Izrael jövője a lakossági számadatoktól függ?

Ha az arabok számszerűen többségbe kerülnének, Izrael előtt két út állana: bevezetni egy zsidó kisebbségi uralmi rendszert, vagy megadni a palesztinoknak a szavazati jogot – ám így véget is vetne a zsidó nemzeti otthon elvének.

A probléma érzékeltetéséül szálljunk fel egy autóbuszra, amely Haifáról Názáretbe vagy Tibériásra, vagy Beér Séváról Árádra vagy Dimonára tart. Az autóbusz zsúfolásig megtelik kefiás férfiakkal, fekete kendővel letakart arcú asszonyokkal – és a fiatal párok mellett, vagy ölükben a gyerekhad.

A termékenység a polgár privátszférájába tartozik, ám ez egy igen nagy horderejű tét az izraeli-palesztin konfliktusban. Az arabság gyermekszületési rátája, ahogy az angol újságírói szakzsargon nevezi – "issue". Alapvető fontosságú téma.

A demográfiai versenyfutás kimenetelében bizony vesztesek lehetünk. Ez pedig már kulcskérdéssé nőtte ki magát a kínkeservvel döcögő Kerry-vezette megbeszéléseken.

Az amerikai külügyminiszter nem is kerülgeti Izrael forró kásáját. Figyelmeztette Izraelt, hogy a jelenlegi helyzet kétnemzetiségű államhoz vezethet, hacsak Izrael le nem mond az 1967 óta ellenőrzött területekről.

John Kerry, aki a várakozások szerint hamarosan bemutatja a keretegyezményt, azt mondta a múlt hónapban, hogy annak kudarca lehetetlenné teszi, hogy Izrael a jövőben megőrizze demokratikus zsidó állam voltát. Ugyanakkor hangsúlyozta: tudomása van róla, hogy a problémával komolyan foglalkoznak Izraelben.

Múlt hétfői beszédében Jair Lapid pénzügyminiszter a következőképpen indokolta, amiért kiáll  John Kerry közvetítő igyekezete mellett. "Minden pillanat, amelyet a palesztinokkal együtt, és nem tőlük elkülönítve töltünk, potenciális veszélyt jelent a zsidó állam létezésére”.

A demográfiai probléma középpontjában éppen ez a súlyos dilemma áll. Erkölcsi érvek feszülnek szembe a Nyugati Partról, mint stratégiai hátországról és Jeruzsálem páratlan vallási és történelmi helyszíneiről történő lemondással.

A körzet számos ismerője azt jósolja, hogy az arab elem belátható időn belül többségbe kerül „a folyó és a tenger” (a Jordán folyó és a Földközi tenger) között. Nem csak a Nyugati Parton és a Gázai-övezetben. Bátran hozzászámíthatjuk a lassan másfél milliós izraeli arabság zömét is: elég, ha a beduinok tüntetésein lobogtatott palesztin zászlókra és a kamerák előtt ordított jelszavaikra gondolunk, amelyeknek tartalma semmivel sem különbözik a Dzseninben, Söchemben, Hebronban, Gázában hallhatóktól.

Izrael pedig kemény választás elé kerül. Vagy okkupálja a Nyugati Partot, és hivatalosan kinyilvánítja, hogy az országot a zsidó kisebbség dominálja, amelynek a közigazgatása alatt egy korlátozott jogú arab többség él, vagy szavazati jogot ad nekik – ez lenne a liberális felfogás szerinti ideál, vagyis „minden polgár állama” – ám ez a cionista álom, a zsidó nemzeti otthon vége. ◙