Világvége után: Kezdetben...

Megint túléltünk egy világvégét december 21-én. A legutóbbi a 2000. év előtt volt: a y2k hisztéria. A komputerek megbolondulnak az ezres-váltástól, meg a 999 helyett beugró három nullától, leáll az elektromos agyak-vezérelte légiközlekedés, az áramtermelés, a vasúti- a városi forgalom, minden leáll, ez pedig világszerte megbénítja a társadalmakat…

Ezúttal egy maja csillagászati naptár volt a szóbeszéd alapja. Az állítólag évezredekkel ezelőtt megszerkesztett, de csak nemrégen felfedezett kőbe vésett rajzos naptár a Gergely-naptárnak megfelelő 2012. december 21-én egy több ezer éves világkorszak végét és egy új világ kezdetét jelzi.

Feltételezzük magunkról, hogy ép elmével, jó idegekkel látunk neki a kérdés vizsgálatának: van-e, lehet-e a világnak vége? Ehhez viszont a rendelkezésünkre álló tudással meg kell állapítanunk, miről is van szó? 

Mi, ma élő emberek, egy közel 6000 éves írott kultúra birtokában kétféle forráshoz fordulhatunk.

Az egyik a hit: a sokféle őstörténet, kozmológia (világteremtés-eposz) közül mi, zsidók Izrael Istenének a próféták általi kinyilatkozása – Tóra, Próféták, Iratok – igaz voltában hiszünk, bár sok részletet nem értünk belőle.

A másik a tudomány. Ez is ezer évek fejlődése, néha botladozása után jutott el oda, hogy végül, az első távcső, az első nagyító-lencse után 400 évvel elég pontosan megismertük a Világegyetem alig felfogható távlatait, az anyag részecske-kozmoszát és az élő sejt rejtelmeit. A tudomány nem „hisz”, hanem kísérletek sokaságával, matematikai összefüggések feltárásával bizonyít. Ami pedig a bizonyítás után van, az már nem hit, hanem tudás.

A héber nyelvben az OLÁM kifejezés a világot jelenti. Nemcsak a tér, hanem az idő teljességét is. A LÖOLÁM azt jelenti: soha többé (a jövőre utalva), a MÉOLÁM pedig azt, hogy még soha (a múltra utalva).

A Tóra, amely szónak a népszerű fordítása „Törvény”, de szó szerinti jelentése „mutatás”, arra „mutat”, hogy a Teremtő, aki a térrel együtt az időt is megteremtette, korlátlan ura a térnek és az időnek, és a teremtett világban csakis ő, a Teremtő végtelen. A teremtménynek, mindennek, aminek kezdete volt, annak vége is lesz. Ez igaz a térre és az időre is, amit költői kifejezéssel „Mindenségnek” neveznek: mivel volt kezdete, vége is lesz.

De mikor? Mikor volt a kezdet, és mikor lesz a vég?

A legfontosabb útmutatónk, fogódzónk – a fény. A filozófiában, a költészetben nagybetűvel. A fizikában, ami mérhető kategóriaként foglalkozik vele, kisbetűvel. A fizika megközelítése az egyszerűbb. A fény – energia. A különböző színekben érzékelhető fénynek hullámhossza van, mint a rádió- vagy a televízió-adásnak, csak sokkal, de sokkal rövidebb. Egyébként a hang is hullámokban terjed, annak viszont a leghosszabb rádióhullámnál is nagyobb a hossza.

Sokáig azt gondolták, hogy a Fény, mint isteni jelenség, végtelen sebességű. Évszázados kísérletezések után a 20. században állapították meg pontosan, hogy a fény közel 300 ezer kilométeres sebességgel terjed másodpercenként. Ennek szemléltetésére példa: a Nap a Földtől 150 millió kilométerre van. A Napból kiinduló fény a Földre több, mint 8 perc alatt érkezik meg. Ha tehát (amit közvetlenül soha ne tegyünk) a Napba nézünk, azt látjuk, ami ott 8 perccel ezelőtt volt.

