Világvége 2012, avagy mit mond erről Izrael hagyománya

Ezt a világvége-filmet már láttuk, legutóbb bő évtizede, a 2000. év előtt. Akkor nem a maják naptáráról beszéltek, hanem a komputeres rendszerek összeomlásáról és az automatizált civilizáció lebénulásáról.

Nostradamus mestert is sokan idézték hivatásos és amatőr idegborzolók, égi jeleket és valamiféle rémkirály érkezését emlegetve.

Ha van elég szabad időnk és jobb dolgunk nincs, körülnézhetünk az interneten. A Google-ba beütve a megfelelő kulcsszavakat számos, vagy inkább számtalan utalást “halászhatunk ki” ezeréves maja próféciáról, vaskorból történő átmenetről új aranykorba, de a különféle bibliai értelmezésekből is jókora csokrot lehetne összeállítani.

Tényleg, mi a világvége?

Mi a világ? A mi Földünk a világegyetem parányi része, de az emberiség számára ez az egyedüli élettér, maga a “világ”.  

Lehet-e vége?

Amikor megkérdezték Einsteint, hogy mi a különbség a Newton-i és az ő relativisztikus fizikája között, így válaszolt: “A Newton-i fizika szerint ha a világmindenségből eltűnne minden anyag, az idő megmaradna. Szerintem az idő is eltűnne.”

Hiszek egy személyes Teremtő létében, és az einsteini fizika helyességében is. Úgy gondolom: ha a világ – és benne az anyag – egyszer teremtve lett, vagyis a térnek és vele az időnek volt egy kezdete, akkor szükségszerű, hogy egyszer vége is legyen, vagyis a világegyetem nem örökéletű.

A hívő ember hitének egyik alapelve ugyanis, hogy minden szellemi és fizikai lény az Isten teremtménye, és a Teremtőn kívül semmi sem örök életű. Vagyis az általunk szemmel és műszerekkel érzékelhető világegyetemnek egyszer vége lesz.

Hogy mikor? A mi földi képzeletünk által felfoghatatlan idő-messzeségben. Hogy ezen belül a Föld bolygóval és a rajta megfogant élettel mi történik, érhetik-e apokaliptikus megrázkódtatások?

Természetesen, érhetik. Érték is.

Az Özönvízre minden ősi civilizáció emlékezik, de a 114. zsoltárt is idézhetem:

A tenger látta és visszahőkölt, 
a Jordán vize visszafelé folyt, 
a hegyek szökelltek, mint a kosok, 
a dombok, mint fiatal bárányok.


Ez bizony egy apokaliptikus, sok „Richteres” földrengés igencsak érzékletes leírása.

Hogy válthat-e ki egy ilyen „világvégét” az emberi gonoszság, kapzsiság, gyűlölködés vagy egyszerűen bolondság – a teológia tárgya. E honlap szerkesztője nem foglalkozik teológiával, csak gondolatokat, ötleteket, párhuzamokat vet fel.

Minden esetre létezik egy ígéret, hogy az emberiség addig él, ameddig a Föld:

...”Nem átkozom meg többé a Földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének a szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most tettem.

Amíg csak Föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás,

A hideg és a meleg, a nyár és a tél,

A nappal és az éjszaka.”

(Mózes 1. könyve, 8. fejezet, 21. és 22. vers)

Messzire vezetne, ha az ez után következő versek mélyebb értelmét taglalnánk. 

“Véreteket pedig, amelyben életetek van, számon fogom kérni, számon kérem minden állattól és számon kérem minden embertől embertársának, az embernek a vérét. Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja”...

Ezek a zordon hangulatú versszakok a 9. fejezet elején találhatók. Ki tudja, mikor jön el a globális felelősségre vonás a temérdek vérontásért? (A globális jelzőt szó szerint értve, a “Globus”, vagyis a Föld szóra vonatkoztatva.)

Ezzel meg is érkeztünk a címben említett “világvégéhez”.

A maja papok jóslatának a valódiságát már eredete országában, Mexikóban sem veszik komolyan.

Van azonban forrás, amely valódi és méltó a tanulmányozásra. És a megszívlelésre. ◙