Tu-Bisvát, a fák újéve • Kisgyerekeknek veszélyes lehet a szárított gyümölcs

Annak, aki zsidó légkörben nőtt fel Európában, TU BiSvát, vagyis a héber Svát hónap 15. napja egyik legkedvesebb emléke.

A zsidó otthonok az európai tél kellős közepén („február, hol a nyár?”, kérdeztük a szürke égre, a fekete hófelhőkre nézve) megteltek Erec-Jiszráél gyümölcseivel: füge, datolya, barack illatával. A datolya, a füge szárított állapotban is fenséges volt. Még a szerény szentjánoskenyér is ott díszelgett az asztalokon. Így ünnepeltük a fák hagyományos újévét.

Apáink ezen a szemléletes és ízletes módon tanították meg gyermekeiket, hogy melyik gyümölcsre milyen áldást kell mondani.

Itt, az országban magától értetődően folytattuk a hagyományt. A gyümölcs-evésen kívül iskolás gyerekek és komoly felnőttek ültetik a fákat – nem egyszer gondatlanság vagy szándékos gyújtogatás következtében kiégett erdőkben.

Az utóbbi időben a gyümölcs-téren is furcsaságokat tapasztalunk. (Miért éppen ott ne?) A datolya és a mazsolaszőlő kivételével ugyanis valamennyi „jeles gyümölcs”, amely Erec-Jiszráél földjét dícséri – általában külföldről kerül az izraeli asztalokra. Repülőgépek hozzák őket tonnaszám Indiából, Sri Lankából (azelőtt Ceylon) és Kaliforniából.

Az idén február 8-ra, szerdára esik Tu Bisvát. A napokban a kereslet jelentős növekedését jelezték a szárított gyümölcsöket eladó üzlethálózatok.

Itt hívjuk fel a kisgyerekes szülők és nagyszülők figyelmét: a különböző magok és szárított gyümölcsök fogyasztása négy évesnél fiatalabb gyerekeknek veszélyes lehet: fulladást okozhat!

A nagyobbakat – százhúszig – nem fenyegeti ilyen veszély, de nem árt az óvatosság. A szárított gyümölcs tápértéke nagy, kalóriaértéke – óriási. Ne feledkezzünk bele túlságosan a fogyasztásába.
Végül az egyetlen statisztikai adat, amellyel ezen ünnepi alkalomból fárasztom az Olvasót: Izrael az egyetlen ország a Földön, amelyben több fa van, mint 100 évvel ezelőtt... ◙ 

Általános sztrájk szerdán

Nem vezettek eredményre a szerda éjjeli órákig tartó tárgyalások Juvál Steinitz pénzügyminiszter és Ofer Éjni szakszervezeti főtitkár között a szerda reggel 6 órától meghirdetett általános sztrájk elhárítására. A Kol Jiszráél, az Izraeli Rádió szerdára virradó éjféli híradása előrehaladásról számolt be. Szerda reggel kezdetét általános sztrájk vette kezdetét Izraelben.

A tárgyaló felek a szerdai napon folytatják megbeszéléseiket a munka felvételének a feltételeiről. Beszámolók szerint a magáncégek inkább hajlanak a hosszabb ideje foglalkoztatott ideiglenes alkalmazottaik állandósítására, mint az állami intézmények.

Kedden a Legfelsőbb Bíróság elutasította a tel-avivi Kereskedelmi Kamara petícióját, amellyel a testület a szerinte törvénytelen politikai sztrájk betiltását igyekezett elérni és engedélyezte az általános munkabeszüntetést.

A konfliktus a munkaközvetítő hivatalok által az állami és a magánszektorban foglalkoztatottak alkalmazása, illetve az állandó munkaerők és a munkaközvetítők által foglalkoztatottak kereseti és szociális feltételei között tátongó szakadék körül alakult ki.

Éjni kijelentette: nem követel lehetetlent, azaz, hogy valamennyi “közvetített munkaerőt” egyszerre és azonnal vegyék állandó alkalmazásba, de első kedvezményezettekként követeli az évek óta főállásban foglalkoztatott takarító személyzet felvételét az őket alkalmazó cégekhez.

Amennyiben szerdára virradó reggelig nem történik áttörés, reggeltől a következő vállalatok és intézmények szüntetik be a munkát:

• Loddi Ben Gurion repülőtér (reggel 6 órától déli 12 óráig)

• Izraeli Vasutak

• Posta
• Bankok

• Tőzsde

• Állami Biztosító (Bituách Leumi)

• A WIZO és a Náámát által fenntartott bölcsödék

• A “Klalit” szakszervezeti betegbiztosító rendelői és intézményei

• Önkormányzatok

• Kormányhivatalok

• Bíróságok

• Múzeumok

• Színházak

* A kórházak szombati inspekció rendtartása szerint működnek

Nem szüntetik be működésüket:

• Iskolák

• Egged autóbusztársaság

• Dan autóbusztársaság

Aki keres az talál • A házasulandó fiatalember a Google-ból kereste ki zsidósága bizonyítékát

Mindezt pedig azért tette, hogy Izraelben a rabbinátus előtt elvehesse szíve választottját.

Jehosua Blumberg 24 éves fiatalember Chicago szülötte. Már nevéből is gyanítható, hogy zsidó származású, de ez Amerikában nem olyan egyértelmű. Hitközségi iratokra van szükség, amelyek legalább anyai ágon egyértelműen bizonyítják a vallási hovatartozást. Jehoshua pedig, zsidósan hangzó neve ellenére ilyennel nem rendelkezett.

Szülei vagy nagyszülei nem tartották fontosnak a be- vagy feliratkozást. Ő mégis eljött Izraelbe, annak rendje s módja szerint elvégezte hároméves katonai szolgálatát (itt a jelek szerint megelégedtek a bemondással, valamint a magas, jóképű fiatalember erősen zsidós fizimiskájával), majd akadémiai tanulmányai közben megismerkedett Naomival.

A két fiatal egymásba szeretett, ám házasságkötésüknek útját állta a vaskalapos rabbinátus közismert nehézkes bürokráciája.

A fiatalember, bár külföldön mindezek megkerülésével is megházasodhatott volna, nem adta fel álmát, hogy a chupá, az esküvői baldachin Izrael földjén álljon.

Jehosua nekifogott a kutatásnak. A Google keresőn rátalált családfájára, amely elvezette őt több, mint 100 évvel ezelőtt bevándorolt anyai-nagyanyai dédmamája nevéhez.

Ő volt az, kétségtelen: erről a nagymamánál talált és lefényképezett iratok is tanúskodnak. Az egyik távoli rokon által beszkennelt száz-egynéhány éves bevándorlási dokumentumon ott állt a dédi neve, mellette a származási ország – Oroszország – és a bevándorló dédmama neve mellett a kor szokása szerint ez olvasható: “Age: 16 years, Race: Hebrew” – vagyis “Kora: 16 év, Faja: héber”...

A dokumentumot elküldte a Chicago-i rabbinátusnak, amely immár vita nélkül elismerte az ifjú Blumberg zsidó voltát. Innen pedig már csak egy levelet kell elküldeni az izraeli vallási bírósághoz (Bét-din hárábáni).

Saul Ferber rabbi, az “Itim” szervezet önkéntese nagyon sok esetben segít a hasonló problémákkal küzdő új és régi bevándorlóknak, amikor azok szembe kerülnek a főrabbinátus idegőrlő bürokráciájával.

“Blumberg esete rávilágít Izrael Állam házasságkötési rendszerében lévő bajokra. Ilyen problémákkal, mint az övé, naponta találkozunk. Van, amikor sikerül megoldani az azonosítási problémákat, például hitközségi archivumok segítségével. A legtöbbször azonban még egy ilyen hosszadalmas megoldás sem vezet eredményre. 


A rabbinátusi bíróságnál jelenleg több, mint 5000 zsidóság-bizonyítási dosszié vár elintézésre. A megoldás az lenne, hogy ha valaki ennyire egyértelmű zsidó háttérrel jelentkezik, kérését jóhiszeműként értékeljék és pozitívan bírálják el, ne gördítsenek ennyi nehézséget elé” – fejezi ki véleményét Ferber rabbi. ◙

FORRÁS: JISZRÁÉL HÁJOM NAPILAP

Tavasz a télben – még két napig

EGY EGÉSZEN FRISS FELVÉTEL GALILEÁBÓL

Több, mint két hétig tartó, errefelé szokatlanul zord, hideg tél, özönvíz-szerű esőzések, viharos szelek, a magasabb helyeken fagypont körüli hőmérsékletek: így kezdődött Izraelben a 2012. év.

