Ennyi is elég volna.
Ez a szó, hogy emléknap, a második világháborút túlélt és azóta született zsidóknak szerte a világon a Vészkorszakot juttatja eszébe.
Ez a kozmikus csapás, amely a negyvenes évek első felében Európa zsidóságát érte, és amiről mindenki beszél, de senki meg nem érthet, átalakított minden fogalmat Istenről, emberről, sorsról, logikailag belátható jövőről.
Izraelben 1953 óta tartják emléknapként Niszán 27-ét vagy 28-át, a varsói gettólázadás és Izrael Állam függetlenségnapja közé eső napot.
Ilyenkor, a Pusztulás és hősiesség emléknapján (héberül Jom hásoá vöhágvurá) hangzanak el "A Holokauszt tanulságai" és hasonló bugyuta beszédek.
A Holokausztnak természetesen nincs semmiféle tanulsága. A római légiók, a keresztesek, a spanyol inkvizitorok, az ukrajnai pogromlovagok, a nemzetiszocialisták és segítőik nem azért tették, amit tettek, hogy Izrael népét megtanítsák valamire.
Tanulság nincs, történelmi szükségszerűség van.
Izrael Állama aligha jött volna létre az orbitális pusztulás nélkül.
Tanulság nincs, kötelesség van. Elemi kötelesség, hogy a felfoghatatlan intelligencia által 3000 évvel ezelőtt kísérleti csoportként kiválasztott kis pásztornép kései utódai a Történet végefelé olyan társadalomban éljenek, amely nem csak katonailag képes megvédeni magát, de erkölcsi értékeiben is igazolja érdemességét a Felső Akarat bármennyire is érthetetlen döntésére. ◙
Egyetlen egy tanulsága van azért. A mai zsidóság csaupán csak saját magára számíthat. Senki az égadta világon nem fog értünk semmit sem tenni ugyan úgy ahogy a második világháborúban em tett tisztelet a maroknyi kivételnek. Az a kicsiny földterület a mi igazi hazánk, még ha a világ el is irogyli tőlünk, és ha módjában állna már most átjátszaná az araboknak. Izrael nem eladó és nem kisajátítható egyetlen nemzet számára sem. Izrael a zsidók hazája
VálaszTörlés