A cionizmus kísérlete

Nem, semmi esetre sem kísértete: kísérlete. Próbája.
Válasz-kísérlet a Történelem legrejtélyesebb, legtragikusabb kihívására: egy nép érthetetlen, felfoghatatlan kiválasztására a többi nép közül Odafentről.
Mert ha más nem is, sorsa, történelme akkor is bizonyítaná különállítását a többiektől.

Olyan ez, mintha az óvodában egy gyereket – és mindig ugyanazt a gyereket – folyton a sarokba állítanák, máskor pedig az óvó néni megdícsérné a többiek előtt. Megint ezt a gyereket.
Hát, egy bizonyos: nem ez a gyerek lesz a legnépszerűbb az oviban!
Ennyit Izrael népének, másképpen a zsidó népnek a “különtettségéről” (pontosan ennyit tesz a magyarul szentnek fordított héber “kádos” vagy a szentséget jelentő “kódes”).

Induljunk a kezdetektől.
A sokak által már szitokszóként használt „cionizmus” lényegét csak így lehet – ha lehet – megérteni.
A Biblia tanúsága szerint Jákob Isten angyalától kapta az Izrael, a héber eredetiben Jiszráél nevet.
(Az "angyal" olvastán ne gondoljunk templomokban ábrázolt libaszárnyas emberkékre. "Jákob létrája" sem tűzoltólétra volt, hanem egy átlépési lehetőség egy másfajta téridő-síkra. Mindezt a ma élő embereknek is csak segédképekkel lehet elmagyarázni, hát még a 3000 évvel ezelőttieknek.)
A bibliai hely Mózes első könyve (32:29). A 34. fejezetben, a Jákob-Izrael nagyapjának, Ábrahámnak ígért földön, Kánaánban lánya megerőszakolásáról és a tett véres megtorlásáról olvasunk.
A tragikus jelenet Söchemben játszódott, amely ma Nablusz néven palesztin város.
Előjel?
A 35. fejezetben Isten magának Izraelnek is odaígéri a később róla elnevezett országot. De ebben a fejezetben is van három halál, nevezetesen Jákob-Izrael felesége, Ráchel és apja, Izsák halála, majd Debóra, Rebeka dajkája halála.
Akad más is: Reuvén, Jákob-Izrael elsőszülöttje “feltakarja atyja takaróját”, vagyis a papa ágyasával hál.

Oknyomozó cikkünkben átugrunk vagy 700 évet. Át az egyiptomi rabszolgaság éveit, át a sivatagi vándorlást, a Bírák korát, Saul és Jonathán drámáját, és megérkezünk a fiatal Dávidhoz, aki kis csapata élén csellel elfoglal egy Cion nevű erődöt, amely később Jeruzsálem jelképe lesz.
(Jut eszembe: “Böéjn táchbulot jipol ám; ut'suá börov joéc”, magyarul: Csel nélkül elesik a nép; menekvés sok tanácsadó által van – ez a Moszád mottója, egyenesen Salamon Példabeszédeiből. Hja, kérem, kis nép csellel él túl…)

Elmúlik az Izrael történetének fehér hollója, a néhány nemzeti egységben és biztonságban eltöltött évtized, Dávid és Salamon királysága. Az ország kettészakad az északi Izrael (Jiszráél) és a déli Júdea (Jehudá) királyságokra. Előbb Izrael tíz törzse, majd Júdea két törzse kerül száműzetésbe. Előbbieket máig keresik…
Júdea népe a babilóniai száműzetésben siratja Ciont. Igen, ekkor már Ciont, “pars pro toto”: Cion alatt Jeruzsálemet és a teljes Izrael-földet értve.

"Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk,
mikor Cionról megemlékeztünk.
A fűzfákra függesztettük hárfáinkat,
Mert énekszóra nógattak ott elfogóink,
kínzóink pedig víg dalra, mondván:
Énekeljetek nékünk Cion énekei közül!
Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!
Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,
felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!... "
(Olvasóim közül sokan ismerhetik az idézett 137. zsoltárt, ha nem máshonnan, hát Boney M-ék “By the Rivers of Babylon” dalából. A héber Cion szó a magyar Bibliákban Sion-ként szerepel.)

Megszületett a cionizmus, a Cion utáni vágyakozás, 2600 évvel ezelőtt. Ez a száműzetés, mint tudott, hetven évig tartott: Zerubável vezetésével a száműzöttek és leszármazottaik kis hányada visszatért, “alijázott” a Szentföldre. (Az alija szó jelentése “felmenetel” más országból Izraelbe, de így nevezik az Izrael bármely pontjából Jeruzsálembe vezető utazást is.)

Vagyis a zsidó megtelepedés “Cionban” elölről kezdődött, mint Józsua, Nun fia idejében. A lerombolt Első Templom helyén megépült a Második – az ott időközben megtelepedett más nép erős ellenkezése közepette.

Tanulság: nincsen üres hely, főleg egy ilyen forgalmas ponton, mint amilyen a Szentföld.

A második számüzetés a keresztény időszámítás szerinti 70-ben vette kezdetét. A Második Templom is megsemmisült, vele a zsidó államiság.

Tizennyolc évszázad és sok hiábavaló kísérlet után 1890-ben egy Nathan Birnbaum nevű bécsi zsidó újságíró megalkotta a “cionizmus” kifejezést. Néhány év múlva egy másik, budapesti születésű újságíró, bizonyos Herzl Tivadar már az első cionista kongresszuson elnököl. A cionizmus az ókori vallásiból modern politikai kategória lett.

A Szentföldre azonban csak az egymást követő ukrajnai-oroszországi pogromok kergetik az első néhány ezer, majd néhány tízezer zsidó pionírt. Ők nem 70, hanem közel 1900 év óta elhagyatott földet kezdenek művelni a betelepült beduinok és kecskéik által csaknem teljesen elsivatagosított országban.

Az újabb, harmadik zsidó állam 1948-ban tűzben és vérben született. Három nagy és több kisebb háború árán, halálos ellenségek között folytatja páratlan, kirívó történelmét. Katonai, technológiai sikerei elismerést arattak, vezetésének gyakori hibái kint is, bent is súlyos bírálatok tárgya. Ám a Közel-Keleten élő szomszédság és a régi ellenségek gyűlölsége egyre élesebb, az ország és népe fenyegetettsége nő.
Izrael fennállásának két emberöltője után a lelkesedés lelohadt.

Úgy tűnik, a cionizmus drámai, bizonytalan kimenetelű történelmi kísérlet az "örök néppel".

Még a kifejezés sem egyértelmű. Vannak keresztény cionisták, akik szívvel-lélekkel támogatják a zsidó álmot-államot, és vannak ultraortodox zsidó anticionisták, akik Herzl nevét vagy a cionizmust csak a „jimách smo vözichro” (töröltessék el neve és emléke) átokformula kíséretében említik. Hiszen a zsidó állam újjáalapítása és a nép egybegyűjtése a zsidó hagyomány szerint csakis a Messiás feladata lehet.

Herzl közismerten ateista volt. A cionizmus másik meghatározó alakja, Jabotinsky ugyancsak.

A cionizmus valódi értelmét, kiteljesedését talán egy további emberöltő múlva írhatja meg az akkori krónikás.◙