A múlt hét végén azonban keleti, sivatagi szelek szárnyán hirtelen beköszöntött a tavasz. Szombaton tízezrek keltek útra a Golán és Galilea felé, hogy gyönyörködjenek a megduzzadt Jordánban és a beléömlő, szokatlanul bővizű patakok és akörülüttük zöldellő erdők és parkok látványában.

Tömegek vették útjukat a Hermon hegy felé, ahol a sí-kötélpálya (“ráchbál”) felső végénél 2 méteres, alsó végénél 20 centiméteres hó várta a síelőket és a szánkázókat.

Szombaton délelőtt fél tizenegykor már egy fia gépkocsit sem engedtek be: a hatalmas parkoló megtelt. Akinek pedig nem jutott hely a Hermonon, a hegy aljában, a Golán északi meredélyein hógolyózott – a rendőrség és a hadsereg figyelmeztetését figyelmen kívül hagyva. Ezen a terepen ugyanis a szíriai hadsereg negyvenöt-ötven évvel ezelőtt telepített aknái még mindig kockázatot jelentenek.

Mások dél felé indultak: a Negev természetvédelmi körzeteiben ilyenkor a szó szoros értelmében virágzik a sivatag (ami nyaranta sem homok-sivatagot jelent, inkább száraz, köves talajú sztyeppét).

A hirtelen támadt tavasz csúcsa e sorok írásakor, vasárnap van, amikor Izrael népét már visszavárják a munkahelyek, az iskolapadok. A keleti szél által elhozott felmelegedés kedden véget ér: délben-délután visszajönnek a szürke felhők, és észak felől újra indul az esőzés. Ami, reméljük, sokáig velünk marad: a Kineret szintjét a két hetes esőzés több, mint fél méterrel megemelte. És ivóvizünket jórészt a tó szolgáltatja. ◙

Gyorshajtók, figyelem!

Vasárnap, február 5-én Izrael több gyorsforgalmi műútján megkezdi működését a kibővített, az eddiginél hatékonyabb traffipax-rendszer.

Az utak mentén felállított A-3 (א-3) sebesség-érzékelő komputeres kamerák lefényképezik a megengedett sebességnél gyorsabban hajtó gépjárműveket, az észlelt adatokat egy központi komputerbe küldik, ahonnan az adatokat a rendőrség értékeli, majd a vétség súlyosságának megfelelő büntetést kiküldi a lefényképezett jármű rendszámához tartozó tulajdonos postacímére.

A komputeres “rapportot” a forgalmi rendőrség (misteret tnuá) az elkövetéstől számított 96 órán, vagyis négy napon belüli postázza az elkövetőnek.

A traffipaxok kihelyezése évek óta tart: most a teljes rendszer befejezését jelentették, amely az államnak – az adófizetőknek – félmilliárd sékelébe került.

A kamerákat főként olyan útvonalakon helyezték el, amelyeken sok súlyos baleset történt, és ahol a sofőrök előszeretettel taposnak bele a gázba.

Számos jelzőlámpa, jobban mondva a melléjük szerelt kamera lencséje is “árulkodik” majd a pirosba behajtó gépkocsivezetőkre: ők drákói büntetésekre számíthatnak. A most munkába állított 28 vadonatúj kamera közül csak 9 a sebességmérő: a többi 19 jelzőlámpák mellett “szolgál”.

A legtöbb iparosodott ország már évekkel ezelőtt bevezette és alkalmazza az elektronikus-komputeres sebesség-ellenőrzést – és sikerült tekintélyes arányban leszorítani a halálos baleseteket: a hevesvérűnek ismert olaszoknál például több, mint a felével! A közismerten fegyelmezetlen izraeli sofőröket – zsidó és arab ebben egytestvér – talán sikerül majd leszoktatni a felelőtlen gyorshajtásról. ◙

A katonát a palesztin faluban felejtették – helyi arabok izraeli területre segítették • Parancsnoka ellen eljárás indul

A héten a Cáhál, az Izraeli Hadsereg egy gépesített alakulata egy Ramallah közelében fekvő palesztin faluban házkutatást hajtott végre. Feladata elvégzése után az egység visszatért izraeli bázisára – ám az egyik katonát a faluban felejtették.

Hírügynökségi jelentések szerint a katonát helyi arabok, hogy megmentsék őt a lincseléstől, sietve a közeli határátkelőhelyre szállították, ahonnan szerencsésen eljutott a bázisra.

A hadsereg szóvivője tagadta, hogy a hátrahagyott katonát helyi arabok segítették volna ki veszélyes helyzetéből.

Az egység parancsnoka ellen eljárás indul. Benni Gantz vezérkari főnök a nyomozás befejeztéig a magasrangú tisztet felfüggesztette a parancsnoki feladatkörből. ◙

Virtuális intifáda: újabb 26 ezer izraeli hitelkártya adatait tették közzé?

Pro-palesztin hackerek pénteken (február 3) közölték: ismét izraeli hitelkártyák ezreinek adatait lopták ki  feltört kereskedelmi adatbázisokból. Állításaik szerint ezúttal 26 ezer kártya adatait tették közzé mindenki számára hozzáférhető honlapon.

Két héttel ezelőtt palesztin vagy más muzulmán országok – valószínűleg Szaud-Arábia – hackerei a Tel Aviv-i Értéktőzsde és az El Al, az izraeli nemzeti légitársaság honlapjaiba törtek be, de letörölni egyiket sem tudták, a bizalmas stratégiai adatokhoz sem tudtak hozzáférni.

Az ezt követő napon izraeli vagy pro-izraeli hackerek visszavágtak, és letörölték Szaud-Arábia tőzsdéjének a honlapját.

Az Izraeli Hadsereg, és ezen belül a Légierő életfontosságú óriáskomputerei gyakorlatilag „bevehetetlenek” külső, az internetről indított támadásokkal szemben. Arra azonban volt példa a közelmúltban, hogy egy katonalány politikai indíttatásból a vezérkar egyik számítógépéről lelopott bizalmas adatokat, és azokat CD-lemezen egy újságíróhoz továbbította.

Arra is volt precedens, hogy egy magas rangú tiszt szuper-érzékeny adatokat tartalmazó laptopot vitt ki a bázisról, hogy azt hazavigye és otthon dolgozzon tovább rajta, ám útközben kocsiját egy parkolóból ellopták.

A gépkocsit a benne lévő GPS segítségével az utolsó pillanatban sikerült elérni, mielőtt átvitték volna a Palesztin Autonómia területére… ◙

Washington Post: Izrael tavasszal támad

A The Washington Post kolumnistája, a novellaíróként is nevet szerzett David Ignatius csütörtöki (február 2) cikkében közzé teszi értesülését: Leon Panetta, az Egyesült Államok védelmi minisztere véleménye szerint Izrael áprilisban, májusban vagy júniusban támadást intéz Irán nukleáris létesítményei ellen, mielőtt még – izraeli kifejezéssel – az Iszlám Köztársaság elérné a “zone of immunity”, azaz a létesítmények megtámadhatatlansági állapotát.

Panetta a cikkíró szerint “erősen valószínűnek” tart egy tavaszi izraeli támadást, amelyet amúgy erősen ellenez, és ezt az izraeli polgári és katonai vezetőknek tudomására is hozta. Panetta, valamint az Obama-kormányzat szerint egy izraeli katonai akció semmissé tehetné a nyugati erőfeszítéseket, hogy diplomáciai és gazdasági szankciókkal bírják rá az iráni vezetést a nukleáris fegyverkezés leállítására.

Az Ignatius-cikk szerint az Obama-adminisztráció még arról sem döntött, hogy Amerika miképpen reagáljon, ha egy Izrael által kezdeményezett katonai akció megindulna.

