2012. január 19., csütörtök

Rasszista izraeliek?

A napokban lezajlott tüntetés nem az első volt, amelyet az Etiópiából származó izraeliek szerveztek.

A jeruzsálemi Függetlenségi Parkban összegyűlt több, mint 5000 ember nem csak tömege miatt feketéllett. A barna bőrszínű ember már bő két évtizede hozzátartozik az izraeli nép-kavalkádhoz. Addig ugyanis csak hajszínben volt szőke-barna-fekete. Az átlag izraeli zsidó külső megjelenésében fehér vagy többé-kevésbé kreol, olaszos-spanyolos jellegű, tehát európai (a jemeni zsidók egy árnyalattal sötétebbek).

Az Etiópiából ki- és Izraelbe bevándorló tízezrek a leírások és tanúságok szerint félmeztelenül, gyakran mezítláb, úttalan utakon, gyalog tették meg hosszú útjukat a rájuk várakozó repülőgépekig, miközben az út viszontagságai és ellenséges törzsek ritkították soraikat. Három ütemben hozták őket az országba, összehangolt akciók keretében. Mindhárom akció az Izraellel ellenséges Szudánon keresztül bonyolódott.

Izraelben a civilizációs sokk az új jövevényeket éppúgy megviselte, mint az őket fogadó modern ipari társadalmat. A régiek afféle „vadakat” láttak (és sokan máig látnak) bennük, akiket fáradságos munkával kellett megtanítani a húsfőzésre (az etiópiai „Béta Izrael” törzs, amelyből származnak, jobb napokat is látott, de az utóbbi nemzedékek iszonyatos szegénységben éltek). Az „angol WC”, a csapból folyó víz, a szappan, a motoros közlekedés, a villanyáram és a nyugati civilizáció ezernyi alkotása döbbenetes újdonság volt számukra.

A latin mondás: „simili similis gaudet” – hasonló a hasonlónak örül – itt is érvényesült: ahová a negroid etióp zsidókat letelepítették, a másmilyenek menekültek. A lakások értéke a töredékére zuhant. Az önkormányzatok sikítva mutogatnak egymásra: ide ne hozzatok belőlük, mi nem tudjuk befogadni őket – így azután a leggyengébb népességű települések, illetve a nagyobb városok szegénynegyedei kapták a legtöbb etiópiai bevándorlót.

Az idősebb, sőt, a középkorú nemzedéket a társadalom szinte semmire nem tudja használni. A fiatalok – akik csakhamar az időseket nagyon tisztelő törzs öregei feje fölé nőttek – hamar elsajátították a héber nyelvet, iskolát végeztek, bevonultak a hadseregbe, és sokan sikerrel vették a beolvadás nem könnyű akadályait.

A többség azonban nem.

Az etióp népesség ma 120 ezret számlál Izraelben. Kétharmaduk még ott született, egyharmaduk már itt.

A régi izraeliek kimondott vagy rejtett előítéletet táplálnak velük szemben. Sokan egyáltalán nem tartják őket zsidónak, csak egyes zsidó szokásokat átvett néger törzsnek. Tény, hogy a többi zsidó közösségben meglévő kohanita és a lévita zsidók hiányoznak. A héber nyelvet nem ismerték, a Biblia egy részét a ge’ez etióp ősnyelven és írásmódban tanították. A Tóra alapvető törvényeit megtartották. Legendáik szerint őseik az Első, Salamoni Szentély lerombolása után érkeztek Afrikába. A mai askenázi, szefárd, jemeni zsidók ősei a Második Szentély lerombolása után, vagyis hat-hétszáz évvel későbben kerültek el a Szentföldről a "gálutba", a száműzetésbe.

Az etiópiai zsidó törzs nem ismerte pl. a Talmudot: a rabbinátus ezért, és nem bőrük színe miatt sokáig nem ismerte el zsidóságukat. Az etióp zsidók öregei elmesélték: amíg a huszadik század közepe táján európai zsidókkal nem találkoztak, abban a hitben éltek, hogy ők az utolsó zsidók a világon.

Az etióp alija mindenképpen problémás alija. Ellentétben a „fehér”, európai kultúrájú családokkal, sok gyereket vállalnak. Felróják nekik, hogy a népes családok és a társadalomba beilleszkedni képtelen egyedek túlságosan nagy terhet rónak az ország amúgy is szakadozó szociális hálójára. Egyes „politikailag nem korrekt” írások megemlítik az „etióp” gyerekek alacsony intelligenciaszintjét.

Évekkel ezelőtt egy országos véradási akció után kitudódott, hogy az etióp donorok vérét egyenesen a szemétbe dobták. Az ok: nagy részük HIV pozitív, legalábbis ez a hír terjedt el. Az etiópok tomboltak.

Az ötezres jeruzsálemi tüntetésen izraeli zászlókat, héber nyelvű transzparenseket emeltek magasba.  A vezérszónokok – kitűnően felkészült főiskolások – egyszerre beszéltek az izraeli többség rasszizmusáról és háromezer éves, eltéphetetlen kapcsolataikról a zsidó állammal és néppel.

Izrael túlságosan kis ország, túlságosan nagy múlttal. Sokszínű kulturális-etnikai-vallási mozaikjának egyik köve az immár százhúszezres etiópiai zsidó törzs. A mozaik alkotói között ott feszül az idegenkedés, a különbözőség, még az államalkotó zsidó szektorban is. A megoldás ideje még valahol előttünk van, a bizonytalan messzeségben. ◙ 

3 megjegyzés:

  1. Èn ott voltam ès jelenleg is itt ül mellettem az egyik szónok. A kultúrális sokk valóban óriási volt mind az etiòp zsidòk mind az izraeli zsidók rèszèről. A megoldás nagy valószínűsèggel a totális asszimiláció lesz. Teszem hozzá sajnos hiszen ezzel pont eltűnnek olyan kultúrális ès vallási öröksègek melyek pont az elzártságnak köszönhetően maradtak fent az elmúlt 3000 èvben szinte változatlanul. Az előítèletek levetkőzèsèhez a társadalomnak nyitottabbak az etiopóknak pedig cèltudatosabbnak kell lenni. Hiába tanulnak ha az előítèletek miatt nem foglalkoztatják őket ès nem lehet segíteni rajtuk ha ők nem tesznek meg magukèrt mindent.

    VálaszTörlés
  2. Asszimiláció egy zsidó államban a zsidók között nem lehetséges.Más vallásút lehet asszimilálni.Egyszerű a dolog.A zsidó vallási irányzatok vezetőinek kellene először egymással megállapodniuk,hogy mi az a minimum,ami jellemez egy zsidót.A kulturális különbségek meg meg fognak maradni,hiszen mindenki megtartja ősei kultúráját.A teljesen egységes nemzethez azonban nyilván való,hogy évszázadok kellenek.

    VálaszTörlés
  3. Sokan megfeledkeznek arol hogy ures zsebel erkeztek maguk is .Senkinek nincs elöjoga csupan mert europai szarmazasu felmenöi vannak.egyesek eltulozak az etiop
    bevandorlok kulturalis lemaradasat.

    VálaszTörlés