Évszázados szokás, hogy a Nyugati Fal előtt
ájtatoskodó hívő zsidók cédulákra, „kvitlikre” írják kéréseiket-kívánságaikat,
s azokat a több ezer éve álló óriási kőkockák repedéseibe dugják.
Ez csak 1948 és
1967 között szünetelt, amikor a jeruzsálemi Óvárost megszálló jordániai
hadsereg, illetve királyság nem engedett egyetlen zsidót sem a Falhoz,
és a többi szenthelyre sem. És, ha mindez nem elég, az Óváros valamennyi
zsinagógáját kirabolták és lerombolták.
A térség felszabadítása, 1967.
június 7. óta ismét tömegek látogatják a Nyugati Falat (amely a fölötte lévő Templomhegy támfala, és a hegyen kikövezett téren állott a heródesi Szentély – ennek helyén ma két mecset áll). A 19 éves kényszerű szünet után az amúgy nem
túlságosan hitbuzgó Mose Dáján tábornok helyezett el egy kívánság-cédulát, a „Legyen
béke Izraelen” szavakkal.
Ez a kívánság azóta sem teljesült, de
ilyenkor, Ros Hásáná előtt a Fal gondnokai kitakarítják a kérés-cédulákat, és
annak rendje s módja szerint elássák őket az Olajfák hegyén. ◙
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése