Szilveszter: nem kóser

Minden év végén visszatér a probléma, amely főként az étterem- és különterem-tulajdonosoknak okoz fejfájást. 

December második felében menetrendszerűen érkezik a rabbinátus körlevele: aki bármiféle szilveszteri rendezvényt tart – elveszíti a kósersági igazolványát, azt a pecsétes papírt, amelyet a vendéglátó intézmények bejáratánál szoktak kiragasztani. És amely nélkül egyes városok – főként azok, amelyekben a vallásos tanácstagoknak szava van – nehézséget támasztanak, akár a működési engedélyt is megvonhatják.

Nem is beszélve arról, hogy az ország zsidó lakosságának jórésze ha nem is kimondottan vallásos, de a kóserságot, az étkezési törvényeket betartja, és erre az étterem, illetve a különterem kiválasztásánál is odafigyel.

Ugyanakkor az Európából és Amerikából érkezettek még jól emlékeznek szülőhelyük Szilvesztereire, és sokan szeretnék itt is családi-baráti körben tölteni a dátumváltás éjjelét.

Az izraeli rabbinátus azonban, amely – ellentétben a legtöbb, zsidók által is lakott ország rabbinátusával, itt kizárólagosan ortodox, vagyis “keményvonalas” – a szilveszteri mulatságokban, vagy akár csak vacsora-összejövetelekben keresztény vallási ünneplést lát, amely kizáró ok a kósersági igazolás megadására. Akkor is, ha a főzés és a felhasznált anyagok amúgy megfelelnek a zsidó vallás rituális követelményeinek. (Mindez csak a zsidó tulajdonban lévő létesítményekre vonatkozik, a keresztény és muzulmán arab tulajdonúakra és a külföldi turistákat kiszolgáló szállodákra nem.)

Marad tehát a dilemma, a rejtőzködés, a kiskapuk keresése. A legtöbb szilveszterező az orosz-ajkú közösség köréből kerül ki, de a dél-amerikai származásúak zöme sem hagyná ki. Az utóbbi évtizedekben érkezett magyar olék is “buli-pártiak”, de legtöbbször otthon, baráti körben bontanak pezsgőt éjfélkor. A malac farkát azért nem húzzák meg... ◙