Áv hónap kilencedike

Közeledik a napnyugta.

Hétfőn, augusztus 8-án este már kedd előestéje van, Áv hónap kilencedike előestéje.
Tisá böÁv héberül.

Böjtnap. Nem vallási, mint a Jom Kippur, az Engesztelés napja. Ez a nap nemzeti gyász. A magyar olvasó talán október 6-hoz hasonlíthatja, az aradi tizenhárom vértanúságának a gyásznapjához.

Izrael húsz évszázada szétszórt népe általános katasztrófáira emlékezik. Nem is egyre.

A zsidó egy nép, amelynek nemzettudata középpontjában a főváros, Jeruzsálem áll, és annak szíváben a Templom.

A Templomot – avagy Szentélyt – a rátörő ellenség két ízben rombolta le, hamvasztotta el, a lakosság részbeni kiirtásával, a maradék elűzésével.

Először a babilóniaiak a Salamon által épített Templomot az időszámítás előtt 586-ban, majd hatodfél évszázad múlva, a keresztény időszámítás szerinti 70-ben a római légiók a Heródes által átépített Második Templomot.

A hagyomány a két katasztrófát a zsidó időszámítás ugyanazon napjára, Áv hónap 9. napjára teszi.

A második rombolás óta nincs Templom a jeruzsálemi Templomhegyen. Hűlt helyén két muzulmán mecset áll.

Izrael ókori ellenségei az ország nevét Palesztinára változtatták, Jeruzsálem nevét pedig Aelia Capitolinára.

Izrael mai ellenségei visszavették a Palesztina nevet (amelyet „Falasztín”-nak ejtenek, minthogy az arab nyelv nem ejti a P hangot), és Jeruzsálem – a héber Jerusálájim – helyett „El Kudsz”-ot emlegetnek.

A történelem páratlan fordulatai visszarepítették Izrael népét – vállalom a vitát: akarata ellenére! – abba az országba, ahonnan száműzték. És 1967-ben a Templomhegy is az ő fennhatósága alá került, bár a mecsetek azóta is sértetlenül ott állnak.

E sorok írója nem bonyolódik teológiai fejtegetésekbe: nem a szakmája. Mégis: a böjttel a nem (túl) vallásos zsidóság is azonosul egy kimondhatatlan és teljességgel felfoghatatlan akarattal, amely e népet, tenyérnyi országát, fővárosát és időtlen Templomát e földi terek és idők tengelyébe állította.

A böjt kedden, napnyugta után ér véget.

Végül idemásolok egy legendát egy zsidó honlapról (http://www.or-zse.hu/resp/hallgatoi/ronatamas-bojtok.htm)

”Egy régi legenda szerint Napóleon éppen tisa beáv napján ment el egy zsinagóga előtt, s csodálkozva hallgatta, hogy milyen hangosan kiabálnak, jajveszékelnek odabenn. Megkérdezte tőlük, hogy mi ennek az oka, s elmondták, hogy az országukat, Jeruzsálemet, és a Szentélyt 1800 évvel ezelőtt rombolták le. Napóleon mélyen megindulva mondotta: "Az a nép, amely hazájának elvesztését még 1800 év elteltével is siratja, és nem felejti el, az a nép soha nem pusztul el. Az a nép biztos lehet abban, hogy egyszer vissza fog térni hazájába."

Ez azóta megtörtént.

De milyen áron?!

Ma egyre többen – zsidók és nem-zsidók – úgy hiszik: ha a zsidó állam újjászületett, a Templomhegy is visszakerült szuverenitása alá, akkor a Templomnak is fel kell épülnie.

Ehhez mindig hozzátesszük: Böjáménu. Napjainkban.

De milyen áron?!◙