A továbbiakban a cikk kitér az izraeli forgatókönyvre: az izraeli hadsereg öt napig tartó, korlátozott offenzívát kezdeményezne kritikus fontosságú iráni létesítmények ellen, amelynek egy, az ENSZ által közvetített tűzszüneti felhívás vetne véget. Miután pedig bármilyen eredményes légi offenzíva is legfeljebb csak részleges sikereket arathatna a nagy kiterjedésű, hegyes országban szétszórt üzemekben, tárolókban és laboratóriumokban, Izraelnek néhány év múlva újabb offenzívát kellene nyitnia.

Az Egyesült Államok előtt nagyjából két út áll a tavaszi izraeli akció megelőzésére. Az egyik a meggyőzés, beleértve a nukleáris fegyverkezés nemzetközi ellenőrzését. A másik az eddiginél is hatékonyabb titkos akciók végrehajtása, amelyek olyan mértékben akadályozzák az atomfegyverek fejlesztésének a menetét, hogy az meggyőzi Izraelt a katonai akció szükségtelenségéről. ◙

Az izraeli jegybank kormányzója: Európa recesszió küszöbén – Izrael nehéz helyzetben

Stanley Fischer professzor, az izraeli jegybank kormányzója, nemzetközi hírű pénzügyi szakember kijelentette: a világgazdaság általános recesszió küszöbén áll. Ha Európát eléri ez a folyamat, annak Izraelre igen súlyos hatása lesz. Ezzel együtt Fischer hangsúlyozta: Izrael gazdasága stabil, és a folyamatok ellenőrzés alatt állnak.

Értékelésében kitért az adósságrendezés problémáira is. Elmondta, hogy probléma bontakozik ki a kölcsönkötvények és az adósságok rendezése körül. „Emlékeztetni szeretnék rá, hogy a kötvény – kölcsön, amelyet vissza kell fizetni” – mondta Stanley Fischer.

A jegybank kormányzója az izraeli társadalom számos visszássága közül kiemelte azt, amely szerinte jelentős és egyre károsabb hatással van az ország gazdaságára. Ez pedig a létszámában növekvő ultravallásos tábor, amelynek tagjai igen alacsony arányban jelennek meg a munkaerő-piacon.

„Tisztelettel viseltetem a zsidóság és hagyományai iránt, de az, hogy a harédi (ultraortodox) közösséget kevesebb, mint 40 százalék képviseli a munkaerő-piacon, tarthatatlan állapot” – nyilatkozott Stanley Fischer professzor. ◙

Nagyfeszültség a tenger alatt

A nagy feszültségeket, amelyek a felszínen borzolják az idegeket, Izrael és a körzetben működő józan erők technológiai haladással és együttműködéssel igyekeznek ellensúlyozni.

A nagyfeszültség – így, egybe írva – tenger alatti kábelekben fog haladni, összekötve Izrael és Ciprus villamosenergia-hálózatait.

A tervezett szándéknyilatkozatot az izraeli Elektromos Művek, a görög ellenőrzésű DEH Quantum Energy, a Cyprus Bank és egy további magáncég képviselői néhány héten belül aláírják, és ha minden simán megy, még a 2012. év folyamán ratifikálják a projektet. A kábelt 270 kilométer hosszúra tervezik, amely 2000 méterrel a tenger szintje alatt fog vezetni. Teljes kapacitása 2000 megawatt lesz.

Ugyanilyen kábelt terveznek Ciprus és Kréta szigetei összekötésére is (körülbelül 700 kilométeres távolság). Utóbbi kapcsolatban áll Görögország villamossági rendszerével, így, ha a teljes projekt a tervezett négy év múlva megvalósul, Izrael része lesz az európai villamosenergia-hálózatnak. ◙ 


FORRÁS: Arutz 7 – Israel National News

Békétlen egymás mellett élés

Mohammed Abu Ali izraeli állampolgár még csak 20 éves, de hétfőn (január 30) a Petach Tikva-i Törvényszék illegális fegyvertartás, gyilkosság kísérlete, terrorszervezetekkel fenntartott kapcsolat és terrorista szervezkedés miatt két palesztin társával együtt perbe fogta.

Abu Ali úgy lett izraeli állampolgár, hogy – több tízezer társával együtt – Izrael Állama humanitárius okokból, a családegyesítési kérelmére tekintettel befogadta állampolgárai közé.

Abu Ali Qalansuwa palesztin nagyközség lakosa. Az izraeli állampolgárságot arra használta fel, hogy két palesztin társával terrorsejtet szervezzen, a Tul Karem palesztin városban működő Iszlám Dzsihád megbízottaktól pénzt szerezzen, és azon egy M16-os gépkarabélyt vásároljon.

Miután a fegyvert megszerezte, két, nálánál idősebb, de ugyancsak huszonéves palesztin  társával azt tervezték, hogy a Nablus (ez a bibliai Söchem) város közelében, egy ellenőrző áteresztő ponton (checkpoint) őrködő izraeli katonákra tüzet nyit.

Az Iszlám Dzsihád választása minden valószínűség szerint azért esett Mohammed Abu Alira, mert egyrészt izraeli állampolgársága révén szabad átjárása volt Izrael teljes területe és a Palesztin Autonómia között, másrészt azért, mert lakhelye, Qalansuwa éppen az Izraelt a Palesztin Autonómiától elválasztó úgynevezett „zöld vonal” mögött, Natanjától alig 15 kilométerre fekszik.


A háromtagú terrorsejt tagjait a Sin-Bét (belbiztonsági szolgálat) és a rendőrség fogta le tavaly decemberben. Elfogásuk tényét csak bíróság elé állításuk napján közölték.

Izraeli biztonsági források aggodalmuknak adnak hangot, amiért egyre több izraeli arab – köztük kiemelkedő arányban olyan palesztinok, akik izraeli állampolgárságot kaptak – vállalkoznak fegyveres terrorcselekményre izraeliek ellen. Akik, elvben, polgártársaik. ◙

Magasba emelkedik az űrkutatási költségvetés

Juvál Steinitz pénzügyminiszter és Daniel Herskovitz professzor tudomány- és technológiaügyi miniszter megegyeztek az izraeli ártechnológiára fordítandó összegek igen jelentős emelésébe. Míg az utóbbi két esztendő során a zsidó állam évi 10 millió sékelt (2,67 millió US dollárt) fektetett be űrkutatási célokra, a következő két évben e célra tizenhat és félszer ennyit, 165 millió sékelt (44 millió US dollárt) irányoz elő.

Az összeg közepes- és kis vállalkozásokat fog támogatni, amelyek az űr-technológiában végeznek kutatási és fejlesztési projekteket. A pénz egy részét akadémiai kutatásokra és oktatásra költik.

Izrael kormányzata évek óta igyekszik biztosítani az ország vezető pozícióját az űrkutatási technológiák terén, amelynek mind békében, mind a hadászatban évről évre fontosabb szerepet játszanak.

Izrael egyike a kilenc országnak a Földön, amelyek képesek műholdak Föld körüli pályára állítására.

A kormány vasárnap (január 29) elfogadta Menachem Kidron kinevezését az Izraeli Űrkutatási Ügynökség élére. Kidron az utóbbi 40 évben a Rafael vállalatnál töltött be kutatási, fejlesztési és adminisztrációs feladatokat. ◙

FORRÁS: Israel National News

Izraelben lezuhant egy pilóta nélküli robotgép

Vasárnap (január 29) reggel az izraeli Gedera város közelében, Tel Avivtól délre gyakorlat közben lezuhant egy Eitan tipusú drón (pilóta nélküli robotrepülőgép). 

Személyi sérülés nem történt.

A drón izraeli fejlesztésű robotgép, kritikus szerepet szánnak neki a modern hadviselésben.

A baleset egy, a Légierő és az Izraeli Légiipari Művek (IAI) közös gyakorlata során történt.

A vasárnap esti órákig a szakértők vizsgálják a baleset okait. ◙

Izrael népe és hite: a zsidó lakosság 80 százaléka hisz Isten létezésében, de csak 51 százalék a Messiás eljövetelében

Az időnkénti felmérések erre is kiterjednek. A Guttman intézet és az Avi Cháj alapítvány másfél évvel ezelőtt végzett felmérést az Izraelben élő zsidó lakosság körében alapvető hitbeli meggyőződéséről. A felmérők szemtől-szembe intéztek kérdéseket 2083 izraeli zsidó polgárhoz, e népesség – 5,7 millió lélek – reprezentatív keresztmetszete szerint. (A felmérés eredményeit a kutatási projekt vezetője, Asher Arian professzor elhunyta után hozták nyilvánosságra.)

