Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2012. július 3., kedd

Szárnyakat kapott a galileai Hamupipőke


A kislány gyönyörű volt és okos – csak hát egy nagyon szegény, ráadásul egyszülős családban nevelkedett a Galilban (Galileában, Észak-Izraelben), egy fejlesztési városkában. Iskoláit kitűnő eredménnyel végezte, ahol nem csak a tanulmányokban, hanem a sportban is jeleskedett. 

A középiskola tanárai karának javaslatára a lányt két osztállyal előre “ugratták”, és 19 éves korában már az első, “Bachelor” egyetemi fokozatot is megszerezte, éspedig a magas matematikai készséget követelő adatfeldolgozás-adminisztráció szakon.

A felnőtt életbe kilépve előnyös megjelenésével és végtelenül bájos fellépésével mindenütt nyert. Először modellként kereste kenyerét, segítette édesanyját és öt testvérét, majd bevonulása után a Légierőhöz kérte felvételét.

A fiúknak sem könnyű kiképzés emberpróbáló akadályait sikerrel vette. Kitűnő fizikuma, nagyszerű felfogása a legnagyobb nehézségeken is átsegítették, ott, ahol sok erős és felkészült fiú kihullik, és kénytelen búcsút mondani a harci pilóta-álomnak.

A. – az újságokban már csak nevének kezdőbetűjével szabad említeni, képe pedig csak “kitakart” arccal jelenhet meg – ott állt társaival a Légierő Chácerim-i bázisán, ahol június utolsó, forró napjaiban, a vakítóan kék ég alatt kapták meg “szárnyaikat”, azaz a fegyvernem szárnyas kitűzőjét és a tiszti rendfokozatot a 146. pilóta-kiképző tanfolyam végzettjei.

Őrajta kívül egy másik lány is letette a harcipilóta-navigátori vizsgát. Ennél fogva Ziv altábornagy, a Chácérim légibázis parancsnoka héberül így szólította meg az új tiszteket: lochámim völochámot. Harcosok. Hímnemben és nőnemben. A hímnemű alakot mondta először, mert azért a pilóta-fiúk sokkal többen voltak...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése