Chájál holéch, chájál chozér,
ávál támid echád chászér,
vöháchesbon, seéjn lo szof,
chájáv láchlof...
vagyis:
Katona megy, katona visszatér,
de egy mindig hiányzik,
és ennek a számadásnak nincs vége,
pedig kell, hogy vége legyen...
Láttam katonákat, komoly, keménykötésű huszonéves fiúkat igazi könnyekkel sírni, amikor Árik Lavi énekelte ezt a dalt, Gilbert Becaud dalát, amire a zseniális Didi Menuszi írt héber szöveget.
A Jom kippuri háború volt ennek a nagyon szomorú dalnak az ihletője. És azóta sincs vége a véres számadásnak, amelyet a mellettünk élő, kitörő indulatokban és fantáziában gazdag, de tehetségben annál szerényebb nép követel rajtunk.
Pedig egyszer ennek tényleg véget kell vetni.
Bízzunk benne, hogy jó lesz, hogy az áldozatok nem hiábavalók. Bízzunk Istenben és emberben, bízzunk egy végső történelmi számadásban, amely mindent, de mindent helyére tesz. ◙
meglesz... hamarosan...
VálaszTörlés" Bízzunk Istenben és emberben, bízzunk egy végső történelmi számadásban, amely mindent, de mindent helyére tesz. "
VálaszTörlésBízzatok, mert ez lesz az iráni atomfegyver ..........◙
Te eszetlen barom! Azt hiszed, ha a seggüket nyalod, téged majd nem nyírnak ki az arabok, amikor arra kerül a sor? Az a szerencséd, hogy Izrael megállítja őket, bár megérdemelnéd, hogy megismertessünk velük egy kicsit közelebbről is.
Törlés