A korábban végzett felmérésekkel (1991 és 1999) összehasonlítva a legutóbbit egyértelműen kitűnik, hogy nő a magukat ortodox – vallástartó – és ultraortodox – szigorúan vallástartó, a zsidó hagyományokat öltözetükben, étkezési szokásaikban (aggályos kóserság) és családi életükben (magas gyermekszám) is őrző –  polgárnak vallók száma és aránya a zsidó lakosságon belül.

Néhány érdekes adat:

A zsidó lakosság 80 százaléka hisz Isten létezésében. Alaposabban rákérdezve 77 százalék meggyőződése, hogy a világot egy „természet fölötti erő” kormányozza, 72 százalék hisz benne, hogy az ima javíthat személyes sorsán, 67 százalék hisz a zsidó nép választott voltában, míg 65 százalék tartja úgy, hogy a Tóra (a Mózes öt könyve és az abban foglalt parancsolatok) isteni rendelések.

Abban a hitelvben, hogy a jó cselekedetek elnyerik jutalmukat, 80 százalék hisz, míg a rosszaságért járó sors-szerű büntetésben 74 százalék.

A 80 százalékos Istenben való hithez képest meglepően kevesen: az izraeli zsidó népesség 56 százaléka hisz a túlvilági létben; a Messiás eljövetelében már csak 51 százalék! (A zsidó hagyomány szerinti Messiásról van szó.)

A hagyományokhoz a nép döntő többsége ragaszkodik. A „brit milá”, a fiúk nyolc napos korában történő körülmetélése 94 százalék számára fontos, a „sivá”-t, a halottak utáni hétnapos gyászt 92 százalék üli meg, fiának 13 éves avatási ceremóniáját (Bár micvá) 91 százalék tartja meg, közeli hozzátartozója után 90 százalék mond „Káddist” (ima a halott lelki üdvéért), 86 százalék ragaszkodik a rabbinikus temetéshez és 80 százalék a „chupá” (hagyományos esküvői baldachin) alatt megtartott esküvőhöz.

A hagyományokhoz nagy százalékban vallott hűség ellenére a megkérdezetteknek csak harmada tartja úgy a Szombatnapot, ahogy az a „nagy könyvben”, azaz a Sulchán Áruchban, a zsidó vallási döntvénytárban meg van írva. (Semmi utazás, villanykapcsoló, gázkályha be- és kikapcsolása szóba sem jöhet). Ugyanakkor kétharmad gyújt péntek esténként szombati gyertyákat (ez a lányok-asszonyok feladata), 60 százalék mondja el a hagyományos Szombat-köszöntő Kiddus-imát. Közülük sokan a televíziót is bekapcsolják, amit az ortodoxok semmiképpen nem tennének (az ultraortodox rabbik a TV készülék tartását is tiltják híveiknek).

És most az ellentábor: az izraeli zsidó lakosság 43 százaléka vallja magát „világinak”, vagyis nem-vallásosnak, 3 százalék kifejezetten vallás-ellenes.

Betérések elfogadása: 73 százaléka helyesli, hogy az állam az ortodox betéréshez köti a zsidóként történő bejegyzést, 48 százalék a nem-ortodox (például a magyarországi neológ hitközség általi) betéréseket is elfogadná,  míg az izraeli zsidók egyharmada, 33 százalék úgy véli, hogy zsidó az, aki annak tartja magát… ◙


FORRÁS: a "Jediot Ahronot" napilap internetes hírportálja

Irán papírtigris – ameddig nincs atomfegyvere

Legalábbis ez derül ki a pénteken (január 27.) megjelent New York Times-ban megjelent tanulmányból, amelynek szerzője magas rangú izraeli tisztviselők helyzetértékelésére hivatkozik.

„Az izraeli titkosszolgálatok széleskörű akadémiai kutatásokra és tanulmányokra alapozva úgy vélik, hogy egy, az iráni nukleáris létesítményekre mért csapás korántsem okozna olyan katasztrofális eseménysorozatot – például az egész Közel-Keletre kiterjedő konfliktust, világméretű terror-hadjáratot, az olajárak egekbe szökkenését – mint azt sokan képzelik.

Ethan Bronner, a cikk szerzője, a New York Times szakértő cikkírója izraeli és közel-keleti témákban, nyolc jelenlegi és egykori izraeli titkosszolgálati vezetővel folytatott beszélgetés-sorozat alapján úgy véli, hogy Izrael hónapokon belül „újféle szankciókkal” fogja sújtani Iránt. Az izraeli biztonságiak szerint „A helyzet újféle szankciókat követel meg. Egy katonai jellegű támadás nagyon is valós opció és annak következményei sokkal kevésbé veszélyesek, mint amilyeneket egy, már nukleáris fegyverekkel bíró Irán rejt.”

A cikk két izraeli tisztségviselőre és a Tel Aviv Egyetem Nemzetbiztonsági Intézete által a közeljövőben megjelenő tanulmányra is hivatkozik, amely szerint az iráni fenyegetés a Hormuz-szoros elzárására nem egyéb, mint blöff.

Bronner emlékeztet Ehud Barak izraeli honvédelmi miniszter (és volt vezérkari főnök) interjújára is, amelyet novemberben adott az izraeli rádiónak: „A háború nem piknik, ám, ha Izraelt akcióra kényszerítik, az ellencsapást ki fogjuk bírni. Nem lesz százezer halott, sem tízezer halott, de még ezer sem. Izraelt semmi esetre sem semmisítik meg”.

Idézi a Begin-Szadat Stratégiai Központ e témával foglalkozó tanulmányát is, mely szerint a rakéta-háborútól való félelmek túlzottak, mivel azok csak korlátozott helyi csapásokra képesek.

A cikk emlékeztet a Szaddam Husszein, majd a libanoni Hezbollah által Izrael ellen indított rakéta-támadásokra, amelyek viszonylag csekély kárt okoztak.

Bronner cikkében helyet ad az ellenvéleménynek is. Izraeli megfigyelők szerint egyrészt Irán már évek óta készül erőteljes csapásra, amely egyidőben a libanoni Hezbollah és a gázai Hamasz részéről is érheti Izraelt, másrészt egy izraeli katonai akció, legyen az bármilyen eredményes, csak néhány évvel képes visszavetni az iráni fegyverkezési program végrehajtását, mivel az eltökélt iráni vezetés meg fogja kettőzni erőfeszítéseit. ◙

Még hidegebb béke Egyiptommal? A Muzulmán Testvériség nem mondja fel a békeszerződést, de nem is tárgyal Izraellel

A Muzulmán Testvériség, amelynek két politikai pártja a napokban az Egyiptomban tartott parlamenti választások nyertese lett, szerdán bejelentette: nem tervezi felmondani az Izraellel 1979-ben megkötött békeszerződést, de nem is hajlandó tárgyalásokat folytatni a zsidó állammal.

A bejelentést Mohammed Morsi a Testvériség nevében tette az Al Dzsazíra televíziós hírcsatornának adott interjú keretében. „Ha a felek felelősséget vállalnak egy szerződésért, azt nem lehet törölni vagy megváltoztatni. Ez a Camp David-ben aláírt szerződésre is vonatkozik” – indokolta az iszlám vallásjogra alapozó döntést.

Az évtizedekig hol szigorúbb, hol liberálisabb korlátozás súlya alatt működő fundamentalista muzulmán szervezet hol megerősíti, hol tagadja az Izraellel fennálló kapcsolatok megszakításáról szóló híreket. A lakosság zömének a támogatását élvező  Testvériség  nyeregben érzi magát, de a jelek szerint még nem alakított ki szilárd politikai vonalat. A szervezet mindenesetre biztosította az Egyesült Államok külügyminisztériumát, hogy az országa által létesített diplomáciai kapcsolatokat és szerződéseket kormányzatra kerülése esetén tiszteletben fogja tartani.

