Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2011. augusztus 8., hétfő

Áv hónap kilencedike

Közeledik a napnyugta.

Hétfőn, augusztus 8-án este már kedd előestéje van, Áv hónap kilencedike előestéje.
Tisá böÁv héberül.

Böjtnap. Nem vallási, mint a Jom Kippur, az Engesztelés napja. Ez a nap nemzeti gyász. A magyar olvasó talán október 6-hoz hasonlíthatja, az aradi tizenhárom vértanúságának a gyásznapjához.

Izrael húsz évszázada szétszórt népe általános katasztrófáira emlékezik. Nem is egyre.

A zsidó egy nép, amelynek nemzettudata középpontjában a főváros, Jeruzsálem áll, és annak szíváben a Templom.

A Templomot – avagy Szentélyt – a rátörő ellenség két ízben rombolta le, hamvasztotta el, a lakosság részbeni kiirtásával, a maradék elűzésével.

Először a babilóniaiak a Salamon által épített Templomot az időszámítás előtt 586-ban, majd hatodfél évszázad múlva, a keresztény időszámítás szerinti 70-ben a római légiók a Heródes által átépített Második Templomot.

A hagyomány a két katasztrófát a zsidó időszámítás ugyanazon napjára, Áv hónap 9. napjára teszi.

A második rombolás óta nincs Templom a jeruzsálemi Templomhegyen. Hűlt helyén két muzulmán mecset áll.

Izrael ókori ellenségei az ország nevét Palesztinára változtatták, Jeruzsálem nevét pedig Aelia Capitolinára.

Izrael mai ellenségei visszavették a Palesztina nevet (amelyet „Falasztín”-nak ejtenek, minthogy az arab nyelv nem ejti a P hangot), és Jeruzsálem – a héber Jerusálájim – helyett „El Kudsz”-ot emlegetnek.

A történelem páratlan fordulatai visszarepítették Izrael népét – vállalom a vitát: akarata ellenére! – abba az országba, ahonnan száműzték. És 1967-ben a Templomhegy is az ő fennhatósága alá került, bár a mecsetek azóta is sértetlenül ott állnak.

E sorok írója nem bonyolódik teológiai fejtegetésekbe: nem a szakmája. Mégis: a böjttel a nem (túl) vallásos zsidóság is azonosul egy kimondhatatlan és teljességgel felfoghatatlan akarattal, amely e népet, tenyérnyi országát, fővárosát és időtlen Templomát e földi terek és idők tengelyébe állította.

A böjt kedden, napnyugta után ér véget.

Végül idemásolok egy legendát egy zsidó honlapról (http://www.or-zse.hu/resp/hallgatoi/ronatamas-bojtok.htm)

”Egy régi legenda szerint Napóleon éppen tisa beáv napján ment el egy zsinagóga előtt, s csodálkozva hallgatta, hogy milyen hangosan kiabálnak, jajveszékelnek odabenn. Megkérdezte tőlük, hogy mi ennek az oka, s elmondták, hogy az országukat, Jeruzsálemet, és a Szentélyt 1800 évvel ezelőtt rombolták le. Napóleon mélyen megindulva mondotta: "Az a nép, amely hazájának elvesztését még 1800 év elteltével is siratja, és nem felejti el, az a nép soha nem pusztul el. Az a nép biztos lehet abban, hogy egyszer vissza fog térni hazájába."

Ez azóta megtörtént.

De milyen áron?!

Ma egyre többen – zsidók és nem-zsidók – úgy hiszik: ha a zsidó állam újjászületett, a Templomhegy is visszakerült szuverenitása alá, akkor a Templomnak is fel kell épülnie.

Ehhez mindig hozzátesszük: Böjáménu. Napjainkban.

De milyen áron?!◙

4 megjegyzés:

  1. De milyen áron...
    húzol el már a mesüge szövegeddel együtt. Nem szakmád a teológia, írod, mégis minden írásoddal pelepancsolsz. Lábáztatáshoz ott a lavor!

    VálaszTörlés
  2. Névtelen:
    Személyes piszkolódás helyett szólj hozzá érdemben, mondd el te, hogy látod a felvetett dolgokat! Az talán többet érne...Vagy nincs véleményed, csak ezt tudod produkálni?
    GZ

    VálaszTörlés
  3. Sajnos jellemző, hogy az Izraelt általában elutasító hozzászólók mennyire mocskos szájúak. Az érvek, meggyőződések, értelmes viták (emberi hangon történő) megtárgyalása valószínűleg nem is kívánatosak. Marad az (évezredes) mérhetetlen gyűlölet, demagógia...
    HaluG

    VálaszTörlés
  4. Az a baj, hogy megpróbálod összerakni a fejedben lévő katyvaszt, leírt szövegeid viszont rendre lábszagúra sikerednek. Akárcsak a következő írásodban a magyarázkodásod

    VálaszTörlés