A hozzánk, akik a Nap körül keringő harmadik bolygón élünk, legközelebbi csillag neve Proxima Centauri. Ez egy nagyjából hasonló csillag, mint a mi Napunk. Lehetséges, hogy körülötte is keringenek bolygók. A Proxima Centauri olyan messze van tőlünk, hogy a fény, amely, mint mondtuk, 300 ezer kilométert tesz meg minden másodpercben, 4 év alatt ér el onnan ide. Vagyis, ha erre a csillagra ma ránézünk, azt látjuk, ami 4 évvel ezelőtt volt. Ha tehát valamilyen kozmikus katasztrófa következtében a csillag tavaly megsemmisült, mi azt innen csak három év múlva fogjuk észrevenni.

A Föld a saját tengelye körül forog – ez okozza a nappalok és az éjszakák váltakozását – és a Nap körül is kering, 365 naponként tesz meg egy fordulatot, ez a mozgás az év alapja. A Föld körül kering a Hold, körülbelül 29 nap alatt tesz meg egy teljes fordulatot, ez a zsidó és a muzulmán hónapszámítás alapja.

A Naprendszer – a Nap és a körülötte keringő 9 bolygó, a legtöbbjük körül keringő holdak – is egy nagyobb rendszer tagja.

Ha tiszta éjszaka felnézünk az égre, a középen egy csillagokból álló széles, halvány, felhőszerű sávot látunk, amit magyarul Tejútnak nevezünk. Ez a mi csillagrendszerünk központja, amitől a Nap meglehetősen távol van.

A Tejút egy rendszer, valóságos „csillagváros”, amelyben a mi Napunkkal együtt legalább 200 milliárd (200 ezer millió) csillag van. Az ilyen „csillagvárosokat” galaxisnak nevezik. Általában spirál-formában helyezkednek el a kozmosz, a Mindenség terében.

A mi „csillagvárosunk”, a Tejútrendszer egy a megszámlálhatatlanul sok „csillagvárosok” között. Az egyik legjobban látható galaxis, az Androméda-köd, 2,5 millió fényévre van tőlünk. Az a fény, amely ma a távcsövön át a szemünkbe jut, 2,5 millió évvel ezelőtt indult el onnan. Vagyis, ha az égen meglátjuk az Androméda-ködöt, amit látunk, az a 2,5 millió évvel ezelőtti helyzet.

Léteznek sokkal távolabbi objektumok is a világegyetemben, „ameddig a szem ellát”. Meddig lát el? A mai legnagyobb teljesítményű lencsékkel 13,7 milliárd (13,700 millió) fényévnyi távolságra lehet ellátni. Ezt a tudomány úgy értelmezi, hogy ez a távolság a legnagyobb. Akármerre nézünk, akármilyen irányba, ennél messzebb nincs. Ez a Világmindenség határa. Ott kezdődik (innen nézve ott végződik) a tér, és ott kezdődött az idő is. (Einstein által tudjuk, hogy Tér és Idő összetartozik.) Ez a hely az, amely legrégebben jött létre. Messzebbre nem lehet látni. Nagyobb távolság nincs. Régebbi idő nincs.

A fizika mai felfogása szerint a Világegyetem egy elképzelhetetlenül erős robbanással, körülbelül 13,7 milliárd évvel ezelőtt jött létre, éspedig a semmiből. Ezt az eseményt a modern fizika „ősrobbanás”, vagy „Nagy Bumm” néven emlegeti, a Biblia ugyanezt az eseményt Teremtés néven.

*

A Biblia-olvasásnak és -tanulásnak van egy nagyon fontos követelménye: figyelmesen kell olvasni. Többször, elgondolkodva, és az olvasottakat eddigi tudásunkkal összevetve.

Azt a hagyományos mondást is érdemes figyelembe venni, hogy Torá dibrá k’láson bnéj ádám, vagyis a Tóra emberek nyelvén beszél. Mégpedig a három-négyezer évvel ezelőtt élt emberek nyelvén. Olvassuk el például a Teremtés harmadik napjáról szóló szakaszt:

Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a száraz. És úgy történt.

Azután elnevezte Isten a szárazat földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte. És látta Isten, hogy ez jó.

(1 Mózes 1:9-10)

Az Írásból érthető, hogy „kezdetben” egyetlen szárazföld volt. Ezt a geológia tudománya teljes mértékben igazolta. Elég, ha ránézünk egy világatlaszra, ahol az összes kontinenst együtt lehet látni. Dél-Amerika keleti partvidéke „becsúsztatható” Afrika nyugati partjaiba. Egymástól több ezer kilométerre lévő partvonalak hasonlítanak egymásra. Szinte látható, ahogy valami iszonyatos geológiai (földtani) katasztrófa következtében „szétcsúsztak”, és kialakultak a ma ismert földrészek.

