Kneszet-választások 2020: ahol a part szakad

A szavazatok kilencven-plusz százalékának a megszámlálása után a Binjámin Netanjáhu-vezette Likud a legnagyobb párt 36 mandátummal, a második a Beni Ganz és Jáir Lapid Kék-fehér pártszövetsége 32 mandátummal.

A harmadik erő a nagyrészt arab szavazókra alapozó Közös Lista (Háresimá hámesutefet), amely 15 mandátumot mondhat a magáénak.

A keleti ortodox SASZ 9, a Jáhádut hátorá, a Jiszráél Béjténu és a baloldali Ávodá-Geser-Merec hét-hét helyet kapott, a Jemina ("Jobbra") párt hatot. 

A jobboldal + ultraortodox blokk 58 helyet ért el, a bal-közép + arab blokk 54 helyet.

A szavazatok összeszámlálása előreláthatólag szerdán este ér véget, amikor a katonák, a kórházi ápoltak és a börtönökben szabadságvesztésüket töltő elítéltek kettős borítékban leadott szavazatait is kiértékelték.

Az előírt protokoll szerint Neal Handel bíró, a Központi Választási Bizottság elnöke jövő kedden, március 10-én adja át a végleges eredményeket Reuven Rivlin államelnöknek hivatalos formában.

✧

A végleges eredmény a ma este közzétett részeredményektől aligha térhet el nagyságrendileg.

Ez azt jelenti, hogy még ha a Netanjáhunak hiányzó három vagy négy mandátumot ki is pótolná a Kék-fehéréktől a Likudba „disszidáló” képviselőkkel, a létrehozott 61 vagy 62 képviselőre alapuló koalíció minden nap, minden órában, minden alkalommal és ürüggyel zsarolható lesz, például a koalícióban részt vevő hárédi (ultraortodox) képviselők által. Ez az ürügy pedig lehet a hárédi fiatalok bevonulása körüli ősrégi vita, lehet a szombati közlekedés, vagy egyes üzletek szombati nyitvatartása miatti tiltakozás.

És, ha a kormány ellenáll a követeléseknek, elég, ha csak az egyik, például a Jáhádut hátorá lép ki a koalícióból, az máris hatvannál kevesebb képviselővel folytatja – vagy folytatná – működését kisebbségi kormányként, egészen az újabb választásokig.

Éppen ilyen körülmények vezettek az első rendkívüli választásokhoz, amikor 2018. decemberében Avigdor Lieberman kilépett a koalícióból, mert a Netanjáhu-kormány tárgyalt a Hamasszal.

(Nem Izrael hagyománya tiszteletével, vagy gyakorlásával van a többségnek vitája; hiszen Isten ígérete alapján és jogán tértünk ide, Izraelbe vissza. A hiba egy, a társadalomra rátelepedett, elhatalmasodott, idejét múlt tradíció politikai megnyilvánulásával van. Magamat Isten-tudónak tartom, a szombatnapot megtartom, házunkban kóser a konyha – bár a macskatartás talán szemet szúrna egy igazán vallásos zsidónak. A zsidó nem vallás, hanem nép: "Ám Jiszráél"!)

A két ultraortodox pártnak együtt 16 vagy 17 képviselője lehet, amit a kormányfőnek messzemenően figyelembe kell vennie minden lépésénél, minden döntésénél.

Lieberman „Jiszráél béjténu” (Izrael az otthonunk) pártja viszont csak 7 képviselővel képezheti a mérleg nyelvét. Amit nem fog tenni. A hárédi pártokat a koalícióból a maga képviselői létszámával ki nem szoríthatja, a teljes vereséget szenvedett Kék-fehérékhez sem csatlakozik, annak szükségszerű arab koalíciós partnere miatt.

Ezek után furcsán hangzik mind Lieberman, mind Litzman (Jáhádut hátorá) ígérete: „Nem lesz negyedik forduló!”

Utóbbi arra a kérdésre, hogy támogatni fogja-e Lieberman koalíciós részvételét, azt válaszolta: "Ki az a Lieberman?"

És még nem számoltunk a Netanjáhu ellen két hét múlva kezdődő perrel sem, ami a legnagyobb kérdőjel a jelenleg ügyvezető kormányfő politikai jövőjével kapcsolatban.

És a megoldás?

A politikus urak most is, mint az előző választások után, eleve kizárják az egyetlen kézenfekvő megoldást, a nemzeti egységkormány létrehozását. Egy erős, 70-plusz képviselőre támaszkodó kormányt, rotációval vagy anélkül.

A másodszor ismételt választáson a reménykedő többség, a választásra jogosultak kétharmada adta le voksát. Az egyharmad kényelemből, tiltakozásból vagy kiábrándultságból távolmaradt. Körülbelül kétmillió választópolgárról van szó, köztük e sorok írójáról.

Hiányzunk valakinek? ◙