Ezen
az ünnepen mi, kései utódok annak a győzelemnek állítunk emléket, amelyet a Makkabeusok három évig
tartó szabadságharc után arattak az akkori zsidó államot, Judeát elfoglaló szíriai megszállók felett.
Az
idegen hatalom és helyi támogatóik változtatásokat akartak bevezetni a zsidó
vallásgyakorlatban. A harc a polgári időszámítás előtt 165-ben a Jeruzsálemi
Templom visszafoglalásával ért véget. A győzelemmel helyreállt a zsidó állam –
amelyet akkor Judeának hívtak – katonai
és vallási szuverenitása. A "chánuká" azt jelenti:
"felavatás" és arra utal, hogy őseink újra Isten oltalmába ajánlhatták
a Templomot, amelyet a pogány bálványok és praktikák beszennyeztek.
Hanukai
szokások:
Az
ünnep hétköznapjain nincs munkaszünet.
• A chánukijá nyolckarú gyertyatartó. Külön helye van rajta a
"szolgalángnak" (ivritül sámás – שמש –, a magyarországi és kelet-európai zsidók sámesz-nak
nevezik). Napnyugta után ezzel a sámesz-gyertyával gyújtjuk meg a lángokat. A
gyújtás után a sámeszt – égve – visszatesszük a helyére.
• Az égő samesz-szolgagyertyát kézben tartva két áldást mondunk. Az első estén
egy harmadikat is, a Sehechejánu-t.
• Az első estén egy lángot gyújtunk, azután minden este eggyel többet. A nyolcadik
estén az összes láng ég. Az új gyertyát mindig balról tesszük hozzá a többihez,
és jobbról balra haladva gyújtjuk meg.
• A chánukijá lángját nem szabad profán (gyakorlati) célra – olvasásra, világításra,
cigarettagyújtásra stb. – használni: a sámás lángját szabad.
• A chánukijá az ablak közelében kell meggyújtani, hogy kívülről látni
lehessen, ezáltal nyilvánosan hirdesse Chánuká csodáját (Pirszumé deniszá).
• Régen szokás volt a gyerekeknek pénzt – magyar- és kelet-európai zsidóknál: chanukageltet – és ajándékokat adni.
• Pénteken este a chánukijá lángját a szombati gyertyáknál előbb kell
meggyújtani, akkor is, ha még nem ment le a Nap. Szombaton este – mint az idén
– csak a hávdálá (a Szombatnap elválasztása
a hétköznapoktól) után gyújthatunk lángot a chánukijában.
• Az istentisztelet rendjébe Chanuka hetében beiktatjuk a Hálélt, valamint az Ál
hániszim hálaimát, amelyet a győzelmek és csodák emlékére mondunk. Utóbbit
csatoljuk az étkezés utáni hálaimához is.
•
A gyertyagyújtásnál mondott áldások:
1. Báruch
átá, Ádonáj, elohénu, melech háolám, áser kid’sánu bemicvotáv, vecivánu
lehádlik nér sel chánuká.
(Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki megszentelt
bennünket parancsolataival, és megparancsolta a Chanuka láng gyújtását.)
2. Báruch
átá Ádonáj elohénu, melech háolám, seászá niszim láávoténu bájámim háhém,
bázmán háze.
(Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki csodajeleket adott
Őseinknek azokban a napokban, ebben az időben.)
Csak
az első estén ezt az áldást is mondjuk:
3. Báruch
átá Ádonáj elohénu, melech háolám, sehechiánu vekijmánu vehigiánu lázmán háze.
(Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki életben tartott
bennünket, és megadta megérnünk ezt a mostani időt.)
Chág urim száméách – חג אורים שמח – Örömteli Fények ünnepét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése