Egy szabadságharc 2174. évforduláját ünnepeljük kedd estétől. Akkor a zsidók országát nem Izraelnek (ישראל), hanem Júdeának (Jehudá, יהודה) nevezték. Jeruzsálemben, a már akkor ezer éves fővárosban, a Morijá hegyen ott állt a Szentély. Nem az eredeti, a Salamon király által épített Első, azt már több, mint 400 évvel korábban lerombolta a kelet felől, Babilóniából jött ellenség. Ez az Ezra és Nechemja vezetésével az ugyanonnan, vagyis a Folyamközből (kb. a mai Irak) a Jeruzsálembe visszatértek által megkezdett Második Templom volt, ugyanazon a helyen, ahol az Első Templom állt, de már a varázstevő Frigyszekrény nélkül.
Ezt a templomot és a hozzá tartozó nagy Menóra gyertyatartónak korsókban tartalékolt olivaolaját szentségtelenítették meg az országot északról meghódító szírek. Uralkodójuk, a görög nevet viselő IV. Antiochus a zsidók többségét az Egy Isten hitétől és szolgálatától erőszakkal térítette el, egyebek között disznóhús-evésre kényszerítve az előkelőket, halállal büntetve a Szombatnap és a körülmetélés parancsainak a megtartását.
A kis Júdeát nagy megszálló sereg segítségével terrorizáló Szíria ellen egy lévita pap, Matitjáhu vette fel a küzdelmet és gerilla-hadviseléssel sikerült kivonulásra kényszeríteni az ellenséges seregeket az országból.
A Templom újraavatására a mai időszámítás kezdete előtt 164-ben került sor. Innen az ünnep neve: chanuka – חנוכה – felavatást jelent. A parancsnok ekkor már Matitjáhu fia, Jehuda volt, akit Makkabinak neveztek.
A hagyomány szerint a Templomban álló hétágú Menóra-kandelláber meggyújtására szolgáló korsónyi olajjal megtörtént a csoda: az egy napra elegendő mennyiség nyolc napig égett, éppen annyi ideig, ameddig a frissen sajtolt olajbogyóból elő tudták állítani a további napokra szükséges olajat.
Azóta – ha jól számoljuk, 2174 éve – Izrael népe nyolc napos ünneppel emlékezik a felkelők bátorságára és a lámpaolaj csodájára.
A nyolc napos ünnep (nem munkaszüneti nap) első napján egy „segéd”-gyertyával egy gyertyát gyújtunk meg (a „segéd” vagy „szolga”-gyertya neve héberül sámás, az askenázi zsidók a szót samesz-szé torzították), a második napon a „segéd” segítségével már két gyertyát, a harmadik napon három gyertát, és így tovább, a nyolcadik napig, amikor a samesszal együtt összesen már 9 gyertya ég az erre rendszeresített „chanukijá”-ban (ami nem tévesztendő össze az Izrael Állam címerében megjelenő hétágú Menórával).
Ahol nincs chanukijá, ott megfelel egy fém- vagy fatálca is, arra tehetjük rá a gyertyákat: Izraelben kis, színes gyertyákat használnak.
A gyertyáknak a hagyomány szerint legalább fél órán át kell égniük. A jobb szélre tesszük az első gyertyát, az új gyertyákat mindig balról tesszük a többihez és balról jobbra haladunk a gyertyák meggyújtásával.
Chanuka nyolc napjába legalább egy Szombatnap is belefér. Ekkor a Chanuka-gyertyákat a szombati gyertyák előtt gyújtják meg, a következő napit pedig a Szombatnap kimenele után. (A Szombatnapnak magasabb a „rendfokozata”, mint a Chanukának.)
Kellemes Fényünnepet – chág urim száméách! ◙
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése