Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2011. augusztus 25., csütörtök

Megbukott a diktátor – éljen a diktátor!

Nehezen érthető a lelkesedés, amellyel olyan sok nyugati kommentátor és politikus üdvözli az arab államokban zajló változásokat.
Pedig csak a közelmúlt történelmi eseményeit kellene felidézni: hány arab vezető (az egykori, valóban független Libanont, Jordániát és néhány sivatagi monarchiát kivéve) jutott hatalomra másképpen, mint katonai puccsal, vagy más hatalom közvetlen beavatkozásával?

A nyugatbarát, elvből terror-ellenes Hoszni Mubarak kormányzását lényegében katonai junta váltotta fel, melynek karhatalma nem képes, és a jelek szerint nem is hajlandó feltartóztatni a Sínai félszigeten elhatalmasodott, a Gázai-övezetet uraló Hamasszal együttműködő beduin csempészbandákat és fegyveres terroristákat.
Hogy képesek lesznek-e megvédelmezni az Egyiptomba látogató turistákat a “hitetlen betolakodók” ellen már eddig is számos véres merényletet elkövetett terroristáktól – a jövő súlyos kérdése.

Líbiában e poszt közzétételéig még nem közölték Kadhafi elfogását, de a líbiai olajra szomjazó államok és cégek már nagyon várják a katonai és politikai helyzet megszilárdulását.

Izraelt is aggasztja a déli szomszéd szomszédjában kialakult káosz, amely még hónapokig eltarthat.

Egy keddi (augusztus 23) jeruzsálemi közlés szerint az utóbbi fél évben, amióta a líbiai központi kormányzat fokozatosan elveszíti az irányítást, folyamatosan áramlik a fegyver a fosztogatott líbiai fegyverraktárakból a Gázai-övezetbe.
A távolság a líbiai-egyiptomi határ és a Gázai-övezet határa között több, mint 1000 kilométer. Az útvonal: Egyiptom és a Sínai félsziget teljes földközi-tengeri partvonala, de ehhez előbb még el kell jutni a jókora területű Líbia fegyverraktáraitól az egyiptomi határig.

Izraelben már csak ez okból is aggódva figyelik mind az egyiptomi, mind a líbiai változásokat. Jeruzsálemben attól tartanak, hogy az eddigi arab nacionalista rezsimet egy, az iránihoz hasonló iszlámista rendszer váltja fel. A sivatagi ország hatalmas olajkincsei – akárcsak Irán esetében – szinte korlátlan eszközöket adnának egy Kadhafinál is szélsőségesebb (és esetleg értelmesebb) diktátor kezébe. ◙

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése