A
Purim ("sorsvetés") a zsidó nép egyik legszínesebb, legvidámabb
ünnepe. Hálaadás-ünnep ez az Istennek, amiért meghiúsította Izrael egy
különösen gonosz és nagyhatalmú ellenségének, hogy az akkor babilóniai
száműzetésében élő zsidó népet mind egy szálig kiirtsa.
Ahogy
azt a bibliai Eszter könyvében olvassuk, mintegy 2600 évvel ezelőtt Hámán, az
akkori perzsa birodalom nagyvezére azt a vádat terjesztette a király, Ahasvérus
előtt, hogy a zsidók elkülönülnek a többi néptől és a király személyét nem
tisztelik, előtte térdet nem hajtanak. Ezért sorsot vetett arra a napra,
amelyen a király megszerzett engedélyével a birodalom mind a 127 tartományában
élő zsidót, férfit és asszonyt, öreget és gyereket kiirtsanak.
Hámán
terve azonban a királynak kedves, gyönyörű árvalány, Eszter és az őt nevelő
nagybátyja, Mordecháj által kudarcot vallott, és a Mordecháj és családja
számára felállított bitófákra magát Hámánt és tíz fiát húzták fel. A zsidók
pedig a nagyhatalmú király engedélyével birodalomszerte megölhették azokat,
akik ugyanezen a napon az ő hóhéraik lettek volna.
A
jeles nap az akkori Közel-Keleten elterjedt naptár szerinti Ádár hónap 14-ére,
illetve a fallal körülvett városokban (amilyen Jeruzsálem is volt) másnapra
esett.
A
zsidóság a mai napig ezt az úgynevezett luniszoláris, vagyis a Hold és a Nap
fázisait egyaránt figyelembe vevő naptárat használja, amely a Gergely naptárral
csak hozzávetőlegesen esik egybe. Az idén Izrael népe és országa március 9,
hétfő este napnyugtától március 10, kedd estig ünnepli Purimot, míg Jeruzsálemben egy
nappal későbben. Ez utóbbit a perzsa birodalom fővárosáról Susán Purim-nak
nevezik.
Az
előző nap (most: hétfő) böjtnap, Eszter böjtje, miután Eszter és az egész
bábeli-perzsiai zsidóság a kritikus nap előtt, ismervén a rá váró veszélyt, de
nem tudván a másnap bekövetkező csodás fordulatról, böjttel járult Isten elé a
balítélet elhárításáért.
A
vidám ünnepség a mediterrán farsangokra, tavaszköszöntő ünnepekre emlékeztet.
Az újjászületett Izraelben már a brit mandátum alatt ismert volt az ádlojádá nevű
vidám tavaszi felvonulás. Ezen a napon a Talmudot szerkesztő bölcsek rendelése
szerint a zsidó embernek addig illik inni (alkoholos italt), ameddig nem tudja
megkülönböztetni az "Átkozott Hámán" és az "Áldott
Mordecháj" igehelyeket…
(Ád
d´lo jád´á – עד דלא ידע –
arameusul annyit tesz, hogy "ameddig nem tudja".)
Ez
az ünnep nem munkaszüneti nap, mint az Újév (Ros hasana), az Engesztelésnap
(Jom Kippur), vagy akár a Húsvét (Pészach), a Sátoros ünnep (Szukkot) vagy a
Hetek Ünnepe (Sávuot).
Purimkor
megjelennek az újságok, a tömegközlekedés hétköznapi menetrend szerint működik.
A gyerekek már napokkal korábban színpompás maskarákban pompáznak; ugyanígy az
utcák, terek is.
Régi
szokás a komatál küldése is, aminek héber neve "mislóách mánot" (az askenázi zsidók Magyarországon is sláchmónesz néven ismerték). Ez
többnyire édességeket, süteményeket tartalmaz, aminek elmaradhatatlan kelléke a
"Hámán füle"-ként (héberül oznéj Hámán) ismert háromszögletű
sütemény. (Ezt
Kelet-Európa jiddis zsargonja Humentás-ként tisztelte, ami
"Hámán-táskát" jelent.)
A
templomjárók a napi istentiszteletbe külön igehelyeket iktatnak a zsidóság 2600
évvel ezelőtti csodás megmenekülése emlékére; az étkezési imákba ugyancsak.
Az
idén a koronavírus terjedése miatt elmaradnak a tömeges rendezvények, így a
Holonban ilyenkor szokásos nagy Ádlojádá is. ◙
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése