Purim Izraelben: álruhában gyerektől az államelnökig

Purim a zsidó hagyomány legvidámabb ünnepe. A babilóniai számüzetés idején történt csodáról szól. Ahogy Eszter könyvében írva van, a száműzött, de új hazájában többé-kevésbé már berendezkedett zsidóságot egy, sikereikre irígy miniszter, bizonyos Hámán – Izrael örök ellensége, Ámálék leszármazottja – megpróbálja elveszejteni. Hámán egy királyi rendelet kierőszakolásával tervezi elérni, hogy a birodalomban élő valamennyi zsidót öljék meg.

A terv egy szépséges árvalány, Eszter szépségén és befolyásos nagybácsija, Mordecháj eszén megbukik, és Hámán maga kerül arra a bitóra, amelyet Mordechájnak szánt.

Az ünnep posztbiblikus, nem munkaszüneti nap. A vallásosabbak a zsinagógákban hallgatják végig Eszter könyvének a felolvasását.

"Micvá", azaz jótétemény számba megy addig inni (nem vizet és nem gyümölcslevet), amíg az ünneplő már nem képes különbséget tenni az "áldott Mordecháj" (báruch Mordecháj) és az "átkozott Hámán" (árur Hámán) szavak között.

Szokás még a "Hámán fülei" (oznéj Hámán) nevű háromszögletesre sütött sütemény fogyasztása.

A Purim legjellegzetesebb hagyománya azonban az álruha-viselés. A maskarába öltözött gyerekek már a jeles nap előtt feltűnnek. 

Ám nem csak Purim ad alkalmat álruha viselésére.

Simon Peresz államelnök most hozta nyilvánosságra önnön álruhás képét, amelyben a hetvenes években, a legnagyobb titokban Jordániába látogatott, hogy Husszein királlyal tárgyaljon a két ország közötti békemegállapodásról.

Nem ez ez volt az első eset, hogy izraeli vezető álruhában volt kénytelen látogatást tenni ugyanennél a szomszédnál. 

Golda Meir asszony 1948-ban arab koldusasszonynak maszkírozva jutott el Jeruzsálemből Jordánia (akkor még Transzjordánia) akkori uralkodójához, Husszein király nagyapjához, Abdallah királyhoz, hogy az akkor folyó Függetlenségi Háborút lezáró fegyverszünetről tárgyaljon. ◙