Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2020. március 9., hétfő

Purim 2020 – 5780



A Purim ("sorsvetés") a zsidó nép egyik legszínesebb, legvidámabb ünnepe. Hálaadás-ünnep ez az Istennek, amiért meghiúsította Izrael egy különösen gonosz és nagyhatalmú ellenségének, hogy az akkor babilóniai száműzetésében élő zsidó népet mind egy szálig kiirtsa.


Ahogy azt a bibliai Eszter könyvében olvassuk, mintegy 2600 évvel ezelőtt Hámán, az akkori perzsa birodalom nagyvezére azt a vádat terjesztette a király, Ahasvérus előtt, hogy a zsidók elkülönülnek a többi néptől és a király személyét nem tisztelik, előtte térdet nem hajtanak. Ezért sorsot vetett arra a napra, amelyen a király megszerzett engedélyével a birodalom mind a 127 tartományában élő zsidót, férfit és asszonyt, öreget és gyereket kiirtsanak.


Hámán terve azonban a királynak kedves, gyönyörű árvalány, Eszter és az őt nevelő nagybátyja, Mordecháj által kudarcot vallott, és a Mordecháj és családja számára felállított bitófákra magát Hámánt és tíz fiát húzták fel. A zsidók pedig a nagyhatalmú király engedélyével birodalomszerte megölhették azokat, akik ugyanezen a napon az ő hóhéraik lettek volna.


A jeles nap az akkori Közel-Keleten elterjedt naptár szerinti Ádár hónap 14-ére, illetve a fallal körülvett városokban (amilyen Jeruzsálem is volt) másnapra esett.


A zsidóság a mai napig ezt az úgynevezett luniszoláris, vagyis a Hold és a Nap fázisait egyaránt figyelembe vevő naptárat használja, amely a Gergely naptárral csak hozzávetőlegesen esik egybe. Az idén Izrael népe és országa március 9, hétfő este napnyugtától március 10, kedd estig ünnepli Purimot, míg Jeruzsálemben egy nappal későbben. Ez utóbbit a perzsa birodalom fővárosáról Susán Purim-nak nevezik. 


Az előző nap (most: hétfő) böjtnap, Eszter böjtje, miután Eszter és az egész bábeli-perzsiai zsidóság a kritikus nap előtt, ismervén a rá váró veszélyt, de nem tudván a másnap bekövetkező csodás fordulatról, böjttel járult Isten elé a balítélet elhárításáért.


A vidám ünnepség a mediterrán farsangokra, tavaszköszöntő ünnepekre emlékeztet. Az újjászületett Izraelben már a brit mandátum alatt ismert volt az ádlojádá nevű vidám tavaszi felvonulás. Ezen a napon a Talmudot szerkesztő bölcsek rendelése szerint a zsidó embernek addig illik inni (alkoholos italt), ameddig nem tudja megkülönböztetni az "Átkozott Hámán" és az "Áldott Mordecháj" igehelyeket…


(Ád d´lo jád´á – עד דלא ידע – arameusul annyit tesz, hogy "ameddig nem tudja".) 


Ez az ünnep nem munkaszüneti nap, mint az Újév (Ros hasana), az Engesztelésnap (Jom Kippur), vagy akár a Húsvét (Pészach), a Sátoros ünnep (Szukkot) vagy a Hetek Ünnepe (Sávuot).


Purimkor megjelennek az újságok, a tömegközlekedés hétköznapi menetrend szerint működik. A gyerekek már napokkal korábban színpompás maskarákban pompáznak; ugyanígy az utcák, terek is.


Régi szokás a komatál küldése is, aminek héber neve "mislóách mánot" (az askenázi zsidók Magyarországon is sláchmónesz néven ismerték). Ez többnyire édességeket, süteményeket tartalmaz, aminek elmaradhatatlan kelléke a "Hámán füle"-ként (héberül oznéj Hámán) ismert háromszögletű sütemény. (Ezt Kelet-Európa jiddis zsargonja Humentás-ként tisztelte, ami "Hámán-táskát" jelent.)

A templomjárók a napi istentiszteletbe külön igehelyeket iktatnak a zsidóság 2600 évvel ezelőtti csodás megmenekülése emlékére; az étkezési imákba ugyancsak.


Az idén a koronavírus terjedése miatt elmaradnak a tömeges rendezvények, így a Holonban ilyenkor szokásos nagy Ádlojádá is. ◙

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése