai segítség 5 milliárdra történő növelése, mindezt a következő tíz évre vetítve.

A segély megnövelésére az iráni nukleáris fenyegetés kompenzálása végett van – illetve lenne – szükség.

Mint emlékezetes, júliusban megegyezés született a “Hatok” – a Biztonsági Tanács öt állandó tagja és Németország – valamint Irán képviselője között, amelynek értelmében fokozatosan feloldják az Iszlám Köztársaságra kivetett gazdasági korlátozásokat, és így Irán szinte korlátlan költségvetési fedezethez jut nukleáris kapacitásának és rakétatechnikájának fejlesztésére.

A New York Times pénteki számában azonban olyan értesülés látott napvilágot, mely szerint a Fehér Ház az USA szövetségi költségvetési megszorításai miatt nem fogja teljesíteni Netanjáhu kérését.

Obama és Netanjáhu között már többször is átfutott a mondásbeli fekete macska. Izrael erőteljes kritikája, Netanjáhu heves tiltakozása és hivatlan megjelenése a Kongresszus előtt nem erősítette a két vezető kapcsolatait, amelyre további árnyékot vet Netanjáhu újonnan kinevezett szóvivője, dr. Ran Baratz szerencsétlen Facebook-megjegyzése Obama elnökre és John Kerry külügyminiszterre.

Barack Obama elnök alig palástolt ellenszenve abban is megnyilvánul, hogy Netanjáhu és kísérete nem a Fehér Ház magasrangú vendégeinek fenntartott  Blair House-ban, hanem egy szállodában lesz elhelyezve.

A politikai klíma kedvezőtlen alakulására jellemző, hogy a washingtoni izraeli nagykövetség hagyományos Ros Hásáná-i sajtóértekezletére meghívott demokrata kongresszusi képviselők tüntetően távol maradtak.

Obama egyik fő tanácsadója, Ben Rhodes a látogatás előtt találta fontosnak bejelenteni, hogy az elnök immár nem lát eshetőséget az izraeli-palesztin megállapodásra mandátumának lejártáig, 2017. januárjáig. 

Pedig bizonyára törekedett erre, márcsak azért is, hogy utólag megszolgálja a 2009-ben neki ítélt Béke-Nobel díjat, amit akkor kapott, amikor még alig egy esztendeje ült az elnöki székben. Akkor őszinte meglepetésében úgy nyilatkozott, hogy a díjat úgy tekinti, mint cselekvésre való felhívást a 21. századi politikai kihívások kezelésére. ◙