Jigál Palmor, az izraeli külügyminisztérium szóvivője kedden közölte az izraeli rádióban, hogy Izrael „senki előtt nem zárja be az ajtót”, amihez hozzátette: "mi szívesen folytatunk párbeszédet mindenkivel, aki kész arra, hogy tárgyaljon velünk”

Mahmúd Ghazlan, a Testvériség szóvivője viszont az Asharq Al-Awsat  című pán-arab, négy kontinens 12 városában egyszerre nyomtatott napilapban a puszta párbeszéd lehetőségét is kategorikusan elutasította Izraellel, mondván: „a Testvériség álláspontja ebben a kérdésben világos és következetes, vitának helye nincs”. ◙

Izraelből szeretettel Teheránba

Senabandegóne ázíz… avagy Izrael hírszolgálata ablakot vág az iráni sötétségbe

Ezekkel a számunkra különös hangzású szavakkal köszönti hallgatóit minden, perzsa nyelven sugárzó rádióállomás bemondója. Jelentése: kedves hallgatóink.

Több, mint harminc éve már, hogy Irán népével jórészt csak a rádió útján lehet kapcsolatot tartani. Menáse Ámir évtizedek óta a Kol Jiszráél, az Izraeli Rádió perzsa adásának a vezetője. Maga is Irán szülötte, nyelvének, kultúrájának ismerője, szerelmese. A nyugati világ egyik legrangosabb Irán-szakértőjeként tartják számon őt.

Az izraeli televízió második műsora rövid riportműsort készített vele és az adás más munkatársaival. A riporter kérdéseire a kívülállót meglepő válaszokat hallhattunk.

– Hallgatják Iránban a Kol Jiszráél perzsa nyelvű adásait?

– Naponta és tömegesen! A visszajelzésekből ítélhetően körülbelül annyi hallgató hallgat minket naponta, közel annyi, amennyi Izrael lakossága,  mintegy hatmillió lélek. (Iránnak több, mint 65 millió lakosa van, ebből mindössze 25 ezer a zsidó!) A más nyugati adások visszajelzéseiből ítélve – már ahol ezek eredményei elérhetőek számunkra – az izraeli rádió magasan a leghallgatottabb külföldi rádióadás.

– Hogyan és honnan kapnak visszajelzéseket?

– Bármilyen meglepő, az adás által megadott telefonszámokra tömeges hívások érkeznek. Iránból ugyanis hívhatók külföldi számok.

– Van olyan hallgató, aki saját nevén mutatkozik be?

– Nyomatékosan felhívjuk hallgatóink figyelmét, hogy ezt saját biztonságuk érdekében ne tegyék.

– Mit mondanak a telefonba?

– Többségük nagy rokonszenvet nyilvánít Izrael iránt. A bő harminc éve uralkodó "iszlám forradalom" önkénye a jelek szerint nem volt képes a tömeges agymosásra. Az iráni nép zöme nem úgy tekint ránk, ahogy a hivatalos propaganda nevez minket. Nem "kis sátánt" látnak bennünk, hanem egy követni való, sikeres, közeli országot.

– Internet, e-mail, közösségi oldalak?

– A Kol Jiszráél, az izraeli rádió perzsa nyelvű adásának van honlapja, és több más médián is elérhetők vagyunk. De erről ennyit… 

– Miért éppen Izraelre tekintenek így? Vannak nálunk jóval nagyobb, gazdagabb, biztonságosabb országok.

– A Nyugat messze van. Amerika számukra mintha más bolygó lenne. Elérhetetlen. Mi azonban itt élünk a Közel-Keleten, ugyanott, ahol ők.

– Hogyan látja az iráni lakosság velünk rokonszenvező hányada a zsidó-arab ellentéteket?

– Sok perzsában él egy tradicionális fenntartás az arabokkal szemben. Az Irak-Irán háború és annak számos iráni áldozata ezt csak kidomborította. De akárhogyan is érezzenek az izraeli-arab konfliktusban, a kapott telefonok szerint a hallgatók értékelik állomásunk objektív, gyors, első kézből származó értesüléseit. És a hírekből következtetéseket vonnak le, összehasonlításokat tesznek. Hogyan is lenne elképzelhető például Iránban az, hogy egy államelnököt börtönbe csukjanak, egy minisztert vagy egy titkosszolgálati főnököt felelősségre vonjanak, netán repítsenek az állásából… Vagy, hogy tábornokoknak háborúban elkövetett tévedéseit az újságok, a rádió, a televízió nyilvánossága előtt bírálja maga a nép, a hallgatók, a nézők?

– Önök szerint sikerül az ajatollák rendszerének elhallgattatnia a diákokat és a társadalom más elégedetlen rétegeit?

– A Forradalmi Őrség viszonylag csekélyszámú, a hatalmas többség által gyűlölt rohamcsapat. Ők nagyon félnek az Iszlám Forradalom esetleges bukásától, bár ma erről még senki nem beszél nyíltan. De félnek, ezért mindenre elszántak. Hogy megnyugszik-e a diákság? Amikor például egyetemi vizsgák folynak, aligha tüntethetnek. A jövőben elképzelhető egy valódi „perzsa tavasz”.

– A Kol Jiszráél adása egy fontos, de specifikus területre enged betekintést. Van-e esélye az iráni polgárnak rálátnia a világra, a tőle elzárt külföldre?

– A rádión, Izrael, Amerika Hangja, a BBC és más perzsa nyelvű adáson kívül a műholdas televíziós és rádiós adások jelentik a legnagyobb fenyegetést Ahmadinedzsádéknak. A szatellitás rendszereket erősen fejlesztik Iránban, hogy számos nyelven sugárzott rádió- és televíziós adásokkal terjesszék a világban az Iszlám Forradalom propagandáját. A dolog azonban fordítva sült el. A technika "nem megfelelő kezekbe" került, a lakosság széles rétegei láthatják a televízió képernyőjén, a műholdas adások révén, hogyan élnek emberek józanul vezetett országokban. 
Az ajatollák észrevették, hogy hibáztak: ma már tilos parabola-antennák felszerelése a háztetőkre. Az elmúlt években önkéntes iszlám aktivisták antennák ezreit kobozták el. Ugyanígy jártak el a külföldi video-szalagokkal is. Egy egyszerű technikai részlettel azonban nem számoltak: azzal, hogy a műholdak vételéhez nem feltétlenül szükséges, hogy a parabola-antenna a háztetőn legyen. Akkor is kifogástalan vétel érhető el, ha az antenna a lakás belterében van, mondjuk az erkélyen, gondosan álcázva... 

– Adja Isten, hogy béke legyen, bőség legyen itt, ott, és mindenütt a Földkerekségen…

– Úgy legyen, ámen.◙

FORRÁS: Az izraeli TV2 egy régebben készült interjúja, amely a mai napig nem vesztett aktualitásából

Izraeli Hadsereg – hogyan tovább?

Az ősök földjére a XIX. század végén, XX. század elején visszatérő zsidók letarolt, elsivatagosodott, vad földet találtak. Védelmet senkitől sem remélhettek az itt élő beduin és más arab törzsek késeitől és puskáitól  – akik egyébként egymást is szorgalmasan irtogatták.

A legkorábban érkezett pionírok előbb őr-szervezetet hoztak létre – “Hásomér” volt a neve, magyarul “Az Őr” – az első kibucok és falusi telepek népét és a megtermelt javakat védték a rabló nomádoktól.

Később, már a brit mandátum évei alatt (1920 – 1948) a néhány százezresre nőtt zsidó “jisuv” (közösség) szervezettebb fegyveres erőt hozott létre,  “Hágáná” (Védelem) névvel. Amikor a második világháborúban, a negyvenes évek elején fennállt a veszély, hogy a németek Libia és Egyiptom felől betörhetnek Palesztinába is – amire a helyi arabok vágyakozással tekintettek – a britek kiképzőkkel, fegyverekkel és technikával segítették a Hágánát, tudván, hogy az akkor már félmilliós zsidó lakosságban biztos szövetségesre számíthat a náci Németország elleni küzdelmében.

Az El-Alamein-i győzelem után a brit segítőkészség alábbhagyott. A “jisuv” védereje megint csak saját merészségére és találékonyságára számíthatott.