Mikor történt ez?

A mai feltételezés szerint 200 millió évvel ezelőtt. A tudósok még nevet is adtak ennek az egybefüggő ős-kontinensnek: Pangea.

*

Noé bárkája is megmozgatja a mai ember fantáziáját.

Az Ádám utáni nemzedék már gyilkos és áldozat. Kájin és Ábel. Egy korábbi, elkárhozott világ emléke? Aztán a „nevető harmadik”, Ádám harmadik fia, Sét örökíti tovább az emberi fajt Noén keresztül a ma emberébe.

Noé bárkájának a története a Biblia Mózes I. könyve 6-9 fejezeteiben olvasható. A történet szerint Isten látva az emberek gonoszságát, szomorú lett: az Ő képmása megromlott. Azt is látta, hogy Noé becsületes, jó ember, ezért őt, feleségét, fiaikat (Sém, Hám és Jáfet) és azok feleségeit megkíméli a haláltól és megteszi őket a következő nemzedékek ősszüleinek. Isten megparancsolja Noénak, hogy a föld összes állatából vegyen egy-egy párt (egy hímet és egy nőstényt), hogy a vízözön elmúltával újra legyenek állatok a földön.

Mikor a bárka elkészült, Noé, családja és az állatok bevonultak a belsejébe, Isten rájuk zárta az ajtót. Az Özönvíz-történet szerint tehát Isten egy megromlott emberfaj eltörlését határozta el, egy család kivételével. De vajon miért haragudott meg az egész akkori emberiségre?

Lapozzunk vissza Mózes első könyvében. A 6. fejezet elején ez áll:

“Történt pedig, hogy amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön, és leányaik születtek, látták az istenfiak ('bnéj háelohim'), hogy szépek az emberek leányai, ezért feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek. Akkor ezt mondta az Örökkévaló: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test. Legyen az életkora százhúsz esztendő.

Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik – sőt, még azután is –, óriások ('nefilim') éltek a földön. Ők azok a vitézkedők ('giborim'), akik ősidőktől fogva hírnevesek ('ánséj hásém') voltak.“

Kik lehettek ezek az „istenfiak”? Egyes magyarázatok szerint „bukott angyalok”. Jób könyve “istenfiak” alatt mindig angyalokat ért (1:6; 2:1; 38:7).

Vajon miféle lények házasságából származhattak “óriások”, “vitézkedők”? Talán egy előző Teremtésből megmaradt-túlélt lények? (A zsidó hagyomány szerint „Isten teremt világokat és eltöröl világokat”). Vagyis a „bukott angyalok” emberek leányaival kötött perverz házasságából származott mutációt, egy kegyvesztett emberfajt, sőt, az akkori teljes szárazföldi állatvilágot törölte el az Özönvízzel? (Talán az engedetlen “istenfiak” az állatok génjeibe is „belepiszkáltak”?) Szigorú ítélet, annyi bizonyos.

És a bárka?

Az eltörlésre ítélt Ősvilágban is állatfajok százezrei élhettek. Lett légyen az a bárka akármekkora, hogyan lehetett ennyi emlősállatot és madarat összefogdosni, belezsúfolni és együtt tartani? Könnyebben megértenénk, ha feltételezhetnénk, hogy a Noé-család egy gén-gyűjteményt kapott, amelyből a vizek leapadása után, és a mai, kontinensekre tagolt szárazföldre kilépve a bárkán megőrzött néhány ezer élő állattal és valamilyen technika segítségével „megelevenítette” a tárolt géneket…

További figyelemre méltó momentum:

„Minden, ami mozog, minden, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mind, úgy, mint a zöld növényt.”

(1 Mózes 9:3)

Vagyis az addig kizárólag vegetáriánus emberiség egyszerre vegyesevő lett. Ki programozta át az emésztőrendszerét növényevőből húsevővé? Isten angyalai egy nemzedék alatt átklónozták az emberiséget? 

