A két csillag 1948 körül tűnt fel a harcban álló Izrael egén.
Jaffa is oda ment, ahol az ég szakad: a frontokra. Függetlenségi Háború, 1948, Szináj hadjárat, 1956, Hatnapos Háború, 1967, Jom Kippuri Háború, 1973 – Izrael mai napig tartó túlélési küzdelmének az állomásai. Jaffa katonákat erősített a harcban, vígasztalt a bajtárs eleste fölötti fájdalomban.
Dalai hamar népszerűek lettek: a „Háámini jom jávo” (Hidd el, eljön a nap), a Báb el-Vád (az egyik legvéresebb ütközet színtere), a „Findzsán” (Kávéscsésze) a mai napig élő klasszikus.
Háborús énekesnek nevezték őt is, Sosáná Dámárit is, és harmadikként az egyetlen férfi dalénekest is, akit a közvélemény velük egyenrangúként ismer el, és aki – 120-ig – közöttünk él: Jehorám Gáont.
Az izraeli „olvasztó tégely” jól működik: ennek bizonysága lehet, hogy e három népénekest az askenázi (európai hátterű) kulturális „establishment” emelte a magasba – és mind a három keleti, illetve szefárd zsidó.
Míg Sosáná Dámári Jemenből alijázott gyermekkorában szüleivel, Jehorám Gaon jeruzsálemi szefárd (spanyol-zsidó) család leszármazottja, addig Jaffa Jarkoni – eredetileg Jaffa Abramov – a Kaukázusból bevándorolt család lányaként látta meg a napvilágot Tel Aviv egyik külvárosában.
Jaffa fellépései a kilencvenes évekig tartottak.
Az Alzheimer-kórt 2000-ben diagnosztizálták. Ez után még adott néhány televíziós interjút, de az utóbbi hat évben már egyre több emléket törölt emlékezetéből a kór. Izrael emlékezete azonban meg fogja őrizni alakját, egyéniségét, hangját. Néhány nappal 86. születésnapja után érte a halál.
Emléke legyen áldott. ◙
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése