Ismerd meg Izraelt: a sérut-taxi

A sérut szó szerint szolgálatot jelent. (Nem összetévesztendő a sérutimmal, ami viszont WC.) Teljes nevén monit-sérut. Ebből a monit a taxi (a moné szó jelentése „számláló”), és a sérut a szolgálat.

Az egész kifejezés pedig iránytaxi, a taxi és az autóbusz közötti hiányt kitöltő jármű. Színre többnyire sárga, formára minibusz. Két végállomása van, közötte fix útvonala. Az útvonal mindig egy autóbusz-járat útvonalát követi, és annak a száma van feltüntetve a kocsi elején. Nagytávolságú iránytaxikon csak a cél-város neve. A kocsikban általában működik a légkondi, ennek a neve itt mázgán.

A sérut-taxik a végállomáson várják, hogy tele legyenek utasokkal. Egy minibuszba a sofőrön kívül tíz utasnak van ülőhely. Amint egy kocsi megtelik, mindjárt indul is. Nincs konkrét menetrendjük.

Megállók sincsenek. A sérut-taxi ott áll meg, ahol az utas kéri. A kiszálló utasok helyébe menet közben szednek össze újakat.

A sérut pofátlanul elhalássza a „rendes” buszokra várókat. Gyakran bevág a busz elé. „Éhesebb” sofőrök egy járdáról felszedendő utas kedvéért beverik a padlóféket. Vezetési stílusuktól már sok izraeli polgár szerzett ősz hajszálakat. Reflexük azonban kiváló.

Biztonsági öv van az üléseken, de senki sem használja, pedig elvileg kötelező. Tele kocsi sofőrjének álló utast nem szabad felvennnie – ismét elvileg. Gyakorlatban rövidebb szakaszra felvesznek, sőt, néha erre rendszeresített kisszékekre le is ültetik. 

A sérut-taxiknak kiterjedt hálózatuk van országszerte, mind zsidó-, mind arablakta területeken és -sofőrökkel. A központi rádiótelefonos szervezők bármikor át tudják csoportosítani a kocsikat oda, ahol sok ember várakozik.

A sérut-hálózat 24×7 rendszerben, azaz napi 24 órában és heti hét napon át működik. Igen, szombaton és ünnepnapokon is (az egyetlen kivétel Jom Kippur), amikor a közúti közlekedés Izraelben leáll. Éjszakai és szombati-ünnepi tarifája drágább, de maga a szolgáltatás kifejezetten megbízható.

Érdemes végállomáson felszállni: az útvonalon suhanó kocsi sofőrje gyakran csak int: „tele vagyok”.

Üljünk be, helyezkedjünk el kényelmesen. Ha megjön a sofőr, már küldhetjük is előre a pénzt, miután bemondtuk a célállomást.

Ha a sérut útvonalán (mászlul) állunk, és látjuk közeledni, csak inteni kell: ha van üres ülés, megáll.

A hátulról előre küldött pénz megérkezik a sofőrhöz. Senki nem szed ki belőle semmit. A sofőr pedig kiszámolja és hátraküldi a visszajárót, amely hiánytalanul visszaérkezik hozzánk, legfeljebb egy-egy érme elgurul az ügyetlen kezek között, de mindig megkerül. A sofőr pontosan tudja, ki fizetett és ki nem.

A sofőr közben persze vezet, telefonál (tilos, de lesz…ja), dudál, zenét hallgat, megereszt egy-egy szentségelést a hülye privát autóvezetőkre, vagy a konkurens sérut-társaság sofőrjére, aki „elhappolja” előle az utast.

Ha szeretnénk kiszállni, a sofőrnek előre kell szólni (néha ordítani, mert szól a rádió, meg a telefon), hogy ki szeretnénk szállni. Mondhatunk célpontot is, ha ismerjük a nevét: utcasarok, buszmegálló, akár házszám is. De kérhetjük egyszerűen az „ácor” szóval, ami azt jelenti, hogy „állj meg”.

Az emberek egymás mellett ülnek. Előfordul, hogy mire megérkeznek a célállomásra, az addig ismeretlen utasok barátságot kötnek. Kerek órákban a sofőr általában bekapcsolja a rádiót: az izraeli polgár elsőrendű hír-fogyasztó – ami érthető is egy országban, ahol „never a dull moment”, nincs egy unalmas pillanat. ◙

ÖTLET: Törökországot járt kolléganő Izmir-i beszámolója – a két "intézmény" nagyon hasonló