A múlt hét eseménye a normalizáció volt: Izrael és az
Egyesült Arab Emirség belengetett kapcsolat-felvétele. A hír néhány napig a
gázai ballon-eregetést, sőt még a koronavírust is leverte a címoldalakról.
Netanjáhu, Gantz és Askenázi pengeváltásai is a belső oldalakra kerültek.
A tőlünk kétezer kilométerre fekvő, kőolaj-vagyonban úszó
emirátussal kezdett párbeszéd, mint annak idején az Egyiptommal és Jordániával is,
az Egyesült Államok ötlete és kezdeményezése.
Míg Netanjáhu a hírt annak nyilvánosságra kerülése után szemérmesen
cáfolta, az Emirátus órákon belül megerősítette. Ezt a többi olajhercegség: Bahrein,
Omán remélt csatlakozásának a felvetése követte, bár Kuwait gyorsan tisztázta:
ő lesz az utolsó a sorban, ha egyáltalán.
A következő napokban a távoli Szudán is szóba került.
Az izraeli lapok mellékletei már a híres Dubaj-i felhőkarcolót
és a Földkerekség legnagyobb, extrém luxust kínáló bevásárló központját ajánlják
a jövő izraeli turistáinak.
Ebbe a bizakodó hangulatba kavart bele a kétség.
Az
Emirátus a maga légierejét az utóbbi évtized harci gép-sztárjával, az F-35-ös „lopakodó”
géppel kívánja erősíteni. Nem egy géppel: sok géppel. Elvégre a közeli siita
ellenség, Irán ellen csak ez nyújt hatékony védelmet. Meg aztán futja is az
olaj-jövedelemből. Bőven futja.
Ezt a gép-tipust az Egyesült Államok
légierején kívül csak Izrael kapta meg. Eddig 24 ilyen gép erősíti az
Izraeli Légierőt, és továbbiakat is várnak.
Az USA száz problémával küszködő gazdaságának égető
szüksége van az exportra, a hadiiparnak megrendelésekre, az amerikai
mérnököknek, technikusoknak pedig munkahelyekre.
Izrael létfontosságú körzeti stratégiája viszont a minőségi
katonai fölény megőrzésén alapul. Ez pedig súlyosan csorbulhat, ha bármilyen, akár pillanatnyilag barátságos politikát folytató arab vagy muzulmán állam szert
tesz ilyen csúcs-technológiás harci eszközre, ráadásul nagy tételben.
Hiszen hallottunk már olyat, hogy egy évtizedek óta
uralkodó klán helyét a rivális klán váltja fel. Akkor pedig dől a diplomácia,
dől a kereskedelem, a szuper-gépek máris egy ellenséges légierőben szolgálnak.
Ha a Trump-féle alku – Izrael elismerése, cserébe F-35-ös repülőrajért,
mert tarthatunk tőle, hogy erről van szó – létrejönne, Izrael körzeti légi fölényét csak
egy kis i betű biztosíthatja.
Az Izraelnek leszállított F-35-ösök – itt az Ádir, azaz „óriási”
nevet kapták – megérkezésüket követően egy többletet kapnak. Ez pedig egy, a
legutolsó számítástechnikát alkalmazó irányító szoftver, amely sehol máshol nem
található. Még Amerikában sem. Ezért
kapja az izraeli Ádir az F-35i jelölést. A kis i betű Izraelre utal.
Egy vagy több Ádir – állítólag – már látogatást
tett Irán légterében is. Ha ez igaz, akkor a gép képes „átlopakodni” a legfejlettebb
orosz légvédelmi radar-rendszereken is.
Bízzunk benne, hogy a következő mérkőzéseken is az Izraeli Légierő lesz a király, és az Ádir a vezér. ◙
Köszönöm szépen, hogy végre megérthettem a dolgot.
VálaszTörlésÉn is csak nagyon remélem, hogy a "normalizációhoz" nem adja el senki a kis i betűt is. Az Izraeli Légierő katonáinak morálja, amit jelképes megfogalmazásodhoz igazodva, nagyon nagy I betűvel jelölnék, úgy sem eladó...