*

Vannak helyek a Bibliában, ahol minden kétséget kizáróan jelentkezik az a bizonyos Felsőbb Intelligencia (ha úgy tetszik, Isten angyalai). Vegyük Jónás könyvét, ahol a kiszemelt küldöttet egy nagy hal („dág gádol”) elnyeli. Három napig rostokol szegény Jónás a “nagy hal” gyomrában, mígnem utasszállítója partra teszi őt.

Hogy hol? Ninivében.

Honnan is indult Jónás? Jaffából. A Földközi tenger partjáról.

Ninive pedig a Tigris folyam partján feküdt, a Perzsa-öbölbeli torkolatától jó 700 kilométerrel északra, a mai Irakban, Moszul város helyén.

Vagyis a “nagy halnak” a Földközi tengerből valahogyan át kellett jutnia a Perzsa-öbölbe, amely az Indiai óceán beltengere. Szuezi csatorna nem lévén, széltében át kellett szelnie a Földközi tengert, meg kellett kerülnie Afrikát, mindezt három nap alatt. Derék teljesítmény – de is nem ez a fő probléma. Hanem az, hogy halacskánknak, bendőjében Jónással 700 kilométernyit még fel is kellett úsznia a Tigris folyón Ninivéig. Márpedig ezt a legtöbb hal nem teszi: a tengeri hal haladéktalanul elpusztul, ha édesvízbe ér, de ugyanez történik a folyami halakkal is, ha tengervízbe sodródnak. (A lazacok bizonyos fokig kétéltűek, életük végén visszatérnek folyami ívóhelyükre, de utána el is pusztulnak.)

A rejtvény lehetséges megfejtése: a kiskorú emberiséget figyelemmel kísérő (és őt korábban kitenyésztő?) Felsőbb Intelligencia szemmel tartotta a kiszemelt emberkét, tengeralattjárójával kimentette és a kiszemelt helyszínre elszállította...

*

Érdeklődő és figyelmes gyerekek, akik megjegyzik és összehasonlítják a különböző órákon tanultakat, feltehetik a kérdést: hát a dinoszauruszokat nem említik a Bibliában?

Tényleg nem említik?

Az őshüllők léteztek, maradványaikat felfedezték, nem csalás, nem ámítás.

Vannak, akik azt monják, hogy a “táninim” ezekre illik. (A ma beszélt újhéberben a krokodil neve.) Jób könyvében szerepel a „behemot” nevű szörny-lény. Többnyire a vizilóval azonosítják. A behemót „farka, mint a cédrus” (40:17). Nos, ezeknek az óriás őshüllőknek igen terjedelmes farok-része volt, amit az őskorban élt ember hasonlíthatott a cédrusfához. A vizilónak ilyen farka nincs. (Jób könyvét sok kutató korábbinak tartja, mint Mózes öt könyvét.)

Vagyis a héber hagyomány szerint kevesebb, mint 6000 évvel ezelőtt élt Ádám leszármazottja láthatta a tudomány szerint millió évvel ezelőtt élt őslényeket? És mitől számoljuk a zsidó naptár mostani 5773. évét? A hatodik „nap” végétől, Ádám drámájától, az Édenkert-lét végétől? Ő volt az írni-olvasni megtanult homo sapiens sapiens elseje?

És mi volt a bűn? Mi volt a tiltott gyümölcs? "A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod." Biztosan nem alma, mint annyian emlegetik. És mi, vagy inkább ki volt a kígyó? Megannyi allegória, példázat, amelyekről talán csak a valóban utolsó időkben fog fellebbenni a titok fátyla.

*

Végezzük bibliai kirándulásunkat ott, ahol elkezdtük. Lesz-e vége a „világnak”, vagy a mi kék-zöld bolygónknak?

Üssük fel Mózes I. könyvét, ahol a Noénak a bárkából való kiszállását a következő sorok követik:

„Nem átkozom meg többé a Földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének a szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem.

Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.”

(1 Mózes 8:21-22)

Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az emberi faj nem éri meg a teremtett világ végét, azt meg sem közelíti, hanem egy boldog és hosszú, békés korszak után eléri fejlettsége felső fokát, és kimúlik, mint minden élő.

Aztán, ha a mi számunkra érthetetlen és felfoghatatlan Örökké Élő úgy akarja, kezdődik az egész dráma elölről.

De addig még sok tennivalónk van e Földön… ◙