Az Állam kikiáltása, 1948 májusa után kezdődött Függetlenségi Háborúban a Hágáná és más fegyveres szervezetek az Állam hivatalos hadseregévé alakultak, amelynek a neve a mai napig “C’vá Hágáná L’Jiszráél”, rövidített és mindennapi változatában Cáhál, vagyis Izrael Védelmi Hadserege. (Angolul IDF, Israel Defence Forces.)

A “jisuv”, a néhány százezres zsidó lakosság sokmilliós arab tömegekkel volt kénytelen szembenézni és szembeszállni, és ez a mai napig nem változott. Izraelnek ma 5,7 millió fő a zsidó lakossága, szemben a százmilliós nagyságrendű arabsággal és a milliárdos muzulmán világgal.

Minden épkézláb emberre szükség volt és van. A kibucok, mosávok és a városok lányai is fegyveres kiképzést kaptak. A lányok máig két éves szolgálatra vonulnak be (ma már főként irodai vagy technikai feladatot kapnak, de nem kizárólag: csak néhány hete avattak fel öt pilótalányt), ami alól csak a vallásos házból származók, illetve a gyermeket nevelő fiatalasszonyok kapnak felmentést.

A fiúk számára a legtermészetesebb volt a hároméves szolgálat, és még mindig az.

Az ultravallásos vagy ultraortodox (haredi) lakosság, a jesivákban tanuló fiatalság kivételt képez. A kivételek pedig mindig és mindenütt problémák forrásai. David Ben-Gurion, Izrael első miniszterelnöke (és államalapító egyénisége) javasolta és keresztülvitte a jesiva-bócherek (talmud-iskolában tanuló ifjak) felmentését a katonai szolgálat alól. Tette ezt azért, mert a hitleri népirtás semmit nem hagyott az egykor virágzó lengyelországi, ukrajnai, belorussziai, litvániai tanházakból; a maradéknak pedig az ateista-kommunista uralom tiltotta a vallási oktatást.

Az államalapító miniszterelnök egyfajta rezervátumban gondolta megóvni a talmud-tudósok maradékát. Ez 1948-49-ben néhány száz főt tett ki. Ám, miután az ultraortodoxok nagy családokat nevelnek, és a kevésbé, vagy egyáltalán nem vallásos zsidók megelégednek sokkal kisebb gyermekszámmal is, a bevonulás elől felmentést kérő és automatikusan megkapó fiatalok aránya a lakosságban egyre magasabb, egyre szembeszökőbb lett.

A statisztikai adatok szerint 1974-ben a sorozandó korú fiúk 2,4 százaléka kapott ezen az alapon felmentést, 1999-ben már 9,2 százaléka. Az idén, 2012-ben már 15 százalékra számítanak. A Kneszet külügyi és hadügyi bizottsága élén álló Saul Mofáz képviselő – egyáltalán nem mellékesen volt vezérkari főnök – feltette a kérdést: megengedhetjük-e, hogy a nép hadseregéből idővel a kisebbség hadserege legyen?

Mofáz expozéjában sürgette az úgynevezett Tal-törvény megváltoztatását, amely törvény mintegy “bebetonozza” a katonai szolgálat alól történő kibúvót olyanoknak is, akik valójában nem is töltik teljes idejüket a jesivákban (a felmentés elvben csak őrájuk vonatkozik), és idejük nagyobb részét különféle üzleti tevékenységekkel töltik, miközben a többség (egyelőre többség) életük tanulmányokra legfogékonyabb három évét a hadseregben töltik.

A teljes tájékoztatás végett meg kell említeni a jellemzően horgolt kipát és európai öltözéket viselő nemzeti-vallásos ifjúságot is (szemben a harédiek fekete kipáival-kalapjaival és kaftánjaival), akik vallási tanulmányaikat a “jesivot heszdér” elrendezés keretében kombinálják a katonai szolgálattal. Az utóbbi években kísérletek történtek az ultravallásos ifjúság bevonásával is a katonai szolgálatba, de ennek eredményei nem túl bíztatóak.

Az ultraortodoxok mégis, mintha egyre nagyobb teret hódítanának a “horgolt kipások” és a világiak körében is. Érvükkel nehéz vitába szállni: évszázadok, ha nem évezredek óta ők tartják ébren a zsidóság őshagyományát. És ezt Saul Mofáz tartalékos tábornok, vagy Binjámin Netanjáhu egykori kommandós éppen úgy tudja, mint az ősz-szakállú rabbik... ◙ 

Az izraeli-palesztin megbeszélések negyedik fordulója – semmi eredmény

Ammanban szombaton lezajlott a Jordánia, valamint a Négyek – az ENSZ, az USA, Oroszország és az Európai Közösség – védnöksége alatt folyó izraeli-palesztin “tapogatódzó” megbeszélések negyedik fordulója. A megbeszélések célja a felek közötti közvetlen tárgyalások előkészítése.

A megbeszéléseket most is Jichak Molcho vezette izraeli, és Száeb Erekát palesztin részről.

Erekát tárgyalópartnerének egy, az izraeli kormánynak címzett levelet nyújtott át, amelyben követelik a csütörtökön, Hebron közelében, izraeli katonai átjárónál letartóztatott dr. Aziz Dweik azonnali szabadon engedését. Dr. Dweik (61) a palesztin parlament elnöke (speaker) és Hamasz-politikus 2006 és 2009 között izraeli börtönben volt terrorista tevékenységért. Mostani letartóztatása indokául is ezt jelölték meg. A letartóztatását a palesztin delegáció a Fatach és a Hamasz között kibontakozó megbékélési folyamat szándékos megzavarásaként értelmezi.

A palesztin fél a palesztin törvényhozás további 23 tagjának szabadon bocsátását követeli a megbeszélések folytatásának feltételeként, a közvetlen tárgyalások megkezdését pedig a Nyugati Parton folytatott izraeli építkezések haladéktalan leállításához köti.

A megbeszélések lényegét kifejező jelszó “terület és biztonság” (territory and security). Az október 26-án megkezdett megbeszélés-sorozatot három hónaposra tervezték, amely határidő január 26-án, vagyis napokon belül lejár. A palesztin fél közölte: amennyiben január 26-ig az izraeli fél nem állítja le az építkezéseket, a maga részéről befejezi az előkészítő megbeszéléseket.

Izrael kezdettől fogva ellenezte határidők kitűzését, és azt a gyakorlatot is, hogy a közvetlen megbeszéléseket a palesztin fél feltételekhez köti. ◙

Jeruzsálemi főmufti: halottak feltámadása csak a zsidók kipusztítása után

Gyűlöletbe oltott idiotizmus: Muhammad Husszein jeruzsálemi főmufti (muzulmán vallásjogi döntőbíró) a Fatach megalakulásának 47. évfordulóján meggyőző tanúságot tett bölcsességéről, és a magvas prédikációval örvendeztette meg hívei lelkét.

„Mindaddig nem jön el a halottak feltámadása, amíg a muzulmánok nem küzdik le a zsidókat, nem ölik meg a majmok és disznók ivadékait. Ez az Iszlám hagyománya, amelyet Mohamed hagyományozott az igazhívőkre. Hogy a holtak feltámadása megvalósuljon, meg kell kezdenünk a program első szakaszát, és annyi zsidót megölni, amennyit lehetséges. A hitetlenek fákat ültettek városaik köré, hogy legyen hová menekülniük, amikor a muzulmánok megérkeznek, hogy felkutassák őket. 

A ti feladatotok, hogy megkeressétek az előlünk rejtőzködő zsidókat és átadjátok őket az Allah-hívőknek, hogy megöljék őket, és ezzel közelebb hozzátok a halottak feltámadásának a napját”.

A „szentbeszéd” hangfelvételét a „Palesztin hírközlés áttekintése” honlap közvetítette.

Avigdor Lieberman külügyminiszter utasította Izrael követeit, hogy szerte a Földkerekségen tegyék közzé a beszéd részleteit. ◙


FORRÁS: »JISZRÁÉL HÁJOM« NAPILAP

Háttal a vasút felé… vasárnaptól megszűnik a katonák ingyenes utazása a vasutakon vasárnap reggelenként

A katonák, hozzátartozóik és sok izraeli polgár felháborodására vasárnaptól (január 22) megszűnik a katonák ingyen utazása vasárnapokon reggel 6 órától reggel 9 óráig.

