Ahol nincsenek kérdések

Tizenhárman ültük körül a megterített asztalt.

A zsidó hagyományban ez nem szerencsétlen szám, sőt. A legszebb héber szó: az áhává (אהבה), azaz  szeretet, szerelem betűinek a számértéke, gemátriája összeadva éppen ennyi: 13. És, ha már a héber numerológiánál tartunk, az echad (אחד), azaz "egy" számnév betűinek az összeadott számértéke is éppen ennyi: 13. És a kettő összege, 26 – az Egy Isten kimondhatatlan neve, a JHVH héber betűinek a számértéke.

Az asztalfőnél helyet foglaló családfő, szigorúan a háláchá szerint élő ember, egyaránt jártas a zsidó tanokban és, mint számítástechnikai mérnök, a matematikában és a fizikában is.

Péntek este volt. Elsőként a szolgálattevő angyalokat szokás köszönteni: Sálom áléchem, máláchéj hásárét, máláchéj eljon… A "pijut" (vallásos tartalmú vers) után a derék asszony dícsérete, a Példabeszédek könyvéből vett "Eset chájil" következik – mindkettőt hagyományos dallammal éneklik. A borra mondott kiddus, majd a kenyér előtti kézmosás és a két kalács megáldása után kezdődhet a szombatköszöntő lakoma.

Szó került aktuális témákról: családi ügyek, városunk, Rehovot hírei. A zsidó hagyomány szerint a Ros hásáná és Jom kippur közötti tíz sorsdöntő nap végén pecsételtetik be minden élő jóra vagy rosszra. 

A két jeles nap közötti szombat lévén nem kerülhettük el az ország sorsát érintő történéseket sem. Szóba került Gáza és Libanon, háborúk és békés szakaszok, lehetőségek és tanulságok.

Amikor a tányérok kiürültek és már úgy tünt, hogy mindenki elmondta a magáét, a ház asszonya különös, megindító történettel állt elő.

Öccsét, aki a Gázai-övezet egyik zsidó településének a rabbija volt, 1992-ben palesztin arab gyilkolta meg. A mindössze 32 éves férfi huszonéves özvegyet és négy kisgyereket hagyott hátra.

Ilyen tragédia után a vallási meggyőződés sem gátolhatja meg az örökké feltett és örökké megválaszolatlan kérdést: miért ér ilyen sors egy jó embert, egy fiatal embert? És miért kell szenvednie a családnak, miért jutott árvasorsra négy apró gyerek? És miért kell a szülőnek eltemetni a gyermekét? És a kérdések kérdése: ha létezik egy személyes Teremtő, aki maga a Gondviselés, az abszolút igazság és szeretet, hogyan engedheti ezt?

Vendéglátónk egy nagy sóhaj után folytatta a történetet. "Még tartott a gyászhét, amikor álmomban megjelent az öcsém. Mosolygó arccal csak egy ennyit mondott: Itt nincsenek kérdések!" 

*

Sokan hallottunk Raymond Moody professzor kutatásairól írt riportkönyvét klinikai halálból visszatért emberek élménybeszámolóiról: az orvos megállapítja halálukat, miközben ők maguk világosan érzik, hogy nem haltak meg. Tudatuk folytonos és kristálytiszta, sokkal tisztább, mint az "esemény" előtt. Látják magukat (jobban mondva: testüket) lenn feküdni, például a műtőasztalon, de a környezetet, az orvosi műszereket, a kórházat körülvevő tájat is.

Az utóbbi évtizedekben több ezer ember esete igazolja, amit nem csak az egyistenhívő vallások, de minden emberi kultúra vall: testi életünk nem azonos a létünkkel. A test elmúlásával a lélek nem múlik el, mi több, a testi élet alárendelt az időtlen, örök léleknek.

Vendéglátó háziaszonyonk drámai beszámolója is ehhez hasonló tanúság lehet, csak azzal a lényeges különbséggel, hogy itt nem az orvos vagy mentős medikus által evilágba "visszarángatott" emberről van szó, hanem valakiről, aki már "odaátról" üzen!

*

Mi hát a mi testi életünk? Egy "Grand Guignol", egy számunkra felfoghatatlan szuperértelem által rendezett monumentális rémdráma, amelynek mi itt, lent kéretlen szereplői vagyunk? Vagy éppen lelki valónk kérte valamilyen céllal a néhány évtizedes szerep eljátszását testi díszletben?

A mi népünk alighanem ismeri a választ. Máskülönben nem vállalnánk minden évben egy komor böjtnapot, amikor megállunk a jeruzsálemi Szentélyt helyettesítő templomokban és ősi szövegek idézésével elismerjük alávetettségünket a Fennvalónak, "aki egyedül ítél a világba jöttek fölött"... 

Addig is, amíg a végkifejlet után még ebbe a világba eljön a válasz, adjon az Isten békét, biztonságot, megértést, szeretetet az új évben és azután is, és kellemes ünnepet valamennyiüknek Jákob sátraiban Izraelben, és szerte a nagyvilágon. ◙