Fedezd fel a héber nyelvet ♦ Rehovot és környéke: tágas tér az alföldön

Lakóhelyem emberöltőnyi idő óta Rehovot. 

Valaha narancsligeteiről volt híres. Így is hívták: a narancsosok városa, ir hápárdeszim (עִיר הַפַּרְדֵסִים), ahol az ir (עִיר) a város, a hápárdeszim a párdesz (פַּרְדֵס) narancsliget vagy gyümölcsös szó többesszáma, előtte a „há” névelővel.

Ma inkább a tudomány városa jelzővel büszkélkedik: ir hámád’á (עִיר הַמַדָּע). Ezt a Weizman Intézetnek – Máchon Weizman (מָכוֹן וַייצמַן) és az azzal szemben elhelyezkedő Mezőgazdasági Fakultásnak – Háfákultá löchákláut (הפקולטה לחקלאות) köszönheti.  A mád’á (מַדָּע) tudományt, a chákláut (חַקְלָאוּת) mezőgazdaságot, földművelést jelent.

Rehovot (רְחוֹבוֹת) neve Mózes első könyvéből, a 26. fejezet 22. verséből származik:

„És továbbvonult onnan [Izsák] és másik kutat ásott, és azon [már] nem pörlekedtek, és elnevezte azt Rehovotnak, és azt mondta: mert most már tágas helyet szerzett nekünk az Örökkévaló, és szaporodhatunk az Országban!”

Rehovot újjáalapítói is erre gondoltak 1890-ben, amikor a sokadik kútfúrás után végre vizet találtak.

Izsák pásztorai a filiszteusok pásztoraival „pörlekedtek” a vízért, akik ki akarták őt szorítani erről a földről. Félelmetes a történelmi párhuzam: négyezer év után a magát ha alaptalanul is, de palesztinnak (filiszteusnak) nevező nép akar bennünket, Izsák kései utódait kiszorítani ugyanerről a földről!

A rácháv (רָחָב) egyébként széleset jelent, a rechává (רְחָבָה) szabad térséget, a mercháv (מֶרְחָב) fizikai értelemben vett teret. A modern fizika „téridő” fogalmának a héber a „mercháv-zmán” (מרחב-זמן) szópárt felelteti meg.

És a S’félá régió? Ebben található Gedéra, Mázkeret Bátjá, Kirját Ekron, Rehovot, Nesz Ciona, Ramle, Lodd és sok kisebb település.

S’félá (שְׁפֵלָה) alföldet, mélyföldet jelent. A régió a tengerparti sávnál alig magasabban fekszik, de ha Jeruzsálem felől ereszkedünk le az 1. számú műúton, megértjük a kifejezés értelmét: a táj térképszerűen látszik a jármű ablakából. Páratlanul szép látvány.

A SIN-PÉ-LÁMED (ש-פ-ל) a mély, al-, alsó, sőt, alja, aljas kifejezések gyöke. A háspálá (הַשְׁפָּלָה) megalázást, lealacsonyítást jelent.

A sefel (שֵׁפֶל) – apály. Az ugyanezekkel a betűkkel leírt, csak a pontozásban különböző sáfél jelentése aljas, megvetni való. A siflut (שִׁפְלוּת) – aljasság, hitványság.

A „sefel hámádregá” (שֵׁפֶל הַמַּדְרֵגָה) kifejezés értelme: mélyponton lenni, de „mindennél hitványabb” jelentéstartalma is van. Ha egy fegyveres banda saját népe gyerekeit tolja védőpajzsként maga előtt, ha megtévesztésként a másik fél egyenruháját ölti magára – ez a jelző éppen rá illik.

A fenti Írás-idézet folytatásával, Mózes első könyvéből, a 26. fejezet 24. versével fejezem be:

„Azon az éjszakán megjelent neki [Izsáknak] az Örökkévaló, és ezt mondta: Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak Istene. Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak téged, megsokasítom utódaidat szolgámért, Ábrahámért!” ◙