Az új rendelet a Tel Avivtól északra vezető vonalakra vonatkozik, tehát a Tel Avivot Netanjával, Hederával, Binjaminával, Haifával, Akkóval, Nahariával összekötő vonalakra.

Ezeken a vonalakon és fenti időpontokban katonák is a teljes jegyárat fizetik.

A vasúti szállítás kiváltására a hadsereg 300 autóbuszt bocsát a katonák ingyenes utaztatására. Amennyiben ez kevésnek bizonyul, még több autóbuszt állítanak be. A hadsereg az első vasárnapon nem bünteti a későn érkező katonákat.

A rendelkezést az Izraeli Vasutak vállalat a hét eleji zsúfoltsággal indokolja, amit a hét végi szabadságról a bázisokra visszatérő katonák tömege okoz.

A rendelkezés nem vonatkozik a Tel Avivot a déli városokkal (Jeruzsálem, Beér Séva, Rison Lecion, Lodd, Rehovot, Javne, Asdod, Askelon) összekötő vasútvonalakra. Ezeken a katonák továbbra is ingyen utazhatnak a jelzett időpontokban is. ◙

A pont, ahonnan nincs visszatérés

Ha egy repülőgépet 2000 kilométer megtételére elegendő üzemanyaggal tankoltak fel, és már megtett 1001 kilométert, elérkezett arra a pontra, ahonnan már nem tud visszatérni kiindulópontjára.

Ezt az angol repülős kifejezést – „point of no return” – előszeretettel alkalmazzák az élet olyan fordulóira, amelyekből már nem lehetséges a visszatérés egy korábbi helyzetbe.

Izrael pénteken (január 20) ezt az üzenetet közvetítette az Izraelben látogató Martin E. Dempseynek, az Egyesült Államok hadereje egyesített vezérkarának a főnökének.

Az üzenet, amelyet a jeruzsálemi Jád Vásém-ben is megfordult hadseregtábornoknak közvetített Izrael polgári és katonai vezetése – és itt szükségtelen kitérni a nevekre, egy egész államról és nemzetről van szó – a következő: Irán nem ma és nem tegnap, de már 2008-ban túljutott azon a kritikus ponton, ahonnan nincs visszatérés.

A nukleáris fegyverek és az azokat célba juttató rakétatechnika fejlesztéséről van szó. A valóság az, hogy sem olajembargó, sem az Iráni Nemzeti Bank elleni szankció nem hatékony. Ezt a valóságot a jelek szerint nem fogja fel az Obama-kormányzat, amelynek nyilatkozatai azt sugallják, hogy még elegendő idő van ahhoz, hogy az iráni vezetést jobb belátásra bírják.

Izrael szerint ezek az időnként elhangzó megnyugtató nyilatkozatok az USA kormányzata részéről nem egyebek, mint verbális bűvészmutatványok.

„Ha ma este az iráni vezetők ülésén elhatározzák, hogy titokban megépítik az atombombát, ehhez minden eszköz rendelkezésükre áll. Az iráni atombomba-menetrend nem naptár, hanem döntés kérdése” – idézi a Mááriv héber napilap Amosz Jadlin tartalékos vezérőrnagy, az AMAN, a katonai hírszerzés volt főnöke tömör helyzetelemzését.

Egy felmérés, amelyet a TikDebka portál szakértői végeztek a múlt héten ázsiai és európai forrásokból, arra mutat, hogy Kína, Japán, Dél-Korea, India és Törökország az iráni kőolaj-kivitel 85 százalékát, napi 2.5 millió hordónyit vásárolják az Iszlám Köztársaságtól, és minden híresztelés ellenére semmi jele annak, hogy csökkentenék vásárlásaikat.

Igaz ugyan, hogy Kína a legutóbbi időkig napi 550 ezer hordónyi nyersolajat vásárolt Irántól, ami szükségletének 11 százaléka, és ezt 2012 januárjában 285 ezerre, felére csökkentette, de semmi jele annak, hogy ez az amerikai szankciók elfogadása volna: nem azt jelenti, hogy a vásárlási volumen a szándékos csökkentés irányába haladna.

Az európai államok összesen naponta 450 ezer hordónyi kőolajat vásárolnak Irántól.

Japán vásárlásainak mérséklését ahhoz kötötte, hogy az Egyesült Államok garantálja, hogy ázsiai versenytársai, Kína és India is hasonlóképpen járnak el.

India rúpia-dollár átszámítási machinációkkal igyekszik csökkenteni a nemzeti bankját érő károkat, amelyek a szankciókban való részvétel esetén érné.

Törökország már bejelentette, hogy nem szándékozik csökkenteni napi 200 ezer hordót kitevő vásárlását az iráni kőolajból. 

Mindezekből Izrael arra következtet, hogy semmiféle gazdasági szankció nem hatékony az iráni atomprogram leállítására. ◙

Medvegyev ulica, Jerikó

Ezt is megértük: a Szentföldön, a Biblia egyik legismertebb városában az egyik főutcát az orosz elnökről, Dimitríj Medvegyevről nevezte el a Palesztin Autonómia.

A döntést a Palesztin Autonómia tanácsa, illetve az autonómia irányítása alá tartozó Jerikó városvezetése hozta, “az Oroszország és a palesztin nép között fennálló történelmi és kulturális kapcsolatok, valamint Oroszország és Jerikó városa közötti baráti viszony elismeréséül a városi tanács úgy határozott, hogy a város egyik főutcáját barátunkról, Dimitríj Medvegyevről nevezi el” – áll a Palesztin Autonómia pénteken kibocsátott hivatalos nyilatkozatában.

A megtisztelt politikus tavaly januárban járt Jerikóban, ahol hangsúlyozta: országa több, mint két évtizeddel ezelőtt elismerte a független Palesztinát, és ezen az álláspontján a továbbiakban sem kíván változtatni.

A gesztust Mahmud Abbász e napokban folyó oroszországi látogatására időzítették. A palesztin politikus nem ismeretlen személy Moszkvában: a szovjet időkben a harmadik világ kádereit képző Lumumba egyetemen tanult. 

A doktorátusnak megfelelő diplomára beadott “tudományos” értekezésének a témája “a cionizmus és a nácizmus kapcsolata a második világháború éveiben” volt, amelyben a Holokauszt tényét kétségbe vonta és zsidó áldozatai számát “legfeljebb néhány százezer” lélekben állapította meg – ki tudja, milyen kutatások alapján. Későbbi nyilatkozataiban enyhíteni igyekezett a dolgozatban írtakon, mondván: “akkor még háborúban álltunk Izraellel: ma már nem mondanék ilyesmit”...

Azért bízzunk benne, hogy következő palesztin látogatás után nem lesz Putyin-körút Hebronban... ◙

A jegybank megállapítása: drága az élelmiszer Izraelben

Az izraeli jegybank legutóbb közzétett szemléje szerint Izraelben drágák az élelmiszerek fogyasztói árai az iparikag fejlett OECD országok áraihoz viszonyítva. Tovább rontja az összehasonlítást az a tény, hogy Izraelben a jövedelem alacsonyabb, mint az OECD-országok átlagjövedelme.

A szemle a 2010-es adatokat veszi alapul, amely adatok és viszonyok nem változtak lényegesen a 2011. évben sem.

A tejtermékek, a halból származó élelmiszerek és a nem-alkoholos italneműk különlegesen drágák Izraelben a nemzetközi árakhoz képest. A szállodai árak, az éttermek, kultúra és szórakozás, valamint a gépkocsik árai ugyancsak magasaknak számítanak a fejlett államok áraihoz történő összehasonlításban.

Ahol azonban az import és a verseny feltételei adottak – például a lábbeli és ruházati cikkek – ott az árak is olcsóbbak.

A szemle kitér a fogyasztói árak alakulása és az erős sékel, valamint a különböző áruk eltérő árpolitikája közötti összefüggésre is.

♦

Fenti rövid cikk a Jediot Ahronot angol nyelvű internetes hírportáljából származik. Az angol nyelvű portál annyiban érdekesebb, mint a hébernyelvű, hogy a kommentelők nem csak Izraelből, hanem tucatnyi országból hozzászólnak a cikkekhez. A világhangulat is lemérhető egy-egy témával kapcsolatban. Azt persze tudni kell, hogy sem a cikkírók, sem a hozzászólók nem hordják a mellényzsebükben a bölcsek kövét.

“Az élelmiszerek drágák, ez így van és így is lesz, mert ez egy alapvető szükséglet. És mindaddig, amíg megfojtják a versenyt, várható, hogy többet kell fizetni. A kormányoknak lazítaniuk kellene a reguláción. Szálljanak le a gyártó cégekről! Hagyják őket versenyezni! Akkor idővel beáll a kínálat és kereslet által megszabott ár” – írja egyikük, aki további szempontot is felvet: “Az élelmiszer drága, mert elkészítve vásároljuk. Vegyük meg nyersen, és süssünk-főzzünk otthon: így olcsóbb lesz.”

A következő komment rövid és vádló. “Nem az élelem drága Izraelben. Az árak túlzottak, mert az elárusítók magas profitot zsebelnek be a közönségtől....”

A következő hozzászóló azt követeli, hogy törjék meg a monopóliumok hatalmát. Szerinte sokak szegénységének a megszüntetése érdekében a gazdasági és politikai rendszert kell megváltoztatni. (“The system needs to be changed”) Ezután a magát amerikai szabrának, vagyis Izraelben született amerikai lánynak nevező olvasó egy “demokratikusabb kapitalizmust” említ, amelyben az üzleti etikát (“business ethics”) a munkaadóknak kell kialakítani, a munkavállalóknak pedig alkalmat kell adni képességeik bizonyítására és ennek alapján kell fizetni őket. A kapzsiságnak (vagy a követelődzésnek) véget kell vetni (“The greed must stop”) – [Vajon hol dolgozik a hölgy? A papánál?]

Mások felemlítik a múlt évben lejátszódott, hónapokig tartó szociális tiltakozó tüntetéseket Izraelben.

Egy további olvasó abban látja a problémát, hogy az élelmiszer-feldolgozó ipar és -nagykereskedés néhány család kezében összpontosul.

Az a hozzászóló, aki Torontóban ragadott billentyűzetet, így ír: “Az egész világgazdaság teljességgel manipulált. A valóságban nem létezik szabadpiaci kapitalizmus... “

Ben Gurionnak, Izrael első miniszerelnökének még az ötvenes években volt egy mondása, amit akár jóslásnak is tekinthetünk – nem túl bíztató jóslásnak: "Izraelt katonailag a poklok kapui sem veszik be, de gazdaságilag viszonylag könnyen térdre kényszeríthető”.

A gazdaság döntéshozói éppen olyan felelősségel tartoznak, mint a hadsereg tábornokai. ◙

Rasszista izraeliek?

A napokban lezajlott tüntetés nem az első volt, amelyet az Etiópiából származó izraeliek szerveztek.

A jeruzsálemi Függetlenségi Parkban összegyűlt több, mint 5000 ember nem csak tömege miatt feketéllett. A barna bőrszínű ember már bő két évtizede hozzátartozik az izraeli nép-kavalkádhoz. Addig ugyanis csak hajszínben volt szőke-barna-fekete. Az átlag izraeli zsidó külső megjelenésében fehér vagy többé-kevésbé kreol, olaszos-spanyolos jellegű, tehát európai (a jemeni zsidók egy árnyalattal sötétebbek).

Az Etiópiából ki- és Izraelbe bevándorló tízezrek a leírások és tanúságok szerint félmeztelenül, gyakran mezítláb, úttalan utakon, gyalog tették meg hosszú útjukat a rájuk várakozó repülőgépekig, miközben az út viszontagságai és ellenséges törzsek ritkították soraikat. Három ütemben hozták őket az országba, összehangolt akciók keretében. Mindhárom akció az Izraellel ellenséges Szudánon keresztül bonyolódott.

Izraelben a civilizációs sokk az új jövevényeket éppúgy megviselte, mint az őket fogadó modern ipari társadalmat. A régiek afféle „vadakat” láttak (és sokan máig látnak) bennük, akiket fáradságos munkával kellett megtanítani a húsfőzésre (az etiópiai „Béta Izrael” törzs, amelyből származnak, jobb napokat is látott, de az utóbbi nemzedékek iszonyatos szegénységben éltek). Az „angol WC”, a csapból folyó víz, a szappan, a motoros közlekedés, a villanyáram és a nyugati civilizáció ezernyi alkotása döbbenetes újdonság volt számukra.

A latin mondás: „simili similis gaudet” – hasonló a hasonlónak örül – itt is érvényesült: ahová a negroid etióp zsidókat letelepítették, a másmilyenek menekültek. A lakások értéke a töredékére zuhant. Az önkormányzatok sikítva mutogatnak egymásra: ide ne hozzatok belőlük, mi nem tudjuk befogadni őket – így azután a leggyengébb népességű települések, illetve a nagyobb városok szegénynegyedei kapták a legtöbb etiópiai bevándorlót.

Az idősebb, sőt, a középkorú nemzedéket a társadalom szinte semmire nem tudja használni. A fiatalok – akik csakhamar az időseket nagyon tisztelő törzs öregei feje fölé nőttek – hamar elsajátították a héber nyelvet, iskolát végeztek, bevonultak a hadseregbe, és sokan sikerrel vették a beolvadás nem könnyű akadályait.

A többség azonban nem.

Az etióp népesség ma 120 ezret számlál Izraelben. Kétharmaduk még ott született, egyharmaduk már itt.

A régi izraeliek kimondott vagy rejtett előítéletet táplálnak velük szemben. Sokan egyáltalán nem tartják őket zsidónak, csak egyes zsidó szokásokat átvett néger törzsnek. Tény, hogy a többi zsidó közösségben meglévő kohanita és a lévita zsidók hiányoznak. A héber nyelvet nem ismerték, a Biblia egy részét a ge’ez etióp ősnyelven és írásmódban tanították. A Tóra alapvető törvényeit megtartották. Legendáik szerint őseik az Első, Salamoni Szentély lerombolása után érkeztek Afrikába. A mai askenázi, szefárd, jemeni zsidók ősei a Második Szentély lerombolása után, vagyis hat-hétszáz évvel későbben kerültek el a Szentföldről a "gálutba", a száműzetésbe.

Az etiópiai zsidó törzs nem ismerte pl. a Talmudot: a rabbinátus ezért, és nem bőrük színe miatt sokáig nem ismerte el zsidóságukat. Az etióp zsidók öregei elmesélték: amíg a huszadik század közepe táján európai zsidókkal nem találkoztak, abban a hitben éltek, hogy ők az utolsó zsidók a világon.

Az etióp alija mindenképpen problémás alija. Ellentétben a „fehér”, európai kultúrájú családokkal, sok gyereket vállalnak. Felróják nekik, hogy a népes családok és a társadalomba beilleszkedni képtelen egyedek túlságosan nagy terhet rónak az ország amúgy is szakadozó szociális hálójára. Egyes „politikailag nem korrekt” írások megemlítik az „etióp” gyerekek alacsony intelligenciaszintjét.

Évekkel ezelőtt egy országos véradási akció után kitudódott, hogy az etióp donorok vérét egyenesen a szemétbe dobták. Az ok: nagy részük HIV pozitív, legalábbis ez a hír terjedt el. Az etiópok tomboltak.

Az ötezres jeruzsálemi tüntetésen izraeli zászlókat, héber nyelvű transzparenseket emeltek magasba.  A vezérszónokok – kitűnően felkészült főiskolások – egyszerre beszéltek az izraeli többség rasszizmusáról és háromezer éves, eltéphetetlen kapcsolataikról a zsidó állammal és néppel.

Izrael túlságosan kis ország, túlságosan nagy múlttal. Sokszínű kulturális-etnikai-vallási mozaikjának egyik köve az immár százhúszezres etiópiai zsidó törzs. A mozaik alkotói között ott feszül az idegenkedés, a különbözőség, még az államalkotó zsidó szektorban is. A megoldás ideje még valahol előttünk van, a bizonytalan messzeségben. ◙